Angyalföld, 1985 (10. évfolyam, 1-4. szám)
1985. augusztus / 3. szám
(Folytatás a 3. oldalról) részét képviselem, emellett beválasztottak az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságába, irányítom a nyomdát — szóval összességében ez együtt szép „harci feladat” lesz. No meg van két gyermekem, feleségem is ... — Mik az elképzetései? — Valamennyi eddigi megbízatásomat igyekeztem maximálisan, korrektül elvégezni. Ezt szeretném ezen a területen is. No meg azt, hogy öt, év múlva nyugodt lelkiismerettel vállalhassam, hogy újra jelöljenek. (csorba) KOVÁCS KÁROLY: Engem az egész életutam ideköt... A 40. számú választókerület országgyűlési képviselője. Kovács Károly .most kapott negyedszer bizalmat a választóktól. 1971 óta tagja az ország- gyűlésnek. Vajon hogyan látja ő, a tapasztalt közéleti ember az új választási törvény főbb tanulságait? — Aimli számomra a legfontosabb tanulság: ennyi ellen- szavazatom még sohasem volt — mondja mosolyogva. Ebből már magától értető tődén adódik az a következtetés: azon lesz, hogy a másik jelöltre szavazók előtt is bebizonyítsa, hogy nem érdemtelenül jutott a mandátumhoz. Aztán arra fordítja a szót, hogy ezúttal a helyi jelöltek nagyobb támogatást kaptak a választóktól, mint nagyon sok aktív vagy nyugdíjas állami vagy társadalmi tisztségviselő. Nelki — bár a Szákszervezeteik Budapesti Tanácsának vezető titkáraként fontos tömegszeir- vezetii tisztséget tölt be — a választóik bizalmának elnyerésében nagy előnyére volt, hogy igen mély gyökerei vannak Angyalföldön. — Engem aiz egész életutam ideköt — mondja nem kis büszkeséggel a hangjában. — Itt jártam polgáriba, aztán itt tanultaim szakmát. Éveiken át iitt, az Elektromos Műveknél voltam műszerész, aztán itt kaptam lehetőséget a továbbtanulásira és szereztem meg a villamosmérnölkii diplomát. Itt lettem függetteniíitebt pártmunkás 1954-ben, és csaknem meg - szakítáis nélkül itt töltöttem be fontős pártfunkciókat 1980-ig. Anniikor a választást megelőző gyűlésieken találkozott a választókkal, számot tudott adni arról, hogy milyen eredmények születtek a legutóbbi öt esztendőben Angyalföldön. De szót ejtett arról is: hiába érvelünk a metró elkészüilité- rőll, az Árpéd-híd felújirtásáról, a Szegedi úti, Dunyov utcai, Vizafogó lakótelepek korszerű lakásairól azoknak a régi angyalföldieknek, akik még ma is a leromlott régi házák szo- ba-konylhás korszerűtlen lakásaiban élnek. Úgy véli, hogy a „hétház” küszöbön álló felújítása csak az első Lépés, még nagyon sok olyan régi angyalföldi házat kell rendbe hozni — a Csángó u., a Pap Károly u. környékén és másutt is —, ahol elsősorban idős emberek élnek. Kovács Károly tudatában viain annak, hogy a választásokon megélénkült közéleti érdeklődést ébren kell tartani a testületek hétköznapjai idején is. Nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani az országgyűlés és a tanácsok tevékenysége számára, mert a választók túlnyomó többségének erről nagyon kevés fogálkna van. Június 8-án egyik-másik döntésükből arra lehetett következtetni, hogy a választók nem nagyon ismerik a testületi munka követélményeit. Mimt szakszervezeti tisztség- viselőt, az országgyűlés alakuló ülésén az ipari bizottság tagjává választottták meg. Tevékenyen dolgozik a budapesti 'képviselőcsoportban is, ahol a régi, tapasztalt képviselőkre most 'különösen nagy felelősség hárul, hiszen a csoport több mint 70 százalékban új képviselőkből áll. ... Több, mint egyórás beszélgetésiünk után aibban a tudatban jöttem el az SZBT vezető titkárának szobájából: Kovács Károlyra, az angyalföldi lokálpatriótára és az országos ügyekben is otthonos közéleti emberre mindenütt számíthatunk, ahol az emberekért, a köz ügyéért tenni kell! (hajdú) DR. PAULINI MÁRTA A kazánkovács lánya A Róbert Károly körúti kórház udvarán, fáin nyugalom ül. A betegek ebéd utáni pihenőjóne'k ideje ez. A doktornő, Paulini Márta is gyors ebédjét fogyasztja éppen. Tíz percet várok, eddig tartott a doktornő ebédje. A fehér köpeny kellemesen telt, harmincöt körüli barna nőt ölel: dr. Pa-uillinli Márta országgyűlési képviselőt. — Doktornő! Hogyan lett önből, a kazánkovács lányából orvos? — Visszakérdeznék: egyedül vagyok így ebben az országban? Hány más fcazártkiovács- gyerek, bányászgyerek (soroljam még,?) tanít, orvosol, ül a parfeimenitlbeim, az Akadémián? ! — Igaz. És hogyan jutott el a parlamentig? — Közéleti emberek voltak a szüleim1. Édesapám ötvenhatban ikarhatalLmlista, majd mun- kásőr lett, édesanyám is az egyik kezével társadalmi munkát végzett, a másikkal fogta 3 fakanalát. Ezt láttam, tanultam, mi .mást tehettem volna?! A hajógyárban kezdődött az életem. Az orvosegyetemet megszakítva elsősegélynyújtóként dolgoztam ott. Munkások, kemény e|miberek között. A gyárban vöröskeresztes-fiitkár ydltaim, még egészen fiatalon. — Amikor befejeztem az orvosegyetemet, ebbe a kórházba kerültem. Römtgenes lettem. Mindig, mindeniben a „dolgok mélye” érdekei. 'Körülöttem piimidenlki azt mondta, rosszul .választok: az orvosi pályának ezen a tájékán nincs „boríték”. Nem választottam rosz- ?zul. Örülök, hogy nem hallgattam senkire. Szeretem azt, amiiit csinálok. S .hogy itt csinálhatom, külön öröim. Az osztály kollektívája jó, az együttműködés olajozott. Többszörösen kitüntetett szocialista brigád vagyunk, ami sok társa- dallmii munkával és jó hangújától) jár... — Az „országló” munkáimra vonatkozó elképzeléseimet is innen merítettem: sok, idős beteg embert gondozunk, így hát tudom, hogy elsősorban rajtuk kell segíteni. Aztán — cseppet sem elhanyagolható — az aktív dolgozók egészségének megőrzése még az, amire nagy gondot akarok fordítani (főleg emlődaganatokkal foglalkozom), hogy mennyfi baj, .betegség, tragédia lett volna .megelőzhető. Azon leszek, .hogy az országos propaganda, a szervezés, az orvosok és a vöröskeresztesek munkája tudatosítsa az emberekkel, van megoldás a legtöbb rákbetegség ellen: a megelőzés. De a szervezés nemcsak ebben a kérdésiben fontos. Dáriuszi kincseket érő gépek fekszenek professzori szobákban, dísztárgyként, holott hány helyen tudnák azt hasznosítani! Ez ellen fel fogok szólalni az első adandó alkalommal. — Nem fél a „dísztárgyőrző" professzorok haragjától? — Nem. öík is letették ahip- pokratészti esküt. Vermes Éva GAZDAG JÓZSEF: „A népszerűtlen ügyeket is fel kell vállalni” Június 8-án a 42-es ország- gyűlési választókerületben a szavazatok többségét Gazdag József, a Láng Gépgyár művezetője kapta. — Mikor került Angyalföldre, a Láng Gépgyárba? — kérdeztük az újdonsült országgyűlési képviselőt. — Még 1955-ben jöttem ide először, itt voltam esztergályostanuló a 21-es szakmunkásképzőben. Jobb eredményeket értem el, mint az átlag, ezért jöhettem előbb dolgozni. így kerültem a „yár- bai, a forgácsollómnölheiybe, akkor még kis eszterga méllé. Azóta dolgozom a Lángban. Sokat köszönhetek a gyárnak, az itteni környezet alakított rajtam. — Milyen társadalmi megbízatásai voltak? — Mozgalmi tevékenységem 1971-ben kezdett felerősödni. Előtte inkább közömbös voltam az ilyen dolgok iránt. Nem kerestek, én meg magamtól nem mentem utána. Viszonylag hamar feladatokat bízott rám a közösség: három év múlva bizalmi, majd 1976-tól műhelybizottsági titkár és. 79-ig igazgató tanácstag, később főbizalmi let4 ANGYALFÖLD
