Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)

1981. december / 3. szám

Ízlik az ebéd a Kassák Lajos utcai öregek napközi otthonában EGY VÖRÖSKERESZTES ALAPSZERVEZET PATRONÁLÓ MUNKÁJA jövő esztendőben, ha a szegény éltes ember egyáltalán megéri a következő ünnepet... Mi azokat jegyezzük csak az ak­tívák sorába, akik a nehézsé­gek ellenére megvívják min­dennapi „csatájukat”. Mert az idős emberek több­ségének még a kész ebédért sincs módjában elsántikálni. A Huba utca 11-ből és a Kruzslák Béla utca 31-ből kap­hatnak ételt az igényesek, rendkívüli kedvezménnyel. A 2000 forint alatti nyugdíjasok ellátása ingyenes, az affölötti- ek napi 8 forintot fizetnek. E lehetőséggel most 120 fő él, de az igények magasan fölülmúl­ják ezt a számot. Hogy kik a jogosultak, erről a kerületi ta­nács szociálpolitikai csoportja határoz, környezettanulmány ■alapján. Kapacitás még csak lenne — a Gyermekélelmezési Vállalat főz —, de nagyobb gond, hogy ki vigye el, vagy ki melegítse meg a rászorultak­nak az ételt. Ha a Szociális Gondozó Központ egyszer kap­na egy furgon gépkocsit, so­főrrel, ápolónővel, az volna a legkézenfekvőbb megoldás. De ez ma még álomnak tűnik —, s addig, míg meg nem valósul, a társadalmi segítőtársak köz­reműködése nélkülözhetetlen. Akik otthonra találtak Hegedűs Istvánná, a Kassák Lajos utca 38. számú házban lévő öregek napközi otthoná­nak vezetője, korábban másfél esztendeig maga is a lakásra járó gondozónők nehéz mun­káját végezte, nap mint nap. — Milyen különbséget lát a két munkakör között? — Talán inkább milyen azo­nosságot! — válaszolja. — Azt, hogy minden területen idős embereken kell segíteni. A mi napközink ideális tartózkodási helye azoknak a szerencsések­nek, akik még járóképesek. Mégis, bármilyen hihetetlen, eleinte igen sokan vonakodtak, hogy idejöjjenek. Holmi „sze­gényháznak” képzelték, „sze­retetotthont” emlegettek, aho­vá ők bizony be nem teszik a lábukat! Ezzel szemben most már, csak amíg én ott tartózkodtam, többször is megcsö»’rent a te­lefon: „Borikám, nem volna még egy hely véletlenül?...” — Negyven a létszámkeret, de úgy érzem, rövidesen túl fogjuk lépni, akkorára emel­kedett az ide kéredzkedők szá­ma — magyarázza a telefonbe­szélgetés után Hegedűsné, s közös kirándulásokról, társas sétákról mesél. Több nénike, bácsika, egész életében nem tudta átlépni Budapest hatá­rát, most elviszi őket a busz —, amelyet a VOLÁN bocsát a népfront rendelkezésére — Pákozdra, Velencére. A SZOT 10 napközist teljes térítésmen­tességgel küldött el üdülni. Nem gond az sem, ha itt az otthonban letörik, leszakad va­lami. A kerületi üzemek szo­cialista brigádjainak kisebb hadserege áll tettre készen, hogy átszerelje a mosogatót, függönyt varrjon, magjavítsa a W. C.-t. A kerület kisiparosai még új bútorokat is csináltak. A Bessenyei utcai orvosi ren­delő szocialista brigádja köz­vetlenül patronálja az öregek Kassák utcai napközi otthonát. Kéthetenként megvizsgálják az öregeket, soron kívül is kimen­nek, ha szükséges, sőt, az au­tóbusztúrára is orvos kísérte a kis csoportot. Itt egy olyan otthon alakult ki, a szó nemes értelmében, hogy akinek soha senkije nem volt, öregségére testvérekre, a gondozókban szerető gyere­kekre talált. Névnap, szüle­tésnap, karácsony, mind meg­annyi ünnep. öregek napközi otthona csak kettő van Angyalföldön, gon­doskodásra váró idős ember pedig nagyon sok. S még több azoknak a száma, akik egy ilyen napközit — járóképte­lenségük vagy testi fogyaté­kosságuk miatt — igénybe sem tudnak venni. A tanácsi veze­tők, a szociális gondozással foglalkozó munkatársak jó szándéka csak a társadalmi szervezetek, az üzemi szocialis­ta brigádok, az úttörő- és KISZ-szervezetek segítségével válhat gyümölcsözővé. Több ezer idős ember közül mi csak néhányról, az egész­ségi állapotuk folytán szeren­csésebbekről szóltunk. De van­nak rajtuk kívül is, akik sütké­rezni szeretnének életük alko­nyán, a nem mindig aranyló naplementében. Pless Zsuzsa Egy év alatt elértük, hogy 300 fős taglétszámunkkal — területi viszonylatban — a ke­rület legnagyobb vöröskeresz­tes alapszervezete vagyunk. Mivel a körzet lakosságán be­lül — a Váci út és a Röppen­tyű utca környékén — elég magas a 70 éven felüliek ará­nya, így már alakulásunk kez­dete óta nagy gondot fordítunk az idősek segítésére. Tagsá­gunk kb. 60 százaléka nyújt kisebb-nagyobb segítséget az arra rászorulóknak. Ebbe a munkába egyre több nyugdíjas is bekapcsolódik. Ök abban a házban vagy fo­lyosón tevékenykednek, ahol laknak. Jelenleg kb. 340 idős nyugdíjast patronálunk. A pat- ronálás során sok idős, egye­dülálló nyugdíjassal kerülünk közvetlen kapcsolatba, megis­merjük problémájukat. Van, amikor csak elbeszélgetünk ve­lük, de sok az olyan tagunk, aktivistánk is, akik idős embe­reknek bevásárolnak, gyógy­szert kiváltanak stb. Néha ne­hezebb munkát is elvégeznek, pl. mosást, takarítást, tüzelő­felhordást. Indokolt esetben, főleg na­gyon idős, tehetetlen emberek ügyes-bajos dolgaiban is eljá­runk és kérvényeket, beadvá­nyokat írunk. Ennek nyomán 30 segélykérelmet juttattunk el a XIII. kerületi Tanács szo­ciálpolitikai csoportjához. A tanács 28 esetben 500, két esetben — karácsony előtt — 2000 forint rendkívüli segélyt utalt ki. Folyamatosan láto­gatjuk a betegeket. Eljárunk több IKV- és más ügyben. Egy aktívánk részesül tanácsi tisz­teletdíjban. Kértünk még egy tiszteletdíjas bevásárlót, egy törött kezű néni számára. Ka- bók elvtársnö a tanácstól tel­jesítette kérésünket. Részt vettünk a „Főváros az öregekért” gyűjtési kampány­ban. 1980 decemberéig 13 000 forintot gyűjtöttünk. A gyűj­tést 1981 decemberéig folytat­juk. Bekapcsolódott a gyűjtés­be több házfelügyelő is, amit levélben köszöntünk meg az IKV igazgatójának. Tervezzük, hogy több akti­vistánk a házi betegápolási tanfolyamot is elvégzi. Igyek­szünk jó kapcsolatot kiépíteni minden olyan szervvel vagy szervezettel, amely hajlandó velünk együttműködni. Patro- nálási munkánkban nagyon számítunk a tanács segítségére. Szeretnénk konkrétabban megismerni, mik a további le­hetőségek, miben tudunk mi segíteni és hogyan lehetne a munkát összehangolni. Pl. ha anyagi hozzájárulást kapnánk a beteglátogatáshoz, az öregek napjának rendezéséhez, klub­szervezéshez, ha lennének fel­szereléseink, ez emelné mun­kánk minőségét és még több, arra rászorulóhoz jutnánk el. Danes Jánosné ANGYALFÖLD 11

Next

/
Thumbnails
Contents