Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. december / 3. szám
A mindennapok realitásához igazodva KULTIÍRMUNKA A POLLACK MIHÁLY MŰVELŐDÉSI HÁZBAN „A munkásszállások közművelődési tevékenységének irányítása, feltételeinek javítása a szakszervezeti szervek, a tanácsi szervek, a KlSZ-szervezetek, a közművelődési intézmények, valamint a gazdasági vezetők együttes feladata, melyen belül minden szervnek önálló felelőssége van.” „Az érintett szervek szorgalmazzák, hogy a munkásszállás ne csak férőhelyet biztosítson, hanem legyen bázisa a közösségi élet kialakulásának, hatékonyan segítse a munkássá válás folyamatát, szolgálja a művelődést, az aktív közösségi művelődési formák meghonosítását.” Az OKT és a SZOT elnöksége itt idézett közös dokumentuma és a közművelődési törvény megalkotása óta 6 esztendő telt el. Vajon mi realizálódott mindezekből a feladatokból, a törvény betűiből és szelleméből Angyalföldön, a Pollack Mihály Művelődési Ház munkájában, amely művelődési intézmény gazdája és irányítója a Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat? A kérdésre Bártfai Sándor, a művelődési ház vezetője egy kis kitérővel felel. — Munkásszállásunk nemcsak épületekben, hanem termekben és klubszobákban is óriásit fejlődött az utóbbi másfél esztendőben. Elég annyit mondanom, hogy itt a Vasas pálya mellett, a Hajdú utcában korábban épült két munkásszállásunkat összekötő területen 1980. március 18-án vettük birtokba a sok tízmillió forintos költséggel létesült új, ötszáz főt befogadó, korszerű színház- illetve pódiumtermet és még egy sereg hozzá kapcsolódó kistermet, klubfoglalkozásokra alkalmas helyiséget, tágas előcsarnokkal, ahol kiállításokra is alkalom nyílik. Türelem nélkül nem megy Sokfelé megfordultam az országban és Európában is, tehát van összehasonlítási alapom: jó itt körülnézni, ebben az európai színvonalú művelődési intézményben. Már a látvány lenyűgöző és hat a belépőre. Valahogy belülről segít átalakítani az embert. S erre itt nagyon nagy szükség van ... Jegyezgetem a tényeket. A vállalat munkásszállásain 1306 dolgozóból 572 a segédmunkás, 121 a betanított munkás és 395 a szakmunkás, továbbá 218-an magasabb képzettségűek. Eböől 484 fő végezte el a 8 általános iskolát. A munkásszálláson lakóknak mintegy 20 százaléka analfabéta (írni, olvasni nem tud), további 20 százalékának 1—2 vagy 3—4 osztálya van csak. — Hallatlan türelemre van szükség tehát — folytatja Bártfai Sándor —ha kézzelfogható eredményeket akarunk elérni. Sokszor eszembe jutnak Pozsgai Imre művelődési miniszter szavai, amelyeket a közművelődési törvény parlamenti expozéjában mondott. Nem kevés baj származna abból, ha problémáink láttán elragadna bennünket a türelmetlenség — fejtegette — sőt, idézett is egy versből, amely így szól: „Ö, ha nem lennének az emberek, egészen másként állnának a dolgok. Ö, ha nem lennének emberek, menne minden, mint a karikacsapás.” — De hát, — folytatja a művelődési ház vezetője —, jó, hogy vannak emberek és igyekszünk az iskolázatlanokat iskolázni, az alacsony műveltségi szintűeket magasabbra emelni, az átlagos műveltségi fokon állóknak pedig még valamivel többet adni. Mindezt olyan körülmények között, hogy tudnivaló: évente 60—80 százalékos a fluktuáció. Nos, ide kell igazán a türelem, mert enélkül nem megy ... A munkássá válás útja Annak elérésére, hogy a munkásszállás lakói az alapműveltséget — a 8 általános iskolai bizonyítványt — megszerezzék, tanulószobákat létesítettek a szálláshelyen belül. Ezekben a szobákban, ahol egyenként 8—12-en férnek el, hétfőtől péntekig, a munka után folyik az oktatás és a tanulás. Főként a Sza- bolcs-Szatmár megyéből érkezettek közül kerülnek ki az írástudatlanok. Sajnos az analfabéták évente újratermelődnek, aminek / az a következménye, hogy a tanulószobák mindig teltek. Eleinte, a kezdeti években — amikor a munkásszállás „csak szálláshelyet adott” — az emberek a környező kocsmákban, italboltokban töltötték el szabad idejük nagy részét. A hajdani kocs- mázgatók, — akik ma már a vállalati törzsgárdához tartoznak — napjainkban rendszeres látogatói a munkásszálláshoz szervesen hozzá tartozó művelődési intézmény rendezvényeinek. — Már évek óta tervszerűen alakítjuk ki programjainkat — mondja Bártfai Sándor —, amelyek a dolgozók jnun- ka- és életritmusához igazodnak. így például alapvető gyakorlatunk — és jól bevált —, hogy azonos jellegű programokat visszatérően azonos időpontban nyújtsunk és ettől ne térjünk el. Egy másik, ugyancsak alapvetőnek szánt elgondolásunk is bevált: bizonyos előadásokra csak elővételben, vagy a helyszínen pénzért vásárolt jeggyel lehet belépni. A munkásszállás lakói ilyenformán lassanként megtanulják, hogy a kultúráért olykor áldozatot is kell hozni. Ez a „munkássá válásnak”, az pntu- datosodásnak ugyan látszólag apró, de mégiscsak jelentős mozzanata. — A hétfői nap délutánja, estéje a szórakozásé, az ismeretterjesztésé, mégpedig a film nyelvén. Egyharmad részben normál, kétharmad részben keskeny filmeket vetítünk, mégpedig a FÖMO-val kötött szerződés alapján, játék- és ismeretterjesztő filmeket egyaránt. A filmek belépődíjasak és általában telt házak előtt peregnek. — A kedd az élő ismeretterjesztés napja. A biológia, a földrajz, mindenféle népszerű művészeti kérdések kapnak ekkor szerepet. Az előadásokat — a hallottak alapján — sokszor vetélkedők zárják. A programok lebonyolításában nagy szerepet vállal a KISZ. — Szerdán a discó jellegű előadások zajlanak. Országos hírű írók, költők, zeneszerzők, sportolók, filmrendezők mutatkoznak be, velük ismerkedik a munkásszállás közönsége. Csütörtökönként a szocialista brigádok tagjai jönnek össze tapasztalatcserére és nemes szórakozásra. Ilyen alkalmakkor ugyancsak országos hírű művészek lépnek föl. Csütörtökre teszik a nyugdíjas találkozókat, a vállalati ünnepségeket is. Mindezek a programok csak lehetőséget, keretet adnak az önképzésre. A többi — mármint a látottak és hallottak befogadásának mértéke és mélysége — a munkásszállás lakóin múlik. Egyéb lehetőségek A négy-öt évvel korábbi művelődési, önképzési lehetőségekhez képest igen nagy a fejlődés. A Hajdú utcai munkás- szállás lakói érdeklődési körüknek megfelelően, sokirányúan fejleszthetik egyéniségüket. Igen népszerű a KISZ „Ki mit tud” klubja; valamennyi vetélkedőjük eseményszámba megy. Jól működik a honismereti szakkör, sikeres kiállításokon mutatkozik be évente többször is az amatőr fotó- és filmszakkör, a népzenei klub rendezvényei népes közönséget vonzanak, az amatőr színjátszó csoport komoly teljesítményekre vállalkozik. Megtudtuk még, hogy a József Attila Művelődési Központ segíti az itt folyó munkát, továbbá egy-egy sikeres műsorát be is mutatja náluk. Búcsúzáskor önként adódik a kérdés: — A Pollack Mihály Művelődési Ház kapui mikor nyílnak meg a környékbeliek előtt? — Mi mindenkor szívesen látnánk a programjaink iránt érdeklődőket. Csakhogy nem ismerik a falaink között zajló kulturális életet Már korábban is hajlandók lettünk volna kilépni elszigeteltségünkből, erre vonatkozóan lépéseket is tettünk. Az a kérésünk, hogy hirdetőtáblákat helyezhessünk el a környéken. Most majd a műszaki osztály segítségét is kérjük e kérdésben. Addig is, amíg kapuinkat — kísérletképpen egyik-másik rendezvényünk számára — megnyitjuk a kerület lakosai előtt, úgy gondolom, a falakon belül is akad elegendő munkánk. Bíró András 12 ANGYALFÖLD
