Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. május / 2. szám
TÁRKÁNYINÉ DR. SZŰCS KATALIN titkár — 1947. augusztus 24-én született. 1969 óta párttag. Az egyetem befejezése után a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, 1972-től a KISZ Központi Bizottságának apparátusában, majd központi iskoláján dolgozott. 1980-tól az MSZMP Budapesti Bizottsága Oktatási Igazgatóságán tanár, majd a XIII. kerület kihelyezett tagozatvezetője volt. ne kérnie a párt tagságának a véleményét. Ez utóbbi témára Katona Béla, a Központi Bizottság tagja is reagált felszólalásában, hangsúlyozva, hogy a többpártrendszert Magyarországon nem az MSZMP Központi Bizottsága, hanem a társadalom, igénye hozta létre. Az eltérő platformok jelentkezésére utalt annak az üzemi küldöttnek a felszólalása is, aki beszámolt a náluk megalakított reformkor élénkülő tevékenységéről és arról, hogy ennek nyomán egészséges párbeszéd bontakozott ki pártonkívüli dolgozótársaikkal is. Ugyanő állást foglalt annak a szükségessége mellett, hogy az MSZMP álljon a demokratikus változásokat célul kitűző progresszió élére. * A vitában kifejezésre jutott a párttagság nagy részének elbizonytalanodása is. „Most nem tudjuk, melyik part felé megy a hajó” — mondotta a hozzászólók egyike. S mint e bizonytalanság egyik legfontosabb tényezőjét, többen is érintették az ország kedvezőtlen gazdasági helyzetét. A legkülönbözőbb társadalmi rétegekből jött küldöttek — ipari munkások, pedagógusok, egészség- ügyi dolgozók, nyugdíjasok — egyaránt hangot adtak e rétegek fokozódó elkeseredésének és bírálták a népgazdaság irányításában tapasztalható kapkodást, az egységes koncepció jeleit egyáltalán nem mutató intézkedéseket, amelyek mind jobban megterhelik a dolgozókat és egyes rétegek elemi életfeltételeit is veszélyeztetik. A küldöttek egyike úgy vélekedett, hogy az egyoldalú restrikciós gazdaságpolitika a gazdaság teljes befékező- désének veszélyével jár. A legfőbb tennivalót ő is, hozzá hasonlóan más felszólalók is a teljesítmények növelésében. az erre való céltudatos ösztönzésben határozták meg. Volt, aki a vállalkozások, új kezdeményezések fontosságára irányította a figyelmet, s ennek eszközeként célszerűnek tartotta, hogy a munkában részt vevőket — például részvények ajándékozása formájában — anyagilag is közvetlenül érdekeltté tegyék tevékenységük eredményességében. Több hozzászóló is sürgette a tulajdonviszonyok megformálását, kifejezve egyúttal annak a szükségességét is, hogy a gazdaságban a magántulajdon és az állami tulajdon megfelelő összhangja jöjjön létre. Élénk vita tárgya volt a párt és az ifjúság viszonya. Egyértelmű volt az a vélemény, hogy a pártnak meg kell nyernie az ifjúságot, de akadt olyan felszólaló, aki kételkedett abban, hogy az ifjúsági szervezet egyenrangú partnere lehetne a pártnak. Több pedagógus hozzászóló is olyan véleményt fejtett ki, hogy az iskolai közösségekben a diákokat meg kell tanítani a mozgalmi életre, a demokrácia gyakorlására. Többen is szóvá tették az oktatási intézmények aggasztóan súlyos helyzetét és elismeréssel illették a vállalati kollektíváktól kapott támogatást. Kifejezték azt az igényt, hogy meg kell állítani a tudás leértékelődésének egészségtelen folyamatát. Nyomatékkai szóltak arról, hogy olyan nehéz gazdasági helyzetben, mint amilyen a mienk, a legjobb befektetés az oktatás. A pártmunka feladatairól szólva, nem egy felszólaló kifejezte azt a véleményét, hogy a pártélet demokratikus légkörének a biztosítása jelentős alkotó energiákat szabadíthat fel és garanciákat nyújthat arra is, hogy funkciójukkal visszaélő emberek ne tölthessenek be vezető posztokat. A küldöttek véleményt mondtak a pártbizottság megválasztásának rendszeréről is, általában a küldöttcsoportokban való választás és a visszahívás lehetősége mellett tették le a voksukat. A vitára bocsátott egyéb szervezeti kérdésekben állást foglaltak a pártértekezleti küldöttek mandátumának folyamatossága éf az egytestületes pártbizottság választása mellett. NYILATKOZTAK A JELÖLTEK A vita végén a küldöttek kívánságának megfelelően szót kaptak a jelölő- bizottság előterjesztése alapján az első titkári, illetve a titkári funkciókra jelöltek is. A legnagyobb tetszéssel dr. Angyal Ádámnak, a Ganz Danubius Hajógyár vezérigazgatójának a felszólalását fogadták a küldöttek. Sajátos módon ő volt az egyetlen, aki nem a pártapparátusban, hanem a kerületi párt-vb testületében végzett tevékenysége alapján került a jelöltek közé. Amikor a jelölőbizottság megkereste, annak hangsúlyozásával vállalta a jelölést, hogy megválasztása esetén nem függetlenítettként, hanem társadalmi munkában kíván eleget tenni választott funkciójának. Felszólalásában kifejtette, hogy a pártnak vonzó programra van szüksége és csak ez lehet az alapja egy esetleges koalíciónak is. Állást foglalt a kerületi pártmozgalom autonóm jellege mellett, amely a politika céljainak ismeretében maga határozza meg a tennivalóit és kezdeményezően lép fel az országos vezetés irányában is. Leszögezte, hogy — ha megválasztják — ő elsősorban a kerületi pártmozgalom politikai képviseletét kívánja ellátni, s az apparátusi munka közvetlen irányítását közvetlen munkatársaira, a függetlenített titkárokra bízza. Kifejezte azt a véleményét, hogy az ilyen funkcióban is a jövő a társadalmi munkában való tevékenykedést igényli. A jelöltek nyilatkozatai után dr. Bornemissza Sándor a vitát összefoglalva, úgy ítélte, hogy a pártértekezlet elérte a célját, mert lehetőséget nyújtott közös dolgaink megbeszélésére és a közös cselekvés orientálására. Kifejezte azt a reményét, hogy a párt és vele együtt ANGYALFÖLD . ■ az ország is túljut a mostani nehézségeken. Fontos aktusnak jelölte meg a kerületi pártmozgalom történetében, hogy a pártértekezlet lett a legfelsőbb szerv, s a pártbizottság, mandátuma lejártával, újnak adja át a helyét. Ezután a határozathozatal következett. A pártértekezlet elfogadta a beszámolót és a vitaösszefoglalót, majd — a küldöttektől származó néhány kisebb módosítással, kiegészítéssel — az előterjesztett határozattervezetet is. A vitában elhangzott javaslatok közül egyebek között elfogadták a Szikra Lapnyomda pártszervezetének azt az indítványát, hogy a párt már az 1990-es országgyűlési választások előtt tartsa meg XIV. kongresszusát. A vélemények megoszlása jellemezte a döntéshozatalt a pártbizottsági tagok megválasztásának módjáról. Előbb relatív, majd — a legtöbb küldött támogatását élvező két változat szavazásra bocsátása során — abszolút többséget kapott az ún. C változat, amelynek értelmében a pártbizottság 24 tagját országgyűlési képviselői körzetenként, tehát területi elhelyezkedés alapján egy- egy küldöttcsoport választja meg, ezzel lehetőséget nyújtva a közvetett delegálásra és az esetleges visszahívásra is. A határozatok elfogadása után zárt ülésen került ?or a tisztségviselők megválasztására. A jelölőbizottság az első titkári tisztségre három, a függetlenített titkárok tisztére pedig hét jelöltet állított. Titkos szavazással a pártértekezlet a XIII. kerületeid pártbizottság első titkárává dr. Angyal Ádámot, a Ganz Danubius Hajógyár vezérigazgatóját, a pártbizottság titkáraivá pedig dr. Kiss Pétert, Tárkányiné dr. Szűcs Katalint és dr. Fülöp Gyulát választotta meg. Dr. Angyal Ádám, aki társadalmi munkában vállalta az első titkári tisztséget, 45 éves, foglalkozása közgazdász. 1966 óta a hajógyárban dolgozik, 1968 óta MSZMP-tag. Hosszú idő óta tevékeny részese a kerület pártéletének. 1974-től 1988-ig tagja volt a Ganz Danubius Hajógyár MSZMP-bizottságá- nak, 1985 óta a kerületi pártbizottságnak és a párt-vb-nek. A kerületi pártbizottság 24 tagját — a pártértekezleten elfogadott rendszer alapján — a tanácskozást követő hetekben a küldöttcsoportok összejövetelei választják meg. Hajdú György Fotó: Hégráth Gyula DR. FÜLÖP GYULA titkár — 1946. október 11-én született. 1970 óta párttag. 1965-től 1975-ig az Alit Vállalatnál autószerelő volt. 1979-től a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanított, 1985-ben az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának politikai munkatársa, majd csoportvezetője lett. 7
