Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 2. szám
amely nem szívja el a fölösleges intézményrendszerek, a gigantikus méretű és veszteségű „szocialista” nagyüzemek számára a pénzt, hanem azoknak adja — így biztosítja a közjót —, akik megtermelik a javakat. Helyi ügyekben a választóim véleményének képviselete, akaratának kiharcolása a célom. Az általános vélemény és akarat ismeretének garanciája az együttélés, az érdekközösség. Angyalföld „komfort nélküli” résién az emberhez méltóbb életkörülmények megteremtését támogatom — s nemcsak lakáson belül. A „mennyiségi” szemléletnek áldozatul esett panelépítkezések, lakótelepek esetében az emberi léptékekhez közelebb hozó környezeti átalakításokat támogatom, s ellene vagyok a további „gigantomániás” környezetromboló építkezéseknek. Célom a környezetvédelem általános és maximális támogatása, különös figyelemmel a kerület kincsére, a Dunára és az angyalföldi iparnegyedre. Magyar Demokrata Fórum és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság M agyarországon £) emokráciát és I ' üggetlenséget! Az átalakulás lelket felszabadító lendületét veszélyezteti a lassan oldódó félelem, a türelmetlenség és a közélettel szembeni passzivitás. A választási küzdelem ezeket csak fokozza: megjelent a felelőtlen túllicitálás, az agresz- szivitás, a gőgös önbizalom. Elsősorban a magunk magatartására ügyeljünk: miközben szidjuk a sztálinizmust, nem bujkál-e bennünk is egy-egy kis Sztálin. Az MDF indulásától fogva az emberek jobbik énjére épít. Arra az autonóm, önálló emberre, aki jogilag is, anyagilag is önálló, független. Ezeket aktivizálva hívta FÓRUM-ra a közélet iránt érdeklődőket, ihogy megteremtse a demokrácia mind formális, mind tartalmi feltételeit. Az MDF örömmel állapítja meg, hogy a pártok programjai 90 százalékban fedik egymást, és ez alapot ad arra, hogy a választások után egymással összefogva lássunk neki a morálisan és gazdaságilag romokban heverő ország újjáépítésének. Nem azt keressük, ami elválaszt, hanem azt, ami közös nevező. Nem az öklünket, a fejünket emeljük fel. Elítéljük az egymás szidalmazását, itt-ott megrágalmazását, de nem fogjuk viszonozni: nehéz munka áll előttünk, egymásra vagyunk utalva. Országos szinten programunk lényege a következő. Gazdaság. Nem elegendő megrajzolni a magyar gazdaság jövendőjét, ki kell taposni a hozzá vezető utat is. Múltunk, helyzetünk, lelkiségünk sok szempontból sajátos, ezért az Európához felzárkózásunk is erre a realitásra kell épüljön. Értetlenül állunk szemben a váddal, hogy „magyar utat” akarunk követni. Angliától a finnekig és a japánokig minden felemelkedett ország a saját útját járta. Mindenek előtt gazdát akarunk teremteni a bérmunkásból és alkalmazottból, aki vonzóvá és otthonossá teszi ' az országot a polgár számára. A jogait és kötelezettségeit egyaránt ismerő, jó jövedelmet élvező ember minden szinten megteremti majd az érdekeit védő közösséget, amely töredékére csökkenti az állam irányító szerepét. A -bérezésen és adózáson keresztül tompítani akarjuk a kirívó jövedelemkülönbséget. Nem csupán a humánum kötelez erre; ellentmondásokkal teli társadalommal nem lehet új világot építeni. Súlyos mulasztásnak tartjuk, hogy munkahelyteremtő politika nem készült, nincs átgondolt átképzési koncepció. Felelőtlennek, embertelennek tartjuk a dolgozókra zúdított munkanélküliséget: programunkba vettük a külföldi bérmunkát, a továbbképzést, a foglalkoztatást biztosító beruházásokat. Helytelennek tartjuk az állami lakásépítés befagyasztását, a lakásépítés „piacosítását”, ami csak a gazdag építtetőknek és a gazdag vállalkozóknak kedvez, és fiataljaink tömegét elüti az otthonteremtéstől. A háború utáni nyugati példára mérsékelt bérű lakások építését tervezzük, s az ebben való részvételt feltételként javasoljuk az építési vállalkozók luxuslakás-építéséhez. A gazdaság visszafogásával szemben annak élénkítését tervezzük, a kereslet szűkítésével szemben árubőséggel törve le az árakat. Véget kell vetni az inflációnak. Az MDF-piacok megmutatták, hogy felesleges láncszemek kikapcsolásával mind a termelők, mind a vevők érdekeit egyszerre lehet szolgálni. Követeljük az állami vagyon elkótyavetyélésének azonnali felfüggesztését, a tulajdonváltás társadalmi ellenőrzését. Egészségügy, nyugdíjak. Minden ember egyszeri és -pótolhatatlan, ember- központú egészségügyet kívánunk kialakítani. Ehhez mindenekelőtt szabad orvosválasztás kell, egymással versengő társadalombiztosítási intézetek, amelyek nem az államtól függnek, hanem megkapják a jelenleg hallatlanul magas TB-járulékot. A biztosítók közül mindenki szabadon választhasson. A kórházak tulajdonosa lehet az állam, a biztosító, a helyi önkormányzat, az orvosok közössége. A betegellátás költségeit a biztosító fedezi, az egészségügyi személyzetet meg kell fizetni, a beteget és orvost egyaránt megalázó hálapénz megszűnik. A nyugdíjalap a társadalombiztosítás része, kikerül az állam gyámkodása alól. Fedezete a biztosított befizetése, miután a járulékot beépítették a bérbe. A befizetések arányában folyósított nyugdíjakat korrigálni ikell az inflációs rátával. Ezt a nyugdíjalapba befolyt összeget értékpapírok ellenében a termelésbe kihelyezett tőkék biztosítják. önkormányzat a kerületben. A tanács vb-dolgozóit jobban meg kell becsülni. Munkájuk könnyítésére az apparátus és a lakosság folyamatos kapcsolatát egyre inkább olyan szakembereknek kel-1 ellátni, akik ismereteiknél fogva tényleges segítséget tudnak adni a vb egyes osztályainak. A tanácstestület tehát fokozatosan — várhatóan önkormányzat formájában — a kerületért felelősséget érző szakemberek önkormányzati csapatává alakul át, akik partnerei lesznek mind a XIII. kerület lakosságának, mind a végrehajtó apparátusnak, akik képesek segíteni a kerület külső kapcsolataiban, fővárossal való vitáiban is. Túl azon, hogy a kerületben lakók személyi jövedelemadója a jövőben az önkormányzatoknál marad (bár a főváros szintjén bizonyos, számunkra talán nem is kedvező átcsoportosítás sincs kizárva), az önkormányzat önálló gazdálkodási lehetőségeket is kap. Ez nem feltétlenül tényleges vállalkozást jelent, inkább azt, hogy a XIII. kerületi ön- kormányzat tulajdonosa lesz itt működő termelő- és infrastrukturális, szolgáltató vállalatoknak, és osztozik azok jövedelmében. Mérlegelés tárgya, legyenek-e iskolái, betegellátó intézményei stb., stb., ebbe már a lakosságnak is beleszólása lesz. Ami a pártok és a helyi önkormányzat kapcsolatát illeti, a Demokrata Fórum nem tartaná szerencsésnek, ha az országgyűlésben zajló pártvitákat leképeznénk kerületünkre. A vezetők kiválasztásában ugyan aligha kerülhető meg a pártok véleménye, de a folyamatos irányítási-közigazgatási munkában a világnézeti különbségek fölé emelkedve elsősorban a szakszerűségnek kell érvényesülnie. Ezt már a társadalmi szervek javaslatainál is figyelembe kell venni. A Demokrata Fórum összejövetelein számos javaslat hangzott el kerületeink hétköznapjaival kapcsolatban, a Sziget, a lakóközösségek, a piacok rendezése, a köztisztaság és így tovább tekintetében. A mostaninál több információval kell azonban rendelkeznünk ahhoz, hogy ezeket megalapozottan víhessük a lakosság széles fórumai elé. Az MDF kerületi szervezetének legutóbbi tevékenységéről néhány szót. A Bajicsy-Zsilinszky Társasággal összefogva sikerült karácsonykor egyedül élő, egzisztenciális gondókkal küzdő 80 nyugdíjasnak élelmiszercsomagot juttatni, és diákokkal öregotthonban és gyermekkórházban betlehemesdivel egy kis örömöt vinni. Január elején — ugyancsak a BZST-vel együtt — három gépkocsiban hat emberünk tápszert, élelmiszert, gyógyszert vitt a kolozsvári magyar színészeknek, és olyan távoli falvakba, ahová még nem jutott segély. Akciót indítottunk a nehéz sorsú romániai gyermekék (óvodások és iskolások) itteni fogadására, üdültetésére. Sok család jelentkezett erre, de a Dráva u. 2/B. alatti irodánkban szívesen vennénk további jelentkezéseket is, párthoz tartozásra való tekintet nélkül. Január végén vittük el Csíkszeredára azt a mintegy 600 értékes magyar könyvet, amit a „Könyvet Erdélynek” akciónk keretében gyűjtöttünk össze. Továbbra is tettekkel szeretnénk szolgálni az MDF-nek azt az alapvető álláspontját, hogy határoktól függetlenül minden magyart a magyar nemzettest részének tekintünk. Végül távirati stílusban jelöltjeinkről. 19. sz. választókerület: Csáji Attila. Három gyermek apja. Festőművész, ki
