Angyalföld, 1989 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1989. május / 2. szám
ÉLÉNK VITA, TÖBBES JELOLES f Uj tisztségviselőket választott a kerületi pártértekezlet Angyalföld pártmozgalmának története aligha ismer olyan tanácskozást, amelyet nagyobb érdeklődés előzött volna meg, mint az 1989. április 8-ára összehívott kerületi pártértekezletet. Már az értekezlet előkészítése jelezte, hogy a pártmunka tartalmának, stílusának, módszereinek gyökeres megújulása a cél. Ez jutott kifejezésre egyebek között abban, hogy az MSZMP XIII. Kerületi Bizottsága januárban négy nyomtatott oldalon közreadta a kerületi pártértekezlet határozattervezetét, s ezt vitaanyagként eljuttatta az alapszervezetekhez. Az alapszervezeti taggyűlések élénk vitaszellemben ízekre szedték, számos vonatkozásban bírálták és sok új javaslattal is kiegészítették ezt a dokumentumot. A pártbizottságra beérkezett észrevételek alapján a tervezetet gyökeresen át kellett dolgozni, de a széles körű vita mégis kettős haszonnal járt: egyrészt felszította és a hogyan tovább kérdésének megválaszolására ösztönözte a pártszervezetekben a vitaszellemet, másrészt lehetővé tette, hogy a pártértekezlet határozata már a legszélesebb párttagság véleményére építve, tűzze ki a következő időszakra az angyalföldi pártmozgalom legfontosabb feladatait. A korábbi rutinmódszerekkel szakító, új munkastílus fejeződött ki azon az előkészítő értekezleten is, amelyet nyolc nappal a pártértekezlet előtt a kerületi pártszékházban tartottak, a küldöttek és számos meghívott részvételével. Ezen az értekezleten a pártértekezlet küldöttei fontos ügyrendi, szervezeti kérdésekről folytathattak eszmecserét és közelebbről megismerkedhettek azokkal a jelöltekkel, akiket a jelölést előkészítő bizottság az első titkári, illetve a titkári tisztségekre javasolni kívánt. Magán a pártértekezleten alapvetően új tünet volt a protokolláris külsőségek teljes mellőzése, a hozzászólások időtartamának szigorú korlátozása, rögtönzésszerű megjegyzések elhangzása ún. „egypercesek” formájában. S természetesen alapvetően új dolog volt, hogy a pártértekezlet maga dönthetett a pártbizottsági tagok megválasztásának rendszeréről és végeredményben ezúttal csak az első titkár és a titkárok személyéről hozott döntést, többes jelölés alapján, teljesen demokratikus, titkos szavazással. A PÁRTBIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA A kerületi pártmozgalom helyzetéről szóló beszámolót s a pártmunka megújítására szolgáló javaslatot dr. Bornemissza Sándor, a kerületi pártbizottság első titkára terjesztette elő. A tanácskozás e szakaszában dr. Grosszmann József elnökölt, az elnöki asztalnál rajtuk kívül csak Katona Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság titkára foglalt helyet. Dr. Bornemissza Sándor bevezetőjében utalt arra, hogy a XIII. pártkongresszus hibás döntéseinek hatására hogyan alakult a párttagok és a dolgozók hangulata a főváros e nagy ipari kerületében. Miután a Központi Bizottság több ízben hasztalan tett kísérletet a hibás politika korrigálására, a bizonytalanságot és kétkedést a felső vezetéssel szemben fokozódó, mindinkább elmélyülő bizalmatlanság váltotta fel. Az országos pártértekezlet 1988 májusában hangulatában tükrözte a széles körben megnyilatkozó elégedetlenséget és a változás szükségességét, helyesléssel fogadott és reményt keltő személyi döntéseket hozott, de nem fogadott el a politikai munkához irányt mutató, jól kiérlelt és közérthető dokumentumot. Mivel pedig a pártértekezletet követően gyors és mélyreható változások következtek be hazánk társadalmi és politikai életében — miközben a bérből és fizetésből élő családok anyagi helyzetében radikális rosszabbodás következett be —, párttagok és pártonkívüliek körében egyaránt nőtt a zavar és a bizonytalanság, s elmélyült a bizalmatlanság a felső vezetéssel szemben. Az elmúlt év második felében megtartott üzemi pártértekezletek, összevont taggyűlések hatására a pártmunka súlypontja az alapszervezetek felé tolódott el, ami jó irányt adott a pártélet megújulásának. A pártbizottság szervezésében mintegy ezer párttag részvételével megtartott öt rétegtanácskozás mindegyike a párttagság rétegtagoltságát jól tükröző, nyílt és vitakész politikai fórumnak bizonyult. A legfeszültebb, legindulatosabb légkör a munkás párttagok tanácskozását jellemezte. Hangot kapott az az igényük, hogy a párt politikája osztályuk érdekeit, az ő és családjaik igényeit megfelelően képviselje, mert mostani áldozatvállalásuk gyümölcseiből ők akarnak részesülni. A műszaki és közgazdasági értelmiséghez tartozó párttagok tanácskozása jól érzékeltette ennek a rétegnek a magyar gazdaság jövője iránt tanúsított felelősségtudatát. Kifejezésre juttatták, hogy a magyar fellendülésben meghatározó szerepe van a gazdaság megújulásának, s hangot adtak annak a reményüknek, hogy az összefüggéseket és a helyzetet jól ismerő, a tudás biztonságától bátor vezetéssel lehetőség nyílik a teljesítmények és a minőség fokozására. A harminc évnél fiatalabb párttagok kerületi tanácskozásán a fiatalok hiányolták a személyes törődés és az ifjúság iránti bizalom megnyilvánulását az idősebb párttagok részéről. Kitűnt, hogy ez a generáció érzékenyen és kritikus szemmel reagál mindarra, ami a környezetében történik. Mint a beszámoló fogalmazott: „a fiatalokat az fogja megnyerni, akinek türelme, figyelme, bizalma és bölcsessége van hozzájuk.” Ehhez azonban az is szükséges, hogy életkezdésükhöz megkapják mindazt a támogatást, ami emberileg elvárható, beleértve az első lakást is. Az ún. humán szférában dolgozó értelmiségiek rétegtanácskozásának résztvevői az ország jövőjéért érzett aggodalommal és felelősséggel bírálták a kultúra, az oktatás és az egészségügy jelenlegi helyzetét. Hangot kapott az a javaslat, hogy mielőbb elkészüljön egy vitákban kiérlelt kultúrpolitikai koncepció. A lakóterületi pártalapszervezetek küldötteinek tanácskozásán felelősség- tudattal vitatkoztak a nagypolitika kérdéseiről, a párt jövőjéről. Az eszme(Folytatás a 6. oldalon) ANGYALFÖLD 5
