Angyalföld, 1981 (6. évfolyam, 1-3. szám)
1981. december / 3. szám
Kerületünkben több úttörőcsapat, -raj vagy -őrs patronál idős embereket. A 651. számú Zrínyi Ilona és az 5477. számú Sallai Imre úttörőcsapatokban e segítő tevékenységnek régi hagyományai vannak. — Egyszer egy érdekes levelet kaptam — mondja Gergely Amália, az Ottörőház igazgatója —. Idős, nyugdíjas bácsi arra kért, hogy a gyerekeken keresztül segítsem őt hobbijában: kártyanaptárakat gyűjt, de nem tud már otthonról elmenni. Amikor felolvastam a gyerekeknek a levelet, örömmel vállalták, és lelkesen gyűjtötték, majd elvitték neki a naptárakat a lakására... Űjabb, köszönő levelet kaptunk. A Rajk László u. 81. sz. alatti általános iskolában a Martos Flóra raj három hetedikes tagjával. Kálmán Judittal, Zen- tay Gézával és Brindzik Csillával beszélgettem. — ötödikesek voltunk — mondja Judit, a rajtttkár. — A Rajk László u. 33-ban. a második emeleten lakott Irénke néni, szjükséglakásban, igen rossz körülmények között. Festés után volt, a padlón mindenfelé újságpapír. — Az egyhelyiséges szoba, konyha és kamra is volt egyben — veszi át a szót Géza —, spanyolfallal elválasztva, W. C. csak a folyosón. Senki nem törődött a nénivel. A mi három őrsünk beosztotta a munkát. Amikor először felmentünk, vittünk takarítóeszközöket. Letöröltük a port, felsepertünk, felmostunk. Mosogattunk, ételhordóban ennivalót vittünk. Majd ezután rendszeresen bevásároltunk. — Aztán hosszú ideig, körülbelül három hétig nem tudtunk menni — folytatja Csilla. — Sok volt a tanulás, versenyre is készültünk. Amikor legközelebb felmentünk, már meg sem ismert bennünket... Nagyon sajnáltuk. Az idén pedig mást vállaltunk. Többek között a kisebbek, alsósok pat- ronálását. — Volt két öreg nénink a Garam utcában — mondja Sárpataki Ödönné rajvezető. — Hat éven keresztül mindig az én osztályomból patronálták őket a gyerekek. Először ebédet vittek innen az iskolából, később otthonról reggelit, majd fokozatosan vacsorát is. Minden héten másik őrs. Aztán ebéd után ott maradtak felolvasni. És bevásároltak. Szerették a gyerekeket, minden évben írtak köszönő levelet, s kérték az osztályom további segítségét. Télapóra, nőnapra, karácsonyra ajándékot is készítettek számukra a gyerekek. Húsvétkor meglocsolták őket a fiúk. Sokszor ki is takarítottak. Télen, tavasszal, a szünetben is mentek rendületlenül az úttörők. Imádták ezt a két nénit. Sajhos az egyik meghalt, a másik szociális otthonba került ... Az idén nem patronálunk senkit sem, az iskola KISZ-szervezete vette át az öregek patronálását. A tornateremben három kipirult arcú, jókedvű kislá'ny- nyal találkoztam: Kovács Dórával, Töttő Ágnessel és Va- liszka Tímeával. — Azt hallottam, hogy egy évig nagyon gondosan elláttatok egy idős házaspárt... — Róza néni, a napközis tanárnőnk szólt, hogy a szomszédjában megbetegedett egy néni, a férjének pedig eltört a lába — meséli Ági. — Mi hárman vállaltuk, hogy minden nap felvisszük nekik az ebédet az ötödik emeletre. Egy tanéven keresztül, rendszeresen mentünk. Elmentem a Kárpát utcába, ahhoz a házaspárhoz, akiket a három kislány patronált. — A szomszédunk, dr. Csiky Pálné volt a segítségünkre — mondja László Miksa. — A kis Ágika és a két társa olyan lelkesek voltak: sokszor már a liftből kiabálták, hogy ma nagyon finom ebédet hoztunk. Ügy láttam, mindig szívesen jöttek, egy teljes tanéven keresztül. Szombaton annyi ennivalót hoztak, hogy maradt vasárnapra is. Meg is híztunk egy kicsit. Aztán jobban lettünk, most már én is le tudok menni lifttel. Bevásárolni meg a házban segít egy fiú. Tudja, már nyolcvanon felül vagyok ... — A körzetben lakó tanácstag évente bejön hozzánk és segítséget kér — mondja Szo- boszlai Béláné, a Rajk László utcai Sallai Imre Általános Iskola úttörőcsapatának vezetője. — Az általa ajánlott idős emberekhez rendezett körülmények közé visznek ebédet, viszik fel az újságot, bevásárolnak, néha takarítanak az úttörők. Ez a munka évek óta folyik. Van egy örömszerzési akciónk is. Azokhoz az idősebbekhez, akikkel jó és szoros a kapcsolat, névnapjukon virággal, vagy apróbb ajándékkal küldjük el a gyerekeket. Ezt hulladékgyűjtésből vagy csapatpénzből fedezzük. Az a tapasztalatunk, hogy kedvesen fogadják a gyerekeket, de gyakorta bizalmatlanok. Talán a keserű magúkra maradás miatt van ez... Csorba Mária A TANÁCS ÉS A TÁRSADALOM KÖZÖS ERŐFESZÍTÉSEIVEL Ismerősöm, aki szocialista brigádvezető az egyik budapesti nagyüzemben, a brigád tevékenységéről szólva elújságolta, hogy sokáig patronáltak egy idős nénit. Minden karácsonykor ajándékokkal lepték meg. s amikor elhunyt, koszorút helyeztek a frissen hántolt sírra. Jelenleg egy árva kislányt patronálnak, ez egyszerűbb . .. Támogatásra szorulnak Akkor még nem értettem világosan: miért könnyebb, vagy nehezebb valakihez közel férkőzni. De amikor fölkerestem dr. Tóth Kovács Jánost, a XT1I. kerület verető főorvosát, földerengett bennem ez a rég hallott történet. A főorvos ugyanis elmondta, hogy a kerület 135 ezer 800 lakosából mintegy 35 ezren vannak azok, akik már letették életük nagy alkotását, s most megpihennének —. ha volna, aki megfelelően ápolja, gondozza őket. E hozzávetőlegesen 35 ezer személyből ugyanis körülbelül 15 százalékuknak nincs senkije, tehát valamilyen támogatásra szorul Hogy milyen támogatásra? Kinek-kinek más a szükséglete: van, aki az anyagiakat nélkülözi. más az emberi törődést, az ápolást. A tanács keretei kötöttek. Külön méltányolják, hogy esetenként ki kaphat segélyt, s ki az, akit — ellátásra kötelezett vagy nyugdíj híján — rendszeres áegélvben kell részesíteni. Ám az összeg ugyancsak kerethez kötött, viszonylag csekély. S a kapott pénzből is csak úgy lesz meleg étel, ha van, aki beszerzi, megmelegíti. Vannak ágyban fekvő, már-már magukkal tehetetlen aggok, ' akik orvost sem tudnak hívni. Ha a szomszéd esetleg kihívja, újabb „jótevőt” kel] keresni, aki a receptet kiváltja. Aztán ott van az ágynemű váltás, a takarítás, a mosdatás ... Szinte vége- hossza nincs a sornak. Hivatásos gondozónők és segítőtársaik A kerületi tanács 12 hivatásos gondozónője körülbelül 8-10 beteget gondoz naponta. A társadalmi aktívák többen vannak, mégsem annyian, hogy mindenkihez, minden nap és a legszükségesebb időpontban odaérkezzenek. A népfrontaktívák, az ebédhordó úttörők, a Vöröskereszt munkatársai vagy a szocialista brigádtagok többségükben a déli órákban elfoglaltak, s épp az egyik legfontosabb ténykedés, az ebédhordás, az ételmelegítés marad el, vagy késik hosszú órákat. — Számunkra nem az a segítség — folytatja dr. Tóth Kovács János —, ha valamelyik szocialista brigád évente egyszer karácsonykor odamegy az öregjéhez, ajándékot visz neki, csinál egy képet a brigádnaplóba. aztán viszontlátásra a 10 ANGYALFÖLD
