Angyalföld, 1990 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1990. február / 1. szám
\ A változó önkormányzatról A hatályos törvény értelmében a tanács testületé nem más, mint az állami bürokrácia spanyolfala. A testületnek nincs lehetősége koncepciójának, stratégiájának, .taktikájának meghatározására, azok végrehajtására saját hivatali szervezetével. Jelenleg az apparátus mozgatja a testületet. A tanácsülések tartalmatlanok, zömükben a hivatali szervezet beszámolóiból állnak, melyek tevékenységeinek meghatározásába nincs beleszólása a testületnek, vagy máshol elfogadott döntéseket llegalizálnak, pl. költségvetés. A tanácsi munkában még mindig csorbítatlanul működik a fosztogatva osztogató állami hivatali modell. A tanács a pénzeket kapja valahonnan, ahol valakik valakitől elvették. Ezáltal a pénz megtermelése és felhasználása élesen elkülönül egymástól. Akiktől elveszik, mindent elkövetnek, hogy minél kevesebb évehető legyen, akik felhasználják, nem felelősek azoknak, akik megtermelik, ezért a pénzt a bürokrácia érdekeinek megfelelően használják fel. A bürokrácia a .társadalom szolgálataként propagálja tevékenységét, de a legcsekélyebb beleszólást sem enged az ügyekbe, nemhogy a lakosság, de a tanácstagok részéről sem. E helyzet csak akkor változtatható meg, ha a tanács anyagilag, pénzügyileg függetlenné válik az „osztogatólktól”. Ez azt jelenti, hogy a tanácsnak működési területén fejlett gazdaságszervező munkát kell végeznie. Ez teremti meg az anyagi alapokat a közfeladatok ellátására és a vállalkozók részéről az érdekeltséget a közterhek viselésére. Így a tanács döntene a bevételekről, és azok felhasználásáról, és erről számot adna a választóknak. Így a választóknak, köztük a vállalkozóknak (beleértve valamennyi formát: gyár, kisvállalkozás, társaság st.b.) nem lenne közömbös a tanácstag személye. Megindulna a választási küzdelem a tanácstagi helyekért, amely versenyhelyzetet teremtene. Így választódnának ki azok, akik alkalmasak a lakosság képviseletére. Külön kell választani az elnök megválasztását. A testület feladata lenne a koncepció, stratégia, taktika meghatározása, a megvalósításihoz szükséges eszközök biztosítása. A tanácselnök feladata lenne a végrehajtás. A tanácselnököt ezért a lakosságnak kellene megválasztania közvetlen sza- . vazással. Ellenkező esetben nemcsak a koncepció, stratégia, taktika-eszközök meghatározását befolyásolnák a pártküzdelmek — és jó, hogy a döntések ilyen küzdelmekben születnek —, hanem a végrehajtást is, ami viszont a végrehajtás ellehetetlenülését eredményezi. Ennek következményei pedig katasztrofálisak lennének még a jelenlegi helyzethez képest is. A tanács és a tanácselnök hatáskörének szétválasztása egyben meghatározná mindkettő felelősségét .is a fenti körben, a jelenlegi teljes felelőtlenséggel! szemben. Kerületünkben első lépésként a rendkívüli anyagi terhet jelentő Ingatlankezelő Vállalatot kellene vállalkozássá alakítani, részvénytársasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá. A részvényeket induláskor a tanács jegyezné, később a keresletnek megfelelően célszerű a részvények eladása. A tanács az eladásból és a nyereségből jelentős bevételihez jutna a jelenlegi .több százmilliós támogatással szemben, amit az ingatlankezelőnek fizet. Az rt. javasolt tevékenységi köre építés, épületfenntartás, korszerűsítés, tervezés, szakipar, beruházás fővállalkozás. Az ingatlankoze'ő tevékenységét célszerű részben a lakókra, részben a kerületben megalakítandó két kft-re bízni. Ahol a lakók legalább kétharmada vállalja, célszerű társasbérleményt .létrehozni. Maguk használnák fel a befolyt lakbér döntő részét (egy részét lakásfelújítási alapba utalnák át). Ezáltal feleslegessé válna az IKV igazgatási tevékenysége, lényegesen olcsóbb lenne az ingatlanok fenntartása, és a Lakóik maguk döntenének a karbantartásról és működtetésről. Ahol a lakók nem vállalnák ezt a tevékenységet, nyereségérdekeltségben a kerület két pontján egy-egy kft. végezné. Kezdeményezni kell nemcsak a visszaé’éseik megelőzésére, hogy a területen lévő állami vállalatokból létrejött részvénytársaságok vagyonkezelő szervezete a tanács legyen. Csalk így akadályozható meg, hogy a társadalom tagjainak munkája eredményeként létrejött vállalatok ne váljanak mélyen áron alul magán-, illetve külföldi tulajdonná. Utóbbi esetben az a veszély is fönnáll, hogy miközben a vállalat forintért értékesít, a külföldi konvertibilis valutába viszi ki .a nyereségét, ezáltal további kárt okozva a gazdaságnak, hiszen valakitől el kell venni a valutát, attól, aki kitermelte, hogy a külföldi forintot átválthassa. Az ilyen ügyletben csak a vállalatvezetőik érdekeltek, akiknek érdekük fűződik a társadalmi .tulajdon eladásához. De ez már büntetőjogi téma. A demokratikus jogállam területi szervezete az önkormányzat (tanács), amely csak akkor képes önkormányzatként működni, ha gazdaságilag független a fe'ettes államigazgatási szervezetektől. Az állampolgárok elsősorban a helyi önkormányzati szervezeteken keresztül .képesek .kivédeni a központi szervezetek hatalmi túlsúlyát. Minél önállóbb az önkormányzat, annál kevésibé képes kényszeríteni, hatalmának alávetni a bürokrácia a társadalmat, másrészt az önállóság teremti meg az érdekeltséget az anyagi alapok növelésére a társadalom érdekében. Dr. Kiss István Ülünk az ágrólszakadt kórház nem túl fényes alagsori „műhelyében”, ahol Ferber István éppen éjszakai ügyeletes. Elég gyakran megcsör- ren a telefon és ő elnézést kérve, hol egy villanykörté- vel^jíol csupán egy harapófogóval a kezében elsiet a sötétben a kórház labirintusába. Amikor visszatér, mentegetőzve mondja: „Nem lehetem, hogy miattam akár öt percre is sötétben legyenek a gyerekek!” Ha be kellene mutatni ezt a magas, erős férfit, a foglalkozását illetően nehéz helyzetben lennék. Hiszen végzett lakatos, műszerész, hegesztő... S bár nem a „foglalkozási kategóriába” tartozik, mellesleg kiváló véradó. Nem kis büszkeséggel .mutatja a kitüntetését, az oklevelét. — Persze, ha engem foglalkoztatott volna, hogy valami flepnit kapjak a véremért, akA Rh + Legalább egy szál virágot kor már jóval korábban birtokolhatnám ezt a kis érmét. Mert tizennyolc éves volta^ amikor először adtam vér^m azóta minden évben, de volt olyan esztendő, hogy kjfó&er is... Igaz, akkorihalt ""olyan kalóriadús üdítőket fogtfttä- tottam rendszeresen, hogy megtehettem. Minden alkalommal „négykettőt” adtam.^ Látva értettem tekiijjgíemgfí elmagyarázza: — Ez a legtöbb, amit egy alkalommal adhat valaki. Pontosan 4,2-m- cilitert... Nem mondomr,"6'ffCi- kor először adtam, szédüfág&t, sőt féltem is egy kic&í. De ma már nem csinálok iigffSi belőle. , __, # Meg tudja fogalmáztü-, egyáltalán végiggondolta varint a véradás valóban nemes tett, de arról még nem hallottam, hogy valami külön elismerést is kapnának, vagy valami extra elismerést... — Nem hiszem, hogy bármelyikünk is várna ilyesmit. De azért mondanék én valamit! A múltkoriban sikerült itt a kórházban is rábeszélni egy kis ápolónőt a véradásra. Igen sápadtka volt, amikor visszajött... Nem mondott ő semmit, de akkor úgy gondoltam, hogy legalább azoknak, akik életükben először adnak vért, egy szál virágot, a férfiaknak egy kis emléklapot, vagy egyebet kellene adni. Szóval valahogy ünnepélyessé, emlékezetessé tenni számukra azokat a perceket ... Nyerges laha is, miért veti alá magát ennek a nem éppen kellemes „csapolásnak”? Be k^jjo, vallanom, valami p.átesíöS, elérzékenyülős választ vártam. Olyasmit, hogy $egf6éni akarok a rászorulóikon,Hogy adni mindig erény, •“ffíeg hasonlókat. A válasz en- |jél jóval egyszerűbb volt. °»*^''iAr0Ícor friss szakmunkás ii&ttiíin’ a munkahelyemen hagyomány volt a véradás. S pádkor1 a többiek, széfly&ütebí neme} mondani. Nem. .mondhatnám, hogy lel- ifcáratem gg&vötletért... Ké- s<j££»*‘»ffiír [nvagamtól, sőt, a %öfnytfz^nict'^0 „beszervez- a nfttfCtcáhelyemen éppúgy, mint a lakóhelyemen ... # Az én ismeretem sze-
