Angyalföld, 1984 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1984. november / 3. szám
Fogadj be, régi környék!-„A gyárak kéményei fekete, nehéz füstöt pipáltak az ég alatt, a füst tömör oszlopokban emelkedett fölfélé, aztán fantasztikus figurákba bomlott, eloszlott az égen és betakarta a napot és világosságot." (Kassák Lajos: Angyalföld) Szép kivitelű könyv látott napvilágot nemrégiben Angyalföldről. Arató István festőművész 52 rajza mellett irodalmi szemelvényeket olvashatunk a kis albumban, amelynek címe; „Fogadj be, régi környék!” A kötetet a Múzsák Köz- művelődési Kiadó jelentette meg. Nemes Iván igazgatótól azt kérdeztük: miért vállalták e kiadvány megjelentetését? — Korábban már láttam Arató István egy'-két rajzát Angyalföldről. Személyes találkozásunk alkalmával a művész elmondta, hogy éveken át, 1950 és 1967 között rendszeresen megörökítette kerületünk egy-egy jellegzetes házsorát, a grundokat, a kopár kerítések mögött rejtőzködő emberi sorsokat. Ez a dinamikusan, egyre gyorsabb ütemben fejlődő, alakuló kerület napról napra változik. Ezárt merült fel bennem a gondolat — ha nem is a fotódokumentumok segítségével —, hogy átörökítsük ezeket a mozgalmi emlékeknek is minősíthető rajzoltat a következő generáció számára. Másrészt ez egy tisztelet- adás is a jelentős hagyományokkal rendelkező munkáskerületnek. Nem akarjuk hagyományos módon, összekötő vagy magyarázó szöveggel megjelentetni ezt az értékes emléksort. így olyan irodalmi idézeteket válogattunk, amelyek eszmeiségükben, hangulatukban, mondanivalójukban kötődnek a művekhez, az angyalföldi élethez, a hagyományokhoz. — A művész önzetlen gesztussal ajánlotta fel az alkotásokat, vállalta azt is, hogy nyomdai reprodukálásra alkalmassá teszi valamennyit. Oroszlán- részt vállalt az irodalmi anyag felkutatásában is. Sokat segített a kötet összeállításában Antal Gábor is, közös barátunk és kollégánk, akinek a révén tulajdonképpen a művésszel létrejött a kapcsolatunk. Számunkra — mint kiadó és nyomda számára — így „csak” a szerkesztési feladatok maradtak, valamint a formai megjelenítés. Ügy érzem, hogy a munkatársaim őszinte érdeklődéssel, nagy figyelemmel gondozták a kötetet. Jómagam nemcsak Angyalföldön, a Kartács utcában dolgozom, de itt is élek, a Futár utcában. Az előkészületek folyamán rábukkantam egy Rákospatak környéki rajzra, amely éppen azt a környéket ábrázolja, ahol a mi modern házunk magasodik. Szubjektív élményt jelentett' látni, milyen is volt ez a vidéki gyermekkoromban. Bízom abban, hogy szeretettel fogadják majd ezt a könyvet, az idősek azért, mert megelevenedik gyermekkoruk, ifjúságuk színhelye, a fiatalok pedig láthatják, hol, hogyan éltek apáik, nagyapáik egykoron. A művészt Hegedűs Gyula utcai otthonában látogattuk meg, s angyalföldi gyökereiről faggattuk. — Ön nemcsak Angyalföldön él és dolgozik, hanem itt is született. — Szegények voltunk — kezdi a beszélgetést Arató István —, apám 11 éves koromban meghalt, anyám varrt. Kizárólag azért tanulhattam — tandíj ANGYALFÖLD nélkül —, mert eminens tanuló voltam. Ügy 16—18 éves koromban találkoztam először a munkásmozgalommal. Naiv, tudatlan ifjúként nemigen mértem fel a kizsákmányolás szó fogalmát, az elnyomás lényegét. Még középiskolásként, a tánciskolában ismerkedtem meg Demény Pál leányával, aki bemutatott apjának. Az ő csoportja révén irányult jobban figyelmem az illegális kommunista mozgalomra. Ekkor már tudatosan kerestem azokat az olvasnivalókat, amelyek a szegények, a magányosak, a reménytelenek sorsával foglalkoztak. Érettségi után úgy döntöttem: nem elég baloldalinak lenni, a munkások életét kell élnem. A Goldberger Gyárban helyezkedtem el, segédmunkásként —, szolidaritásból. Ma már tudom, hogy ez afféle romantikus túlfűtöttség volt csupán. Persze mindez nem is tartott sokáig, mert a 'leventeoktatóm észrevette, hogy mindenkit megörökítek, és így hamar áthelyezett a rajzolóba. A felszabadulás után aztán nem mentem vissza a gyárba, hanem továbbtanultam. — Ügy tudom, részt vett az ellenállási mozgalomban is. — A frontról megszöktem, a papírjaim nem voltak rendben. A Dunába lőtt sebesülteket mentettük harmadma- gammal, kórházba szállítottuk a túlélőket. Akkor fel sem mértük, milyen veszélynek tesszük ki magunkat hajnalonként. — Mint mondotta, az irodalmi hatások is erősen befolyásolták. Kik hatottak önre legjobban? . — Fontos és meghatározó élményt jelen teftszámomra Gelléri Andor Endre Szomjas inasok című könyve, de főleg József Attila költészete volt az, ami irányt mutatott. Bizonyára determinált az is, hogy anyám unokatestvérét, Lévai Oszkárt a fasiszták kivégezték. — Mikor kezdte tudatosan figyelni Angyalföld és az angyalföldi munkások életét? — Csak az ötvenes évek után fedeztem fel ezt a területet. A kerület évtizedekre kimaradt a fejlődésből, és különös volt a számomra, hogy néhány megállónyira a fényes Vígszínháztól — akkor még járt a I5-ös villamos — töredezett kerítések mögött, dohos folyosók között emberek élnek. S én ezekben a kerítésekben, házfalakban, függőfolyo- sós házakban mégis festői élményt találtam, és időről időre elindultam fes- tőálványommál, hogy valahol, valamelyik sarkát megörökítsem. Nem volt bennem céltudatos szociológiái szorgalom. hogy mindent megjelenítsek, ami később véglegesen eltűnt. Nem jártam be egész Angyalföldet. oda mentem, ahova a szemem és a szívem parancsára eljuthattam. — Ezek a rajzok nem a környezetet lefestő műveli. — Angyalföldi motívumoknak nevezném őket. Az irodalmi szemelvények sem illusztrációk, hangulatukban állnak közel az én munkáimhoz. — Milyen volt gyermekkorában ez a városnegyed? — Lovas kocsival fuvaroztak. A húszas években istállónegyed volt, a gyárak mellett ló- es tehénólakkai. Ezekből lettek aztán a kisüzemek, lakatos- és egyéb műhelyek. Csupa egymáshoz ragasztott kisebb-nagyobb épület, amelyek a kerítésekkel érdekes képet alkottak. Olcsó tömegbérházak sorát emelték akkor, ma már a legtöbbjük helyén modern házsorok állnak. Arató István festőművész elkötelezett alkotó, aki belső küldetésként, tud- va-tudatlan Angyalföld munkásait akarta, akarja szolgálni. Immáron három évtizede rendszeres résztvevője a hazai és külföldi tárlatoknak. Képein a dolgok belső lényegét megragadva vall egyszerű formaképzéssel, olykor jelképes megjelenítéssel. Csorba Mária BEMDTATJL1K AZ IKV ÚJ IGAZftAi'jJiÁT Dr. Sós János személyében új igazgató került a XIII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat élére. A negyvennyolc esztendős igazgató szívéhez közel áll a kerület, amelyben a Budapesti Lakásépítő Vállalatnál különféle posztokon eltöltött huszonnyolc év alatt sokszor „épített”. Közvetlen irányításával épült fő- városszerte több mint negyvenezer lakás, számos iskola, bölcsőde és kereskedelmi egység, ezen belül részese volt Angyalföldön a Keszkenő utcai, a Futár utcai és a Béke úti lakótelep építésének, munkáját dicséri a Radnóti Miklós utcai iskola tanuszodája. Igazgatói működésének kezdetén rövid távú cselekvési programot dolgozott ki a kerület lakosságának az IKV iránti bizalmának visszaszerzésére. Sós János a közgazdaságtudományok doktora, nem csoda hát, hogy szervezéssel, a kezelési munka rendszerének és tartalmának reformjával akar olyan erkölcsi és anyagi érdekeltségi rendszert teremteni, amelyben a lakók igénybejelentésétől annak kielégítéséig lerövidül út és idő. A korábban működő hat házkezelőség tizenegyre sokasodott, működésük személyi és technikai feltételeinek megteremtése jelenleg folyik. A kisebb területeket átfogó házkezelőségektől hatékonyabb, „lakóközeli” munka várható. Ez egyszerűsíti és egyértelművé teszi a kezelési tevékenységet, egyszersmind feloldja a házkezelőségek és a lakók között oly régóta feszülő „ki van kiért?” ellentétet. 9
