Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1985. augusztus / 3. szám

// ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐINK BEMUTATKOZNAK DR. BÖRCSÖK DEZSŐ: ...Azon leszek, hogy könnyítsen! az életüket ki pályára menni. Ennek, hát­rányait húsz év múlva fogja megérezni az ország, nem csupán „emberbarátság” te­hát, ami a fiatal mérnökök, értelmiségiek helyzetének megjavítására sarkall. Ez nép- gazdasági érdek is. Nem könnyű, de az én „progra­mom” egybeesik a kormány- programmal is, így hát nincs más dolgom,'mint érvelni, ér­velni, érvelni.. . — Ügy tudom, sok a társa­dalmi, munkája. Vállalati pb- tag, az Elektrotechnikai Egye­sület Országos Intéző Bizott­ságának tagja, a Budapesti Energiaipari Bizottság elnöke. Családos emlber és f-slellősség- t el'j es beosztásiban dolgozik. Hogyan fogja bírni az új meg­bízatással járó terheket? — Jó családi hátterem van. Ebben is szerencsés ember vagyok. Hajnalonta minden­nap úszom, egészséges vagyok. Bízom magamban. Persze azért megfordult már a fe­jemben, hogy valamilyen tár­sadalmi munkát „leadok”. Ha másért nem, azért, hogy az így felszabaduló energiát az „országlásra” fordítsam. „Országiás”. Milyen találó szó. Kossuth, Széchenyi jut róla az ember eszébe. Vagy a maguknak országló nemes urak. Mert régi a szó. A tar­talom új. (vermes) Ez együtt szép „harci feladat" lesz... — Az Orszáiggyffiáis meg­nyitásának napján duplán ün­nepeltem: először jártam a Parlamentiben és éppen húsz éve kezdtem dolgozni a mű­egyetemen, mint adjunktus. Itt, az Elektromos Műveknél a műszaki igazgatói poszton tizenhat éve dolgozom. — Dr. Börcsök Dezső egyenesen a dolgok közepébe vág. Határo­zott, energikus ember, aki­nek nincs ideje köntörfalazni. Egy órát kértem a beszélge­tésre, igyekszem betartani. Mozgása, testtartása mutatja: ezer feladat várja még. — A Lipótvárosnak ezt a részét, ahol megválasztottak, polgárok, munkások és értel­miségiek lakják. Valamikori kiskereskedő, kisiparos szülők nem túl nagypénzű leszárma­zottai. A választógyűlésre fő­leg nyugdíjasok jöttek el. So­ha nem gondoltam volna, hegy az idős emberek ilyen érdeklődőek, politikusak, a közélet iránt ennyire fogéko­nyak és ilyen jóhumorúak .. . Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy könnyítsem az életüket. Pénzt, lakást adni persze nem tudok. De a bü­rokrácia ezer karja ellen mó­domban áll harcolni. Hátor­szágom is van hozzá: a napi munkám során szerzett ta­pasztalataim. —• Olvadtam, hogy Önt az országgyűlés allaikiuló üléssza­kán a honvédelmi bizottságba választották. Vajon miiért nem az ipari' bizottságba? — A villamosenergia-ipar manapság stratégiai fontossá­gú szerte a világon. Nem kell háború, elég egy veszélyhely­zet. Gondoljon csak a híres New York-i áramszünetre...! Az azonban, hogy a bizottság­ban dolgozom, nem jelenti, hogy ne mondjak el mást is, amit fontosnak ítélek. — Mi lenne ez? — Tudja, amikor én fiatal mérnökként kezdtem, egy nadrágom, két ingem és egy krisztuspapucsom volt. De há­rom hónap alatt vettem há­rom rend ruhát és két év után szövetkezeti lakást. Kát- ezerkétszáz forintot kerestem, húszezret kellett befizetni a lakásra. Ma négyezer körül keres egy fiatal mérnök, s egy lakás „készpénzbelépője” Negyvenesztendős. Életútját tipikusnak is mondhatnánk: végigjárta a nyomdaipari munka szinte valamennyi lép­csőfokát, s ma már nemcsak kerület iinik egyik nagy üzemé­nek vezérigazgatóját, hanem az Újlipótváros képviselőjét is tisztelhetjük személyében. Ta­lálkozásunkkor arról faggat­tam, hogy pályája alakulásá­ban voltak-e meghatározó fon­tosságú kulcspontok. — Azt hiszem igen. Tizen­hét éves elmúltam, amikor volt két elvégzett gimnáziu­mi osztályom, s egy vállalat­nál dolgoztam segédmunkás­ként. Akkor rendeződtek ott­hon anyagilag úgy a dol­gaink, hogy elmehettem ipari tanulónak. Marósnak próbál­koztam — azt sem tudtam mi az — sikertelenül. Teljesen véletlenül azt mondta egy is­merősöm, hogy a nyomdaipari szakiskolában van ismerőse, menjek oda. Természetesen a nyomdaiparról sem voltak el­képzeléseim. Elkezdtem a szakiskolát, és közben leve­lező tagozaton folytattam a gimnázium 3. osztályát. Ke­mény időszak volt az, hiszen két iskolában tanultam,, a Globus Nyomdában inaskod- tam, emellett aktívan — napi 2-3 óra edzéssel — sportol­tam, atletizáltam. Az ipari i$kola második osztályát be­fejezve, sikeres érettségi vizs­gát is tettem. Bevittem a bi­zonyítványomat és megkér­deztem: most mi legyen. Azt mondták, ha egy hónap alatt fölkészülök a 3. osztályos anyagból, szakvizsgát tehetek. Csábító volt, egy évvel előbb dolgozni, pénzt keresni, nem volt mindegy ... Ez is sike­rült. 1965. augusztus—szeptem­berétől tehát szakmunkásként dolgoztam tovább a nyomdá­ban. Szerettem volna tovább­tanulni, de otthon az anya­giak miatt ez teljesen re­ménytelennek tűnt. Egy meg­hirdetett ösztöndíjas pályázat­ra neveztem, s felvettek, így egy évvel később már Moszk­vában képeztem magam. Ez egy újabb fordulópontot je­lentett az életemben. A nyom­daipari egyetemen 1971-ben végeztem, s a Glóbusban — ahol nagy szeretettel fogad­tak —, mérnökként dolgoz­tam tovább. Az újabb állo­mást 1974. január 1. jelentet­te, amikor 28 éves koromban művezetőből kineveztek igaz­gatónak. Ez persze nem ment ennyire egyszerűen: a felettes szervek egy külső embert akartak odahelyezni, de az ottani párt- és szakszervezet szót emelt, mondván: van nekünk egy saját nevelésű fiunk ... Behívattak a mi­nisztériumba, aztán jóváhagy­tak ... — A Szikrához való átke- rülése? — Itt más a profil és más jellegű a munka. Egy kiemelt nagyberuházás kivitelezése óriási feladatot jelentett. Per­sze pontosan kellett elkészül­nünk, hiszen itt a nagy pél­dányszámú napilapok pontos elkészítése nap mint nap kü­lönleges követelményt állít elénk. — Mit gondol, mivel nyerte meg a lakosság bizalmát? Hi­szen úgy tudom, nehéz „ellen­fele” volt. — Magam sem lepődtem volna meg, ha dr. Dózsa La­jost választják meg. Hogy mi­vel nyertem meg a bizalmu­kat? Őszintén megmondom, nem tudom. Oka több is le­het, de találgatni, tippelgetni nincs értelme: — Egyéb társadalmi megbí­zatásai? — Sok mindent csináltam — főleg a sport területén. Most kezdem a politikai főis­kola második évét, mostantól a kerület lakosságának egy (Folytatás a 4. oldalon) ANGYALFÖLD 3 háromszázezer forintnál kez­dődik. Vállalati és OTP-köI- :sönt kap ugyan, de a tör­lesztés kompletten felemészti i fizetését. — Amikor én befejeztem a középiskolát, három jeles volt az osztályban, mindháromból mérnök lett. Ma legfeljebb a jórendű jelentkezik a Műszaki Egyetemre. Devalválódott a szakm.a, nem érdemes műsza­CSÖNDES ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents