Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. május / 2. szám
(Folytatás az 5. oldalról) csere legfőbb tanulságát az első titkár abban látta, hogy a lakóterületi politikai centrumok kialakítására nagy figyelmet kell fordítani. HOGYAN JUTUNK KI . A VÁLSÁGBÓL? A sokféle vélemény taglalásából a beszámoló azt a fő következtetést vonta le: az élet egyedüli útja csak az előremutató gondolkodás és cselekvés lehet. Pontos választ kell adni két kérdésre: arra, hogy hogyan jutottunk válságba, mert másképpen nem lehet elkerülni a megismétlődését — s ezzel egy időben arra, hogy hogyan juthatunk ki a válságból. „Budapest egyik legnagyobb ipari kerületében könnyebb volt a felismerés” — hallottuk a beszámolóban —, „hogy a válságba a gazdaságpolitika hibáin, torzulásain, kacskaringós irányításán keresztül jutottunk. A gazdaságot ért objektív, tőlünk független hatások mellett számtalan szubjektív, voluntarista hiba is közrejátszott”. A rétegtanácskozások, pártviták, beszámoló taggyűlésék résztvevői eljutottak ahhoz a felismeréshez, hogy az MSZMP jól értelmezhető, világos politikai irányvonal nélkül, program nélkül nem juthat ki jelenlegi válságából. A beszámoló taggyűlések vitáiból az a következtetés vonható le, hogy az országos pártértekezlet óta a felső vezetés és a párttagság közötti szakadék még tovább növekedett. Része van ebben az életszínvonal radikális csökkenésének, a társadalom és a politikai élet követhetetlenül gyors változásainak, az írott és elektronikus tömegkommunikáció nehezen értelmezhető hangváltásának, s annak a megalapozott gyanúnak, hogy a párt felső vezetésében egység helyett élesedő hatalmi harc tapasztalható, ez ugyanis fokozza a tagság elbizonytalanodását és elmélyíti a bizalomvesztést. Dr. Bornemissza Sándor utalt arra, hogy a párt alapszervezetei a jövőben is a munkahelyeken, valamint a lakóterületen tevékenykednek. Bárhol működik egy pártszervezet, nem hatáskörrel kell rendelkeznie, hanem a hatás DR. KISS PÉTER titkár — 1954. április 9-én született. 1972 óta párttag. A Marx Károly Közgazdasági Egyetemen 1977-ben szerzett diplomát, majd a Láng Gépgyár közgazdásza lett. Előbb a KISZ-ben, majd a pártban töltöttbe különböző tisztségeket. 1982 óta a kerületi pártbizottság tagja, 1984 decembere óta pb-titkár. DR. ANGYAL ADAM képességével. Politikai hatást gyakorolni csak a tagok vitakészségével, érvelni tudásával, példamutatásával és elkötelezettségével lehet. Szembe kell nézni a múltban elkövetett hibákkal, de — mint a beszámoló aláhúzta — egy tömegpárt egész tagságát, annak közép- és alsó szinten tevékenykedő tisztségviselőit nem lehet bűntudatra kárhoztatni a vezetés gyengeségei, voluntarista és szubjektív hibái miatt! A feladat — nemcsak kerületi vagy országos viszonylatban — világméretekben a szocializmus megújulása, gondolkodásban és cselekvésben egyaránt. Végezetül az első titkár kifejezte azt a reményét, hogy a pártértekezlet, mint Angyalföld pártmozgalmának legfelsőbb politikai fóruma, felelősen foglal állást a kerület pártéletének időszerű kérdéseiben s ezzel elősegítője lesz a megújulás történelmi folyamatának. VITA A PLURALIZMUS JEGYÉBEN A beszámolót élénk vita követte, amelyben az előírt nyolcperces időtartammal 24 küldött mondta el a véleményét, s közben „egypercesek” formájában több mint ötvenen fűzhettek rövid megjegyzéseket a vitában, felvetett kérdésekhez. A legfőbb jellegzetesség a vélemények sokszínűsége volt. Eleinte a felszólalásra előre felkészült küldöttek — egymás szavaira nem reagálva — mondták el a véleményüket az országos és a helyi politika kérdéseiről. Később néhány fontos témában polémia alakult ki a hozzászólók között, így például arról, hogy vajon a gazdasági reform maradt-e le a politikai intézményrendszer átalakítása mögött, vagy ellenkezőleg: éppen a párt megújulásának vontatott menete hátráltatja a gazdaság szerkezetének gyökeres átalakítását, a teljesítmények növelését. Vita bontakozott ki arról is: kivonulhat-e a párt a munkahelyekről, vagy inkább a munkahelyi szerveződés fenntartása mellett csoportosítson át újabb erőket a lakóterületre. Ez utóbbiban — a területen folyó politikai munka megerősítésének a szükségességében — a vita résztvevői egyetértettek. Többen is megfogalmazták azt a követelményt, hogy jobb lakóterületi pártmunkával kell me’gnyerni a hamarosan esedékes tanácsi, majd az ország- gyűlési választásokat. Az egyik körzetből szót kérő nyugdíjas pedagógus azt is hozzátette: legyen olyan programunk, amely perspektívát ad az országnak és amelyet magukénak éreznek a választók, másképpen nem nyerhetjük meg a választásokat. Több felszólaló is kifejezte annak fontosságát, hogy kerüljön sor a múlt részletes elemzésére, a személyes felelősséget is tisztázó értékelésre, mert csak így leszünk képesek megbirkózni a jelen feladataival. 'Többen is vitatkoztak arról, hogy a párttagság felmenthető-e az elkövetett hibák felelőssége alól. Volt, aki úgy ítélte, hogy mindannyian felelősek vagyunk, de eltérő mértékben; mások viszont úgy vélték, hogy a párttagság nem tehető felelőssé olyan döntésekért, amelyekbe nem volt beleszólása. Sok szó esett az alapszervezetek mai és holnapi szerepéről. Többen is hangot adtak annak az igénynek, hogy az alapszervezet legyen a politikai munka fő színtere. Ennek anyagi feltételeit kívánja megteremteni az a — végül is többségi szavazattal elfogadott — javaslat, hogy a jövőben a párttagdíj nagyobb része maradjon az alapszervezeteknél. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy legyenek vitafórumok a párton belül, ahol kulturáltan és türelmesen vitatkozhatunk egymással, de semmiképpen sem olyan kérdésekről, amelyeket valójában már eldöntötték. KIHEZ IGAZÍTSUK A TEMPÓT? A pártban fennálló véleményeltérések sokféle felfogást, szemléletet tükröző megnyilatkozásokban kaptak hangot. Sokan kifogásolták a párt egyes tagjainak dogmatikus, fundamentalista, konzervatív és egyéb jelzőkkel illetését, az ún. „címkézést”. Reálisnak tűnt az a megfogalmazás, mely szerint a párt egészének megújulási folyamatában egyesek könnyebben, mások lassabban „dolgozzák fel” a társadalom változásait. Erre az egyik egyperces így repli- kázott: igaz, hogy az események követésére nem egyformán vagyunk képesek, de a párt reagálásának tempóját nem igazíthatjuk azokhoz, akik a leglassabban követik a fejlődést, mert akkor Végzetesen lemaradnánk a változások mögött. Elhangzott az a kívánság is: legyen a párt ezután is a munkások pártja. Mások ezzel vitába szálltak, azzal érvelve, hogy a valóságban ez sohasem volt így, de ma különösen helyfelen lenne a munkásokat az értelmiséggel szembeállítani. A felszólalók közül többen is kifejezték aggodalmukat amiatt, hogy a pártban ma nincs egység. Volt, aki az egység helyreállítását sürgette, mások azonban ezt csak egy bizonyos határig látták lehetségesnek, mert olyan mélyek a véleménykülönbségek alapvető fontosságú kérdésekben. Akadt hozzászóló, aki nyíltan meg is mondta: nem egyformán gondolkodunk és nem egy nyelven beszélünk. A vitában jól felismerhetően ki is rajzolódtak az MSZMP soraiban kialakult, egymástól merőben eltérő platformok és az ezekhez kapcsolódó áramlatok. Markáns megfogalmazást hallottunk az egyik körzeti titkár felszólalásában arról: aggódnak a szocializmus jövője miatt, mert az országban szerintük erős j óbbratolódási folyamat megy végbe és ez ellen a párt vezetése semmit sem tesz. Volt, aki élesen bírálta a sajtó egy részének hangvételét, olcsó népszerűségre törekvő szenzációhajhászását, és nehezményezte, hogy a párt sajtója ií£m reagál azokra az írásokra, amelyek megkérdőjelezik az elmúlt négy évtized eredményeit. Hallottunk olyan véleményt is, amely szerint a Központi Bizottságnak nagy horderejű döntései előtt — amilyen például a február 10— 11-i ülésnek a többpártrendszerről elfogadott állásfoglalása volt — ki kelle6 ANGYALFÖLD
