Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 2. szám
Tisztelt Lakosság! Angyalföld is választásra készül. Kerületünk lapjában — az Angyalföldben — ezúttal a különböző pártok programjairól, a jelöltek életútjáról, képviselői céljairól olvashatnak. A XIII. Kerületi Tanács — mint a lap gazdája — szeretné ezt a választást azzal is segíteni, hogy demokratikus mádon leközli a pártok és jelöltek által hozzánk lapzártáig eljuttatott írásokat, amelyekért természetesen a pártok és a képviselőjelöltek a felelősek. A lap szerkesztője ezúttal csupán minimális javításokat eszközölt, szükség esetén húzott az anyagokból, de mindig tiszteletben tartotta a szerzők mondanivalóját, s egyetlen esetben sem csorbította a lényeget. A semlegesség jegyében, alfabétikus sorrendben közöljük az írásokat is. Reméljük, ezzel a lap segíti a lakosság tájékoztatását s a pártok munkáját is. Fidesz Csatári Zoltán (Fidesz, 19-es körzet) írja magáról: — 1986-ban tagja lettem egy ellenzéki irodalmi körnek. Később ott voltam a lassú magyar forradalom kezdeteinél. 1988 szeptemberében kapcsolódtam be a Fidesz munkájába. A Kapu újságírójaként éltem át az egymilliós berlini tüntetést. Karácsonykor Aradon és Te- mesvárott láthattam a romániai diktatúra véres bukását. 1990. március 25-én a Fidesz képviselőjelöltjeként lehetek részese a kommunizmus korszakát követő első szábad kelet-európai választásoknak. Két évet töltöttem a változások forgószelében. Most önöket szeretném képviselni. Miközben a piacgazdaságra épülő nyugati társadalmak a jólét sóha nem tapasztalt szintjét érték el, Magyarország a világ egyik legeladósodottabb országává vált. A kommunista vezetés pazarló módon hitelfelvételekkel, álreformokkal élte fel a jövőt, nehezen viselhető terheket róva a lakosságra. Gazdaságunk ipari múzeummá züllött, természeti környezetünk szinte jóvátehetetlenül tönkrement. Hazánkban ma minden negyedik ember szegénységben, a létminimum alatt él. E harmadik világbeli állapotok egyik legfőbb szenvedő alanyai a nyugdíjasak. Az idős em/ber a múltunk. A vele való törődés egy nemzet önbecsülése. Szüléinkre, nagyszüleinkre, a hathatós érdekvédelem híján a kiszolgáltatott nyugdíjasokra hárítani a jelen terheit — bűn. Az ő rossz sorsuk a mi rossz lelkiismeretünk. Átmenetileg egyetértek a gyógyszer- áremelések kompenzálása és a lakbér- emelések méltányossági alapon való elengedése mellett. Számos létfontosságú árucikk ára ugyancsak kompenzációt feltételez. Egy kisnyugdíjasnak évről évre elérhetetlenebbek az alapvető emberi szükségletek, az egészséges étkezés és ruházkodás biztosítása. A magányosan élők jogos igénye egy társ, kutya vagy macska tartása. Szórakozásuk sokszor a rossz, recsegő rádió vagy televízió, ami helyett nincs pénzük újra. Lakásaik állaga romlik, olykor katasztrofális. Embertelenség őket olyan körülmények közé szorítani, hogy kevéske örömükről is kénytelenek legyenek lemondani, vagy hogy könyörado- mányokon tengődjenek. A kompenzáció nem jelenthet perspektívát. Ily módon felrémlik egy túlbonyolított, bürokratikus, kompenzációs rendszer kialakulásának a veszélye. A kompenzáció ráadásul konzerválja az alacsony alapnyugdíjakat. Kisnyugdíjasok számára a SZOT által javasolt jegyrendszer lealacsonyító és elfogadhatatlan. A süly- lyedő hajó réseinek betömködése nem megoldás. Ezért el kell érni, hogy a rövid időn belül bevezetendő átfogó nyugdíjreform keretében: a nyugdíjak minimális összegét 5000,— Ft-ban állapítsák meg; a nyugdíjak éves emelkedése tartson lépést az inflációval; azon egykori vállalatvezetők és funkcionáriusok, akik érdemtelenül élvezik kiemelt nyugdíjaikat, veszítsék el kiváltságaikat; javaslom a nyugdíjak maximalizálását 15 000,— Ft-ban. (Az ezt meghaladó összegeket a kisnyugdíjak emelésére lőhetne fordítani.) A nyugdíjreform bevezetésével szűnjék meg az életüket javarészt munkával töltő idős emberek megalázó anyagi segélyezése. A nyugdíjak összege önmagában legyen elegendő a tisztes létfeltételek biztosításához. De mindenekelőtt gondolkodásunkat kell megváltoztatni, hogy idős embertársaink megkapják az őket megillető bánásmódot, tiszteletet. Környezetvédelem. Mindaddig, amíg önmagunkat a legyőzendő természet törvényei felett állónak tekintjük, magatartásunkkal a földi élet minőségét és lehetőségét fenyegetjük. A legnagyobb veszély: a részleges tudás könyörtelen nagybani alkalmazása. Haladásnak csak olyan változásokat nevezhetünk, amelyek nem fosztanak meg az egészséges élet lehetőségétől. A jelen pillanatban elkerülhetetlenül szükséges tennivalók véleményem szerint a következők: 1. Az alkotmány rögzítse az egészséges környezethez való jogot. 2. Szűnjék meg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, és állíttassák fel az önálló Környezetvédelmi Minisztérium. 3. A levegöszennyezettség csökkentése érdekében Angyalföld önkormányzata dolgozzon ki ütemtervet és fogadjon el végrehajtási programot. 4. El kell érni az iparban (ha kell, súlyos büntetésekkel) a környezetkímélő technológiák alkalmazását. 5. Kapjon külön támogatást a nap-, bio- és szélenergia-források kutatása és elterjesztése. 6. A közlekedési hálózat anyag- és energiapazarlással járó Budapest-központúsá- gát (az amúgy is kívánatos decentralizáció jegyében) fel kell oldani. Környezetkímélő járműpark gyártására és importjára kell törekedni, továbbá az ólommentes üzemanyagok széles körű elterjesztésére. Fejleszteni kell a viszonylag környezetkímélő tömeg- közlekedést. Ne halogassák tovább a várost kikerülő körgyűrű megépítését. 7. A környezetszennyezéseket precíz adatokkal kell nyilvánosságra hozni, nem úgy, mint pl. a csernobili .katasztrófa idején. 8. Nyomást kell kifejteni a csehszlovák kormányra, hogy állítsa le a bősi építkezést. 9. A bányászat korlátozásával meg kell állítani a pótolhatatlan értékű dunántúli karsztvizrendszer állapotának további romlását. 10. A mezőgazdaság vegyszerei miatt a talaj termékeny felsőrésze pusztul, táperő- készlete csökken, ezért kívánatos a növényvédő szerek és a műtrágyák használatának mérséklése. Aktívan foglalkozom még a politika viharában eddig mostohagyermekként kezelt sporttal. Az Üsző Szövetség mintájára meg kell változtatni az élsport struktúráját, hogy az valóban alulról szerveződjön. Sajnos, gazdasági körülményeink miatt csak középtávú cél lehet a tömegsport nagyarányú fejlesztése. Ehhez azonban már az iskoláskorban meg kell szerettetni a fiatalokkal a sportot, hogy életformájukká váljon. Alapvető fontosságú kérdésnek tartom az önkormányzatok mielőbbi alulról való megszervezését. Ugyancsak szükségszerű, hogy az eljövendő szűkös gazdasági viszonyok közepette a munkások, alkalmazottak, vállalkozók és a társadalom perifériájára szorultak hozzák létre önálló, erős és bölcs .érdek- képviseleti szerveiket. Szólni szeretnék még arról, hogy erkölcsi aggályaim vannak a jövendő képviselők várhatóan 30 ezer forint körüli nettó fizetésével kapcsolatban. Ezért kijelentem, hogy az összeg feléről (kb. 15 ezer forint) lemondok a kerület szociális intézményeinek a javára. A cikk írásakor nem tudni pontosan, hogy hol lesz a választási irodánk. Ezért az érdeklődők az alábbi két helyszín és telefonszám valamelyikén kereshetnek: Forgách u. 18. (120-8440), vagy Róbert Károly krt. 72. (140-9053). Fogadóórák: kedd, szerda, péntek, 10—18 óráig, szombaton: 10—14 óráig. Nagygyűlések: március 10., szombat 16 órakor (témák: lakás, oktatás, egészségügy), és március 17., szombat 16 órakor (témák: nyugdíj, környezetvédelem, sport, privatizáció, szakszervezetek). Kérem, keressenek fel kéréseikkel, ötleteikkel, panaszaikkal, a Fidesz és XIII. kerületi képviselőjelötje a rendelkezésükre áll. Független képviselőjelölt A XIII. kerületi, 20. sz. körzet független képviselőjelöltje: Gál Ferenc, 32 éves, tanár, a Tömöri utcai iskola igazgatója. Köszöntőm Önöket! Tisztelt választópolgárok, néhány percnyi türelmüket kérem programom főbb pontjainak bemutatásához: I?*Az ország előbbrejutása, biztos jövője nem lehetséges a családok, emberek jóléte nélkül: — mert a népet nem lehet leváltani. 2. A fejlődés ütemét úgy kell meghatározni, hogy ez összhangban legyen: egy radikális bérreformmal:
