Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. szeptember / 3. szám
„Egyenletesebb, magasabb nívóra törekszünk” BESZÉLGETÉS SZABÓ ERVINNEL. A JÓ ZSEF ATTILA SZÍNHÁZ IGAZGATÓJÁVAL Angyalföldnek két színháza van: az egyik, a Vígszínház, a kerület szélén, a másik, a József Attila Színház pedig a városrész szívében. Talán 'ezért is érzik az angyalföldiek az utóbbit a „miénknek”. — ön is így gondolja? — kérdeztem Szabó Ervin igazgatótól. — Valóban jó a kapcsolatunk a kerület vezetőivel, vállalataival, iskoláival. A közönségszervezésünk is erre a vonzáskörzetre próbál építeni, noiha talán az eredmény nem áll egyenes arányban ezzel az erőfeszítéssel. — Mi lehet ennek az oka? — Angyalföld nem tartozik a város leggazdagabb részei közé, nagyon 'összetett kerület, eltérő életszínvonalon élő emberekkel. Azért gondolom, hogy ez elsősorban az anyagiak és az életmód kérdése, mert a színház programja és nívója nem változott. A látogatók élvezik és szeretik előadásainkat. — Hatásos a propagandájük? — Előfordult, Ihogy még azok a propaganda anyagok sem ker ül - ■tök el az üzemekbe, amiket el- küLdtünk. Sajnos az intézményekben, gyárakban nincs gazdája a közönségszervezésnek, mióta a szakszervezet feladta ezt a tevékenységet, mindössze néhány lelkes ember foglalkozik vele. De summázva a lényeget: úgy érezzük, hogy a kerület szeretettel veszi körül a József Attila Színházat, noha mindkét fél bizonyára többet tehetne a szeretet megnyilvánulása érdekében. — Anyagi segítségre gondol? — Nem egészen arra, inkább szponzorálásra, ami elég nehezen indul be. — A Vígszínház esetében „bejött” . . . — Az egyszeri akció volt az épület karbantartása érdekében. Biztos vagyok abban, hogy ha a mi színházunk kerülne nehéz helyzetbe, mi is számíthatnánk a támogatásra. Tudjuk, hogy a vállalatok is egyre nehezebb helyzetben vannak, hiába szorgalmazzák, hogy a kultúra fokozottabban támaszkodjon a szponzorokra és a közönségre. — Gondolom, az utóbbi a helyáremelést jelentené .. . — A közönség már eljutott addig a tűréshatárig, hogy a közeljövőben nem gondolhatunk a jegyáremelésre. Az elmúlt négy éviben a hétszeresére emeltük az átlag helyárakat. Ez 'már nem fokozható, ha azt szeretnénk, hogy azok is eljussanak ide, akik zömmel ezt a kerületet 'lakják. Alapproblémának tartam, hogy hogyan lehet a mostani anyagi körülmények között színvonalasan üzemeltetni egy színházat, a színvonalon most nemcsak az előAz elmúlt évad egyik nagy sikere a Me and My Girl című musical volt. Képünkön az előadás egyik mozgalmas jelenete, középen Szakácsi Sándor fajta konzekvens minőség létreadások nívóját értve, hanem az üzemelést, a produkciók kiállítását is. Manapság egyre nehezebb ezt az egyensúlyt tartani, az ember óhatatlanul is mindenféle kompromisszumokat * kénytelen kötni. A baj akkor kezdődik, ha művészi kompromisszumokra kényszerülünk, mert az hosszú távon nem vezet sehová. Éppen az elmúlt évadot értékeltük úgy, hogy kompromisszumos szezon volt: megpróbáltunk a gazdasági egyensúlyt 'tartva, a közönséget becsalogatva, életben maradni. Ennek óhatatlanul is az az eredménye, hogy egyenletlenebb lesz a program, becsúszik egy-egy olyan előadás is, amit az ember nem szívesen írna be a színháztörténet aranykönyvébe. A legnagyobb gond, hogy a közönségnek sem azt adjuk, amit adni kéne. Nem a műfajokról van szó, hanem egyhozásáro.1, az attraktív művészi produkcióról, ami talán az egyetlen dolog, ami hosszú távon hatni képes, és amire egy színház munkáját építeni lehet. — Hogyan alakul az 1989/90-es szezon? — A tanulságokat levonva igyekszünk megtervezni a jövő évadot. Két alapvető szándékot szeretnénk megvalósítani. Az egyik: az előadásoknak és a bemutatóknak egyenletesebb és magasabb nívót biztosítani. A másik: ebben a bonyolult világban, amelyben élünk, hozzászólni elsősorban ahhoz a morális zavarhoz, értékvesztéshez, amit én magam is a gazdasági problémák mellett a mai társadalom legsúlyosabb gondjának tartok. Természetesen mindezt rendkívül változatos műfajokban megvalósítva. Első bemutatónkat szeptember 23-án tartjuk, Nógrádi Gábor— Selmeczi György új musicalje, a Még ima, valóságunk egy szeletét, a társtalanságot itárja a nézők elé, Hegyi Árpád Jutocsa rendezésében. November elején mutatjuk be Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékót Iglódi István rendezésében. Januárban Schwajda Györyy-ibemutatóhk lesz, Garas Dezső színrevitelében, Törőcsik Marival az egyik főszerepben, aki szinte már itagnak számít nálunk. Szintén Iglódi -állítja színre a Godspell című musicalt, ezt a zenés, profán bibliai történetet, amely Máté evangéliumára épül. Az ötödik bemutatónkról még nem döntöttünk, valószínűleg Arthur Schnitzler A Távoli ország című művét, Márai Sándor Kalandját vagy Schiller Ármány és szerelem című drámáját tűzzük műsorra. A Stúdióban Dario Fo Női sorsok, erogén zónák című színművét és a cseh Josef Topol egyik darabját adjuk elő, valószínűleg mindkettőt Beke Sándor vendég- 5 rendezésében. Emellett művészeinknek is- lehetőséget biztosítunk a Stúdióban önálló estjeik bemutatására. A társulat összetétele nem változott jelentősen. Elszerződött tő- j lünk Andorai Péter, Szerencsi Éva, Győri Péter és Örkényi Éva nyugdíjba vonult. Űj ‘tagjaink: Hegyi Árpád Jutocsa rendező, két friss diplomás: Hegyi Barbara s Haás Vander Péter, két elő- szerződéses fiatal: Spilák Klára és Lux Ádám, valamint ketten jöttek hozzánk a Nemzeti Színházból: Kertész Péter és Trokán Péter. Tarján Vera Régi iskola - új névvel A XIII. Kerületi Tanács V. B. döntése alapján a Kilián György Gimnázium az 1989/90-es tanévtől felveszi Németh László nevét. A névváltoztatás szorosan kapcsolódik az iskolában megkezdődő kísérleti nyolcosztályos gimnáziumi oktatáshoz. Az iskola tantestülete Németh László hevével szeretné kifejezni, hogy mennyire azonosul a nagy író pedagógiai eszményével, melynek középpontjában az enciklopédikus emberré formálás áll. Az iskola 1989. szeptember 1- jén névadással egybekötött tudományos ütésszaikot rendezett, mellyel Németh László irodalmi s pedagógiai munkássága előtt tisztelgett.
