Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. szeptember / 3. szám
Teljesen legitim képviselőnek érzem magam Dr. Börcsök Dezső 1985 óta a 38. számú választókerület országgyűlési képviselője. Mecsekvidéki vasutascsaládból származik, 1958-ban szerzett villamosmérnöki diplomát és mindjárt a Budapesti Elektromos Művekhez került, előbb hálózati mérnök, majd csoportvezetői beosztásba. Időközben megszerezte a közgazdász diplomát is. Tizenhét éven át a vállalat műszaki vezérigazgató-helyettese volt, 1986 óta vezérigazgatója. Akkor, amikor képviselővé választották, az ANGYALFÖLD hasábjain megszólaltattuk dr. Börcsök Dezsőt, a kerület déli részének képviselőjét, aki terveiről, elképzelésedről szólva úgy nyilatkozott: minden tőle telhetőt megtesz, hogy könnyítse vá- lasztói életét. Négy év után, a nyár elején ismét felkerestük, és megkértük arra, beszéljen a négy év alatt szerzett képviselői tapasztalatairól, és az országgyűlés munkájának aktuális kérdéseiről. Beszélgetésünk elején megválasztásának előzményeit idézte fel. — 1985 tavaszáig nekem sohasem jutott eszembe, hogy valaha is képviselő legyek. Meglepetésszerűen ért, amikor behívattak a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságára és ott közölték velém: jelölni kívánnak a június 9-i választásokon. S hogy ne tápláljak túlzott reményeket a megválasztás esélyeit illetően, azt is tudtomra adták, hogy a vetélytársam Kelen Béla lesz, a régi, tapasztalt munkásmozgalmi harcos, aki valamikor a Budapesti Párt- bizottság titkára és huszonegy éven át az Esti Hírlap fő- szerkesztője volt és aki 36 éven át volt tagja az ország- gyűlésnek. A jelölőgyűlés teljesen szabályos körülmények között zajlott le, mindketten megkaptuk a jelöléshez szükséges szavazatokat. A választás napján viszont — sokak számára váratlanul — én kaptam meg a szavazatok mintegy 58, Kelen Béla pedig csupán 40 százalékát, így én lettem a 38. számú választókerület országgyűlési képviselője. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert egyértelműen kitűnik belőle, hogy én megméretés során kaptam bizalmat a választóktól, tehát teljesen legitim képviselőnek érzem magamat. — Milyennek látta akkor, a megválasztása után az országgyűlés szerepét, tevékenységét? — A választásokat követő első időszakban az ország- gyűlés szerepe ugyanolyan volt, mint azt megelőzően évtizedeken át: formális jóváhagyója volt olyan döntéseknek, amelyeket más testületek hoztak meg. A képviselők egy része azonban nem nyugodott bele ebbe, mert a törvényalkotó munkában való aktívabb, érdemibb részvétellel akarta bebizonyítani, hogy méltó volt a választók bizalmára. Ez a törekvés a felszólalások egyi- kének-másikának megváltozott hangnemében, néhány harcosabb interpellációban és esetenként ellenszavazatokban is kifejezésre jutott. Jellemző, hogy az akkori vezetés még ezt sem tudta tolerálni és ezért 1986-ban az országgyűlés ügyrendjének olyan módosítását fogadtatta el, amely alaposan megnyirbálta a képviselők jogait, korlátozta például azt a lehetőséget, hogy bizottsági előkészítés nélkül a plenáris üléseken javaslatokat terjeszthessenek elő. — M lyen intenzitású részvételt igényel a képviselőktől az ország- gyűlés munkája? — Kezdettől fogva rengeteg írásos anyagot — előterjesztést, tájékoztatót stb. — kaptunk kézhez, amelyeknek feldolgozása bizonyos szakmai felkészültséget is igényel. Az ülésekre és a bizottsági vitákra való felkészülés mind nehezebb feladat elé állított bennünket, s ennek teljesítéséhez segítséget nem kaptunk. Különösen a fizikai munkás képviselők kerültek igen nehéz helyzetbe, hiszen ők az anyag feldolgozásában csak a saját gyakorlati tapasztalataikra támaszkodhatnak, s a legritkább esetben találnak módot szakértők igénybevételére az ülésszakokra való felkészüléshez. Ami engem illet, elsősorban a műszaki, főleg az energia- ipari témákban vagyok járatos. Az olyan napirendeket is, mint például egy-egy éves költségvetést, vagy akár a vízlépcsőrendszer építéséről készült tájékoztató jelentést, elsősorban a villamosenergiatermelés szemszögéből ítélem meg. — Hogyan tart kapcsolatot a választóival? — Minden hónap első hétfőjén fogadóórán állok a rendelkezésükre, amelynek színhelye a munkahelyem, a Budapesti Elektromos Művek vezérigazgatósága. Sokféle egyéni és közérdekű témával keresnek fel, jogos panaszaik megoldásához tőlem telhetőén segítséget nyújtok. Számos lakásprobléma megoldását sikerült a kerületi tanács vezetőinek támogatásával meggyorsítanom, eredményesen léptem közbe néhány IKV-ra tartozó ügyben is. A közérdekű témák közül elsősorban közlekedési témákra utalhatok, így például az én kezdeményezésemre létesítettek gyalogátkelőhelyet a 4-es és 6-os villamosok Jászai Mari téri megállóhelyének Fürst Sándor utcai végénél, s abban is szót emeltem, hogy a 76-os, 79-es trolibuszjáratok ne járjanak mindkét irányban ugyanazon az utcán. Évente rendszeresen megtartom a beszámolómat valamelyik körzeti helyiségben, a ciklus kezdete óta tehát már négy ízben találkoztam ily módon a választóimmal. Minden alkalommal részletes, átfogó képet adok az ország- gyűlés munkájáról és a saját ottani tevékenységemről, s a felszólalásokból eddig rendszerint e munkám megbecsülése csengett ki, egy kivételével. A kivétel egy fiatalember felszólalása volt, aki ez év tavaszán úgy nyilatkozott, hogy mindaz, amit én elmondtam, szerinte „sóder” és csupán azt firtatta, hogyan foglaltam állást a vízlépcsőről folytatott vitában. — Hogyan tudja összeegyeztetni felelős gazdasági beosztását a képviselői elfoglaltságával? — Nyíltan meg kell mondanom: ez csöppet sem köny- nyű feladat. Az Elektromos Művek ma az ország lakosságának közel egyharmadát látja el villamos energiával, feladatának kifogástalan ellátása a magyar gazdaság döntő jelentőségű területe szempontjából kulcsfontosságú. A vezetése egész embert kíván. Ugyanakkor a felgyorsuló törvényalkotó munka a parlamenti tevékenységben is mind több időt követel a képviselőktől. Van olyan hó nap, hogy hat-nyolc gapon át ülésezik az országgyűlés, s ehhez még hozzá kell számítani a bizottsági ülések időigényét is. Én a ciklus kezdete óta a honvédelmi bizottság tagja vagyok és egyetlen üléséről sem maradtam távol. Aktív részese vagyok a bizottsági vitáknak, 1987-ben elsőnek tettem ott indítványt a honvédelmi kiadások csökkentésére. Mondanom sem kell, hogy akkor ezt a kezdeményezésemet több rosz- szalló megjegyzés kísérte, napjainkban ennek szükségességét már a kormány is elismeri. Egyébként az a véleményem, hogy a mai, felfokozott ütemű országgyűlési munka már semmiképpen sem végezhető el félkézzel, ehhez a jövőben már „profi” képviselőkre lesz szükség. Velük szemben megnő a jogi, államigazgatási felkészültség követelménye, de nélkülözhetetlen a közgazdasági, pénzügyi témákban való jártasság is. — Gondolja, hogy akad ma az országban 385 ilyen felkészültségű „profi” politikus? — Meggyőződésem, hogy nincs. Talán azoknak, akik a legközelebbi választáson bizalmat kapnak, ilyenné kell válniuk. — A legutóbbi ülésszakon ön is felszólalt az adóreform tapasztalatairól szóló előterjesztés vitájában. — Egyébként ez volt a negyedik felszólalásom az országgyűlés plénumán. Utalva az adótörvények 1987-es elfogadására, arra hívtam fel a figyelmet, hogy az adórendszernek a negatív hatásai (például a teljesítményvisszatartás, az infláció gerjesztése) annak következményeként jelentkeznek, hogy az adóreform nem egy átfogó reform egyik elemeként, hanem attól elszakítva, külön került bevezetésre. Néhány konkrét javaslatot tettem az adórendszer továbbfejlesztésére is. — Végül az utolsó kérdésem: egyetért-e azok véleményével, akik a jelenlegi parlament legitimitását kétségbe vonják? — Ezzel nem értek egyet, hiszen a képviselők többes jelölés után, szabad megméretés révén jutottak mandátumhoz. A legitimitás alapja egyedül a választók bizalma lehet, ezt pedig — néhány, elenyésző számú választókerülettől eltekintve* ahol különféle manipulációk folytak — törvényes körülmények között nyertük el. Abban viszont nem kételkedem, hogy a képviselők egy része felett elszállt az idő, s az is igaz, hogy a parlament mai összetétele nem fejezi ki híven a választók akaratát. Viszont a jövőbeni, többpártrendszeren alapuló szabad választásokat csakis tárgyalások útján lehet úgy előkészíteni, hogy azok a választópolgárok valóságos akaratát juttassák kifejezésre. Bízom ezeknek a tárgyalásoknak a sikerében, a békés átmenet lehetőségében. (hajdú) 2 ANGYALFÖLD
