Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. március / 1. szám

A jövő útja: MEGŐRIZNI A MÚLTAT A cím akár mottója is lehet­ne annak a helytörténeti kiál­lításnak, amelyet 1985. február 13-án nyitott meg Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság első titkára. A kiállítás a Ha­zafias Népfront Váci út 50. szám alatti székházában, kü­lön erre a célra berendezett helyiségben kapott helyet. Az anyagok ízléses és mér­téktartó elrendezésben tárul­nak a látogató elé. Megtalálha­tók itt az 1880-as évektől nap­jainkig Angyalföldet és az itt élő munkásság életmódját, ha­gyományait bemutató képek, tárgyi emlékek. Használati tár­gyak, amelyek a falusi eredetű lakosságra utalnak éppúgy, mint első és második világhá­borús emlékek, a felszabadu­lás előtti iskolahálózat, az el­lenállási mozgalomban való helyi részvétel dokumentumai is, és a felszabadulás utáni első munkáskórusok, dalos hang­versenyek relikviái. De látha­tók eredeti Gedő szénrajzok a harmincas évekből, ugyaneb­ből az időből Angyalföld jel­legzetes utcáit, házait ábrázoló amatőr festmények és Angyal­földről írt, vagy itt született írók, költők művei, köztük Kassák Lajos 1926-os kiadású, Angyalföld című könyve, vagy Adametz Gyula Angyalföldről írt monográfiája, amely egyet­len e tárgyban. A bejárattal szembeni falon, kiemelten láthatók a mai An­gyalföldet bemutató képek, az üzemek, gyárak makettjai, hűen tükrözve azt a hatalmas változást, amelyet a kerület az eltelt évszázad alatt átélt. Aki mindezt bemutatta ne­kem, igen nagy hozzáértéssel és részletességgel, szinte min­den tárgynak, képnek elmesél­ve még a történetét is, Jelenics József, a Hazafias Népfront helytörténeti, honismereti klubjának vezetője. Tőle kér­deztem meg, hogy milyen gyűjtőforrásokból táplálkozik a kiállítás. — Egy részét a Kiscelli mú­zeumból Gerelyes professzor úr segítségével válogattuk ki, a többi tizennégy évi1 gyűjtőmun­kánk eredménye. — Hogyan tudtak ennyi anyagot összegyűjteni? — Ez még nem is a teljes gyűjtemény, a többi még fel­dolgozásra vár. 1971-ben ala­kult meg a honismereti baráti kör, amelynek vezetője lettem. Itt foglalkozunk a munkás­életmóddal, hagyományokkal, a munkásság történetével és üzemtörténettel, történelem­mel. A baráti kör tagjai ren­geteg segítséget nyújtottak munkámhoz úgyis, hogy ők meséltek, hoztak anyagokat, úgyis, hogy bemutattak olyan embereknek, akiktől ilyeneket kaphatok. így kaptunk egy kisiparostól saját gyűjtésű szi­taszövő szerszámokat, amelyek szintén láthatók a kiállításon. Sok idős emberrel élő szemé­lyes kapcsolatom van ma is. Az egykori segítőtársak köziül sajnos sokan nem élnek már. — Meddig tart nyitva a ki­állítás, és mi lesz az anyagok sorsa a továbbiakban? — Ügy tervezzük, hogy más­fél évig tekinthető meg, tehát állandó kiállítás, mégis változó, hiszen időnként szeretnénk felfrissíteni érdekesebb, újabb gyűjtésekkel, vagy olyanokkal, amelyek ma még feldolgozás előtt állnak. A gyűjtemény to­vábbi részét folyamatosan fel­dolgozzuk, rendszerezzük. Eb­ben segítséget nyújt a Szabó Ervin Könyvtár 7. számú fiók­jának kollektívája, a kiscelli múzeumtól katalóguskészítés­hez adnak segítséget, a könyv­tárrész rendezését pedig egy nyugdíjas bácsi vállalta. — Célunk a gyűjtemény gyarapítása, megismertetése. Ez utóbbi érdekében a törté­nelmi munkaközösséggel közö­sen iskolák látogatását kíván­juk megszervezni, akár a ne­gyedik osztályos környezetis­meret tantárgy keretében, akár hetedik-nyolcadik osztá­lyos tanulók részére. Kutatás­hoz is fel lehet használni majd az anyagokat, például szakdol­gozat készítéséhez. A teljes gyűjtemény is ebben az épület­ben marad, annál is inkább, mert a továbbiakban itt műkö­dik a helytörténeti-honisme­reti klubunk ás. A negyven főt számláló baráti kör várhatóan tíz fővel bővül e népfrontakció eredményeként. A kiállítás hétfő kivételével mindennap szeretettel várja a látogatókat. D. A. Müller Judit felvételei ANGYALFOLD 9

Next

/
Thumbnails
Contents