Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. március / 1. szám
Szót érteni az emberekkel A kongresszusi küldöttek sorában foglal helyet az angyalföldi munkások, a Láng Gépgyár kommunistáinak küldötte is. Szőke, szemüveges, középkorai ember. Megjelenése természetes, ha nem a .gyári környezetben találkozunk, akkor is gondolhattam volna, hogy műszaki fog- lalkozású. Tekintete érdeklődő, igyekszik felmérni mielőbb a helyzetet. Ez nyilván a foglalkozásából adódik, szakmáját tekintve lakatos, jóllehet most művezetői beosztásban. S nem kevés elégedettséggel mondja: 43 éves karában érettségizett. Az élet számára olyan volt, hogy mindig feladatokat kellett megoldania, s mindig önmagára hagyatkozott. Szíve szerint a mezőgazdaság érdekelte volna. Édesapja földhöz juttatott újgazda (volt, csekély öt holdon. Hévíz mellett, egy kis zalai faluban éltek, s úgy volt, hogy Szabó Gyula az általános iskola után Keszthelyen a technikumban tanul tovább. De a véletlen másképp akarta. Egy éjszaka szülei beszélgetésére ébredt, nem sokkal az iskola kezdete előtt. Nehéz sorsukat, a megélhetés gondjait emlegették fel. öt gyermekük volt, öt pár cipő', öt ing, öt nadrág,, öt-kábát kellett csak egyszeri felöltözésre is. Szabó Gyula az ,öt közül a legidősebb lévén, arra gondolt: nem engedheti, hogy szülei az iskolázás terheit is vállalják. Nagy elhatározással ipari tanulónak jelentkezett, így került Pestre, a Vág utcai 26. számú MŰM Intézetbe. Első éves tanulóként lépett be először a Váci úti Láng Gyár kapuján, s akkor azt hitte, hogy a .csodák birodalmába került. Turbinák, kazánok, dízelmotorok készültek az üzemcsarnokokban, s őt, a zalai fiút az a kitüntetés érte, hogy a műjvezető végigvitte a gyáron, s azt kérdezte: hol szeretne dolgozni? Persze, hogy a motorok érdekelték leginkább. Hatalmas erő feszült bennük, hogy is ne, hiszen hajók működéséhez készülték. Milyen nagyszerű utak ígérete rejlett bennük! 1961-ig dolgozott a törzsgyárban, majd amikor a hajógyárral szemben megvették az üzemet, ott munkálkodott a legutóbbi időkig. Ügy emlékszik vissza, nehezen verbuválódott össze az ottani gárda, nem szívesen mentek át az emberek. Féltek az újtól, hogy más körülmények között rosszabbul járhatnak. Mégiscsak más a megszokott környezetben. De aztán végül is csak felszaporodott 160-ra a létszám, s kezdték ,.'belakni” az üzemet. Csinosították, az udvaron kertészkedtek, veteményeztek, a tízóraihoz mindig megtermett a friss zöldhagyma. Még gyümölcsfát is ültettek. Családias, kellemes légkör, hangulat álakúit ki. S ebben a munka is jobban 8 ment. Olyannyira, hogy a kilenctagú Május 1. szocialista brigád, amelynek Szabó Gyula is tagja, 1975-ben Állami Díjat kapott. Ekkor már átélték a termékszerkezet-váltás első gyötrelmét és örömét. A gyötrelem az új föladatokkal való birkózást jelenteti«, az öröm viszont a sikeres megoldásokat. Az Állami Díj indoklása is így hangzott: a szovjet exportra kerülő hűtőszekrénygyártó automata gépsorok minőségi és határidőre történő gyártásáért és a helyszíni szerelés során végzett teljesítményért. Az élet bonyodalmai kiszámíthatatlan dolgokat teremtenek. Ilyen volt az is, amikor a vállalati négyszög eldöntötte, hogy ezt a gyárat kihasználatlan volta miatt bérbe adja. Magyarán: igyekszik tőle megszabadulni, egyben pénzügyi nehézségein is segíteni. Csakhogy az embereket ez már eléggé kínosan érintette, kiváltképp a helyi vezetőket. Szabó Gyula ekkor már alapszeryezeti párttitkár volt, tagja a vállalati párt- v,b-nek, de ő maga sem tudott a változásokról. Azzal viszont megbízták, hogy a döntést ismertesse a dolgozókkal, készítse fel őket a költözködésre, egyszóval politikailag indokolja, segítse az új helyzet tudomásul vételét. Elképzelhető és megérthető a kifaka- dás, és annak a jogossága, mikoris azt mondta: jöjjön az emberek iközémagyarázkodni, aki aláírta a szerződést. Nem volt irigylésre méltó a feladat, amit az akkori, megbízott vezérigazgató kénytelen-kelletlen elvállalt, s a döntés hirtelenségét előadta. Ez a dolog, nem csekély tanulsággal járt: többen leckét kaptak itt demokratizmusból, abból az ésszerű követelményből, hogy az emberek sorsát, helyzetét érintő intézkedéseket, legjobb velük megbeszélni. Tanulság volt továbbá az is, hogy ha ésszerű, megalapozott érveket sorolnák fel valamely döntés indoklásául, az érintettek megértik azokat, bármilyen keserű is a váltás, bármilyen megszökött munka- és életformákat kel.1 is feladni, újrakezdeni ismeretlen feladatokat. A „hogyan tovább” kérdése mindig rejt magában bizonytalanságot. Kevés az esélye annak, hogy a változás folyamatában, jobban járjanak az emberek, s a lényeges dolog: vajon hogy fognak keresni. Ígéret volt arra, hogy együtt marad a gárda, odatelepülnek, amit kinéznek maguknak, s a pénzük sem lesz kevesebb. Nos, az ígéretek akkor csak részben teljesültek, mivel egy olyan szűk helyiséget kapták, aihová a szerszámoknak is csak egy kis részét helyezhették el. A munka pedig jószerével afféle barkácsolás volt. Érthető, hogy bizonyos nyugtalanság lett úrrá a kollektíván, 'hárma n-négyen írásba is foglalták, hogy kilépnek. Közben változás történt a vállalat vezetésében, s ezzel együtt bizonyos szemléleti változás is. Az új vezérigazgató munkásgyűlést hívott össze, ismertette, elemezte a vállalat helyzetét, egyik ilyen megállapítása volt, hogy magas az állóeszközkészlet. A közeljövőben nincs mód a fejlesztésre sem. Következtetés: most már nem béribe, hanem eladják a dízelüzemet. A meglevő lehetőségeket kell kihasználni: gondoskodtak új profilról, ismét a Szovjetuniónak készítenek hűtőszekrénygyártó sort, de korszerűbb változatban. Aztán atomerőművekhez is gyártanak berendezéseket, hazai felhasználásra és exportra. Most már lassan befejeződik a törzsgyárban az önálló üzemegység kialakítása, egy viszonylag új, három éve épült csarnokban. Ahogy Szabó Gyula mondta: most már begyógyul a seb, az élet újszerűsége, a munka sokszínűsége feledteti a megrázkódtatást. Igaz, a régi gárdából mindössze húsz ember maradt, s nem csekély gondjuk, hogy a nagy igényű feladatokhoz szakmailag jól képzett szakmunkásokat toborozzanak. Ez persze nem .mindig a kívánalmak szerint sikerül. Kénytelenek szakmailag gyengébb embereket is felvenni. S aztán rábízzák őket a kiválóbbakra, áhogy itt mondják: fogják a kezüket. Nem könnyű ez, de hát a mester is volt valaha kezdő — s a munka, a feladat becsületes, igaz társakkal együtt nevel. Ezért is meghatározó annak a 30 párttagnak a helyzete, őszinte szava, felelőssége, akiknek alapszervezeti titkára Szabó Gyula. Viszont cserébe ugyancsak őszinteséget várnak, és kapnak is a mai vezetés részéről, bizalmat, hogy mindig tudják, hányadán áll a .vállalat, az üzem ügye, vagy éppen milyen nehézségek várhatók. Az emberekkel szót lehet és szót is kell érteni, s ha véleményüket, egyetértésüket kérik, nincs az a nehézség, amelyen ne lehetne úrrá lenni. Hónapok óta a Láng Gépgyárban is, amiként szerte az országban, a párt- kongresszus a legfőbb beszédtéma. Azt várják tőle, hogy az építés legfőbb tennivalóit foglalja 'határozatba. Erősítse az emberek bizalmát és önbizalmát, jelölje ki az utat, amelyen haladva a fejlett szocializmushoz jutunk el Sok gonddal, erőfeszítéssel jár ez, de éppen az a legszebb benne, hogy érdemes küzdeni értelmes célokért — vallja Szabó Gyula. Pedig ami az erőfeszítést illeti', annak hiányáról neki nincs oka panaszkodni. Pártmunkát, társadalmi munkát mindig sokat végzett. S bizony előfordul, hogy a feleségével, aki három műszakban szövőnő, esetenként csak levél útján válthat szót. Kislánya gimnazista, fia feltehetően apja nyomdokába lép, az ősszel a Landler Jenő Szakközépiskolába készül. A jövő? Erről így vélekedik: az elmúlt huszonhét év alatt, mióta a Lángban dolgozik, volt már nehezebb helyzet is. Most már tisztul a horizont, helytállással, kemény munkával, emberi akarattal eredmény születik. S nem is akármilyen, hanem örömteli másoknak is örömet szerző. S ezzel így teljes az élet. Gede Márton ANGYALFÖLD
