Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 2. szám
— mert a lakosság nem viselheti egyedül az átalakítás terheit — egy az inflációt legalább 2-5%-kal meghaladó nyugdíj rendezéssel, — mert, ők már egész életük munkájával tettek ezért az országért — egy olyan családi pótlékrendszerrel, amely fedezi a gyermeknevelés költségeit, — mert aki gyermeket nevel, az o jövő lehetőségét neveli —, s a személyi jövedelemadó jelentős csökkentésével, — mert, az'adó mértéke sérti a bérből és fizetésből élők igazságérzetét — végül pedig a kamatadó eltörlésével, — mert, a szerződés mindkét felet kötelezi egy jogállamban — 3. A rendszerváltást mielőbb le kell zárni, be kell fejezni, — mert hiteles emberek és bizalommal megalapozott állapot szükséges — 4. Versenysemleges piacgazdaságra van szükségünk, amely fenn tudja tartani az elesetteket felemelő esély- egyenlőséget biztosító szociális védőhálót. — mert csak egy működőképes gazdaság teremtheti meg jövőnk biztos alapját — 5. önálló, semleges Magyarországot! Kérem, döntése előtt fontolja meg: —■. a független képviselőnek döntéseinél és javaslatainál egyedül választói érdekeit kell figyelembe vennie, — á független képviselőt semmilyen pártérdek nem kényszerítheti választói ellenére szóló határozat, törvény elfogadására, — a független képviselő munkája során csak a közvetlen választók véleményének megismerése, összegyűjtése után tehet javaslatot, kezdeményezést, — a független képviselő választása valódi lakossági képviseletet biztosít hat. Köszönöm figyelmüket! ■ Gál Ferenc Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt . Győriványi Sándor — Részlet önéletrajzából — a> Angyalföldön születtem 1927-ben, Azóta is a Frangepán utca egyik rom- ladozó bérházában Jakom, a Váci út és a Lehel út között. Angyalföld 3 nemzedék óta családunk életének állandó Győriványi Sándor színtere. Volt, amikor megbélyegző megjelölés volt: angyalföldi. Én akkor is mindig büszkén vállaltam. Kisgyermekkoromban még Budapest VI. kerülete volt ez a „gyárváros”, amely a XIX. század elején angyalt ábrázoló szobráról kapta a nevét. Tanulmányaimat a Váci út 89. sz. alatti népiskolában kezdtem, majd az akkori kerület gimnáziumában, „a Köl- cseyíben” folytattam. Közben előbb a Gomb utcai iskolában működő 208-as cserkészcsapat apródja, majd középiskolásként a 3. sz. Regnum Marianum cserkésze, illetve kongreganistája lettem, ahol évente jelenleg is megújítom minden december 8-án, a Szeplőtelen fogantatás ünnepén fogadalmamat. A cserkészetben tanultam meg a közösségi élet ABC-jét, s azt, hogy naponta egy jótettel tartozunk embertársainknak. 1945-ben érettségiztem, s a háborút követő nyomorúságban kenyeret kellett keresnem. így lettem kötélgyártó tanonc a Petneházy utcában. 1946-ban szabadultam fel. Szakmám mindig kenyeret adott politikai üldöztetéseim idején, az volt biztonságot nyújtó mentőövem. 1946 őszén beiratkoztam az egyetem bölcsészeti karára tanárképzős hallgatóként, de délutáni, esti műszakban továbbra is a szakmámban dolgoztam egy szövetkezetben. Már előbb, 1945 októberében beléptem a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Pártba, ahol 1946-tól az egyetemi szervezetben tevékenykedtem. 20 éves koromban, 1947-ben a Kisgazdapártból kizárt Balogh páter ellenzéki programjával országgyűlési pótképviselővé választottak. A kommunista „fordulat éve” után sok más becsületes magyarral együtt megjártam az AVH Andrássy út 60. szám alatti vallatásait, majd kizártak az egyetemről. Az állami kereskedelemben dolgoztam ezután, majd a Munkaerőtartalékok Hivatalánál helyezkedtem el szaktanárként. Az 1956-os forradalom idején forradalmi bizottságot, és az újra működő Kisgazdapárt pedagógus csoportját szerveztem. A forradalom után emiatt állást kellett változtatnom. A kereskedelmi és vendéglátóipari szakoktatásban helyezkedtem el. Itt működöm azóta is különböző beosztásokban. 1958-ban végre letehettem tanári vizsgámat, majd néhány hétre rá az ipar- és technikatörténet tárgykörből doktorálhattam is. Azóta tanári munkám mellett 40 szakkönyvem, tankönyvem és körülbelül 200 cikkem jelent meg. 1970-ben a legnagyobb létszámú magyar szakoktatási intézmény (szakmunkásképző intézet és szakközépiskola) igazgatója lettem, parton,kívüliként. Vezetésem alatt több mint 30 ezer kereskedelmi szakember szerzett oklevelet. 1987 végével nyugdíjba mentem, s újra Angyalföldön, a Huba utcai Vendéglátóipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola mindhárom részlegében tanítok. 1989 januárjától az újra szerveződő angyalföldi Független Kisgazdapárt munkájában veszek részt, s a tagság a 20. választókerületben, lakókörzetemben képviselőnek jelölt. A párt központjában mint a művelődési ügyek országos szaktitkára működöm. Győriványi Sándor Hazafias Választási Koalíció Tisztelt Angyalföldi Választópolgárok! A kerületünk lakosságának nagyobb részét képező — 19. és 20. sz. — egyéni választókerületekben élőkhöz fordulunk. A pártokon kívüli többséghez, az egyre nehezedő életfeltételekkel küzdő, de az ország — s benne a saját — sorsáért is aggódó többséghez szólunk! Mi, a HAZAFIAS VÁLASZTÁST KOALÍCIÓ résztvevői valljuk, hogy a politizálás, az érdekek képviseletének biztosítása, nem csak a pártok tagjainak, hanem minden állampolgárnak joga. Képviselőiknek a parlamentben is jelen kell lenniük, hogy biztosított legyen egy olyan politikai erő, amely a pártoktól független, illetve a pártok küzdelmében semleges. Együttes cselekvésre szántuk el magunkat a különböző mozgalmakkal és szervezetekkel (HNF, MTESZ, ágazati szakszervezet) Gazdaságii Kamara, Faluszövetség, nemzetiségi szövetségek stb.). Közös javaslatban összegeztük álláspontunkat a társadalom egészét és egyéneit érintő, megoldásra váró feladatokkal kapcsolatosan: elsődleges fontosságot tulajdonítunk a társadalmi feszültségek békés elvszerű, kompromisszumokon keresztül történő levezetésének; a koalíció minden résztvevője kötelességének tartja a haza, a munka, az erkölcs, a becsület, a család tiszteletét és védelmét. A családot tartja a társadalom alappillérének; vállalja, hirdeti a vallásos hitekben megfogalmazódó humánus értékek terjedésének segítését; támogatja a szociálpolitikára, a környezetvédelemre, *a kulturális élet reformjára vonatkozó elképzeléseket, mint az értelmes emberi lét fontos alkotórészét; aktív részt kíván vállalni a nyugdíjasak, a fiatalok, az emberi tragédiákkal sújtott honfitársak és családjuk helyzetének javításában. Olyan jelöltet állítunk, aki a vázolt célokkal azonosulni tud, s annak szellemében kíván cse' ckedni. Lakóterületükön köztiszteletben áll, szakmailag felkészült, pártoktól, faji, nemzetiségi elfogultságtól mentes, vala-
