Hír 13, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992. augusztus / 2. szám
Szerkesztői szemmel Lasz György (Folytatás az 1. oldalról) latos módon ez egybeesett olyan értesülésekkel, hogyaz IKV-nál súlyos szabálytalanságok történtek, s egy belső fegyelmi vizsgálat végeztével az IKV volt igazgatóját és műszaki vezetőjét fegyelmivel elbo- csájtottam. Tisztában vagyok vele, hogy munkaügyi per lesz az ügyből, de hát a védekezéshez mindenkinek joga van... Képviselő- testületünk folyamatosan dolgozik azon, hogy az ingatlanfenntartás területén javulás álljon be.- Angyalföldön van egy kisebbség...- Igen, de miért kell így fogalmazni? Mondjuk ki: a cigány lakosságra gondol, ami nem sértő név, hiszen ők is így nevezik magukat, ez nem dehonesztáló. A kerület összlakossága közül a bejegyzett cigány lakosság 14- 15 ezer ember, de a valós szám inkább 20-22 ezerre tehető. Tudom, hogy helyzetük sajátos, ezt fejtettem ki legutóbb, a cigány lakosság képviselőivel tartott találkozónkon is. Úgy vélem: nincs különbség állampolgár és állampolgár között, s bízom benne, hogy a képviselőtestület tagjainak többségében sem munkálkodik előítélet. De hozzáteszem azt is, hogy csak azt az állampolgárt illeti meg mindenféle jogvédelem és minden fajta kedvezmény, aki nem csak állam- polgári jogairól tud, de állam- polgári kötelezettségeinek is eleget tesz. Természetesen mindenki a maga szintjén, tőle elvárható módon, de azért van egy minimum. Véleményem szerint az emberi együttélés minimális szabályait mindenkinek be kell tartania, függetlenül, hogy hova tartozik. Egyetlen embernél sem tudom tolerálni, ha úgy gondolja: a demokrácia azt jelenti, hogy nekem mindent szabad, akár mások rovására is. Én úgy gondolom, a demokrácia ennél szigorúbb feltételeket ír elő: mindent szabad, ami nem tilos, és nem sérti másoknak ugyanezt a szabadságjogát.- Régebben a hivatalok zömében működött úgynevezett cigányügyi referens.- Úgy döntöttem, hogy ezt a beosztást itt újraélesztem, vagyis újra létrehoztam a ci2 gányügyi, vagy kisebbség- ügyi referens státuszát. Hiszen úgy tapasztaljuk, hogy kell, aki segít a cigány lakosságnak hivatalos ügyeinek intézésében. Egy magas végzettségű, és a cigány nyelvet jól ismerő cigány embert neveztem ki erre a beosztásra, kísérletképpen egyelőre csak három hónapos időtartamra, melyet, ha sikeres a kezdeményezés, meghosszabbítok. Aki tud, segítsen!- Mi a véleménye Angyalföld szociális helyzetéről?- Bár igen súlyos anyagi terheket ró az önkormányzatra a szociális ügyek kezelése, a problémák elől nem szabad kibújni. De mindig marad egy olyan kör, ami valami miatt ellátatlan marad.- Mit ért ez alatt?- Tulajdonképpen azokat az embereket, akik lecsúszásukat, szegénységüket szégyellik, és nem fordulnak segítségért hozzánk. Azt szeretném, hogy a hivatal illetékes osztálya úgy működne, hogy a napi folyamatos ügyek kezelése mellett maradna arra is energiája, hogy ezeket az embereket felkutassa és segítse.- Mi a polgármester úr programja?- Még embercentrikusabb ügyintézői hivatalt szeretnék. Nagyobb szociális érzékenységet. Mi legyünk munkatársainkkal az emberekért, és ne fordítva! A XIII. kerületben olyan rendezett, szép lakó- környezetet, kommunális intézményeket szeretnék, ahol kedvük legyen az embereknek élni és dolgozni. S azt hiszem ehhez minden feltétel adott, csak élnünk kell a lehetőségeinkkel.- Mi a véleménye lapunkról, s mit vár tőlünk?- Itt utalnék arra, amit Ön lapindító köszöntőjében írt, „Angyalföld él, pezseg, és újabb célokat tűz maga elé.” Kérem Önöket, ezeket a célokat szolgálják a toll eszközével. Legyenek nyitottak a pártok felé, bármilyen címerű is, ha programjában olyat tud felmutatni, ami létünk jobbra- fordulását szolgálja.- Mi is ezt szeretnénk. Lasz György Miért borotválják le a földgyaluk a régi házakat, elhagyott ipari épületeket? Ki mit építtet helyükre? Feloldják-e egyes területeken a ma még érvényben lévő építési tilalmat? Az újabb építkezések nyomán fogy-e a zöldterület, vagy odafigyelnek arra, hogy a poros, sivár utcák légzőfelületét, a mini oxigéngyárakat megóvják, vagy újakat alakítsanak ki az építtetők, a kivitelezők. Közérdekű, a köz érdeklődésére számot tartó kérdések. Most induló sorozatunkban ezekre a kérdésekre kapunk választ a kerületi polgármesteri hivatal főépítészétől, Nieder Ivántól. Új seprő jól seper? Új tervek készülnek a kerület fejlesztésére. Pedig valamikor már létezett egy általános rendezési terv. Aki egy kicsit rosszmájú, az úgy gondolja, az új seprők jobban sepernek, ezért dobják sutba a régit, ami pedig valamikor igencsak sok pénzbe került.- Sok a pénz, vagy az új emberek saját elképzeléseiket akarják valóra váltani, lesöpörve az asztalról az építészek korábbi elgondolásait?- Nem a pénz sok, haHÍR 13 ÖNKORMÁNYZATI HÍRLAP . BIM i’f tj !#:HiI^ ilH^kt^ 1 3^—-—Í4— 1 iiLl'MUiJIJilH^ >Az elmúlt napokban meglepően sok levelet kaptam. Egy idős asszony többek között ezt írja: „Örömmel olvastam A »HÍR 13« első számát, mert egy magamfajta nyugdíjasnak ez is egy jó időtöltés. Nagy érdeklődéssel olvastam azokat a bűnügyi történeteket, amiből még 70 évesen is tanulhatok. Csak igen elszomorított az a cikkük, amiben azt írják, hibásak azok, akik szúette konyhaajtók, meg rozsdás TUTTO lakatok védelmére bízzák lakásuk biztonságát. Kicsit megriadtam, azt hittem, rólam van szó, mert nekem is ilyen van otthon. A magamfajta nyugdíjasnak pedig a vagyonvédelem nagy kérdés, mert értékem ugyan nem sok van, de azt fs meg kellene védeni valahogy, de miből?’’ Önnek, tisztelt Asszonyom, igaza van. Levele nyomán érzem tanácstalanságát, elesettségét, megdöbbenését, amiben vélhetően nagyon sokan együttéreznek Önnel. Sajnos a bűnügyi helyzet Magyarországon egyre riasztóbb. Évente több milliárd forint kárt okoznak a betörők vagyonúnkban, ami a rendőrség erejét legjobb akarata és eredményessége ellenére is próbára teszi. Elgondolkoztatóak sorai. Számomra is sokszor úgy tűnik, mintha sokan nem ismernék igazán a magyar- országi valóságot. Becsült adatok szerint ma 1 millió körül mozog a meggazdagodott milliomosok száma, akiknek bizonyára nem okoz gondot személyük és értékük védelme. Honpolgáraink közül a statisztika szerint 9 és fél millióan áhítoznak a vagyonosodásra és egy- harmaduk pedig a létminimum alatt küszködik megélhetéséért. De mi lesz a legfenyegetettebb rétegekkel, a lakótelepi lakásokban élőkkel, védtelen nyugdíjas emberekkel? Amig egy hevederzárára megközelíti a 10 ezer forintot, és egy kémlelőlencse csaknem ezer forintba kerül, addig mit akarunk? Úgy tűnik, továbbra is megmarad házi használatra a táskában hordott autólakk, ami töredékébe kerül a támadásokhoz használt könnygáz spraynek, de az éjszakára az ajtó mellé állított furkósbot is a védelmünket szolgálhatja. De meddig?
