Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. október / 3. szám
Üj folyóirat a nyelvművelés szolgálatában „Ami tegnap szabálytalanság volt, ma szabály. A nyelv állandóan hullámzik, mozog, változik, mert él. Forradalma új igazságokat fogadtat el, melyek azelőtt képtelenségeknek látszottak. A többség akarata előtt végül meg kell hajolni”. — Kosztolányi Dezső örök érvényű, lírai mondását idézi ezúttal az Édes Anyanyelvűnk című újság. A negyedévenként megjelenő lap idei harmadik számából azonban ennél frissebb keletű információkat is nyerhetünk. Űtmutató az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 1980/81. tanévi magyar nyelvi pályatételeinek kidolgozásához — ezzel a címmel jelent meg Szende Aladár, Fábián Pál és Fűlőp Lajos összeállítása. A nyelvészek nemcsak a tárgyszerű felsoroláshoz ragaszkodtak, hanem részletes elemzésekkel is bővítették egy-egy témakör ismertetését. ÉLJÜNK AZ ANYANYELV LEHETŐSÉGEIVEL Az ismeretterjesztő írások mellett az újság nyelvi világunkról tudósít: hírt ad az iskolai szakkörök munkájáról, kifigurázza a hivatali „bürokrata” nyelvet, pálcát tör a főleg fiatalok körében dívó durva, bizalmaskodó beszéd fölött. „Az anyanyelv mindegyikünk nyelve, mindenkinek joga — és talán kötelessége is — élni vele, nem csupán fogyasztani, elfogadni...” olvashatjuk Bencze Lóránt szavait a lap egyik korábbi számában, s a nyelvész gondolatsorát követve könnyű levonni a következtetést: ez mindnyájunk célja. A helyes és stílusos nyelvhasználat öröm, megkönnyíti az egyazon anyanyelvet beszélők között a megértésit, megadja a beleélés képességét, s humánusabb kapcsolatok kialakulásához vezethet munkahelyen, magánéletben egyaránt. A szépen beszélt és írott szó varázsát élvezzük színpadon, egy-egy jó rádióvagy televízió műsorban, egy-egy értékes irodalmi műben. Az Édes Anyanyelvűnk írásával, tréfás rajzaival, s, a Postaláda rovatban közölt olvasói észrevételekkel felhívja a figyelmet: éljünk az anyanyelv adta lehetőségekkel ! Megkérdeztük Lörincze Lajost, a lap szerkesztő bizottságának elnökét, miben látja a lap jelentőségét, miért volt szükségszerű az újság életre hívása? — Általános tapasztalat, hogy országosan nagy az érdeklődés a nyelv helyes használata iránt. Azt is tudjuk: társadalmi szempontból nagyon fontos, hogy az embereknek minél jelentősebb hányada jusson ennek birtokába. Felmerült a kérdés, hogy olyan fórumot kellene létrehozni, amelynek segítségével megpróbáljuk ezeket az igényeket kielégíteni. — A Nyelvőr nem tett eleget ennek a feladatnak? — A Magyar Nyelvőr című lap mái belterjesebb, szakmaibb. A szűkebb 20 nyelvészközösségnek szól, tanulmányai speciálisabb problémákat dolgoznak fel. A „MAGYAROSAN” NYOMDOKÁN — Milyen történelmi múltja van ennek a kezdeményezésnek? — Az idősebb generáció még emlékezhet rá, hogy volt már egy ilyen nyelvművelő folyóiratunk, a Magyarosan. Az ország szinte minden iskolájába járt, a diákok előfizettek rá, sőt egészséges versenyszellem alakult ki az iskolai osztályok között: hol fizetnek elő többen a lapra. Az akkori tanuló ifjúság megkedvelte az újságot: önképzőkörök alakultak, olvasói észrevételekkel, levelekkel gazdagították a lapszerkesztés anyagát. Sőt, a Kazinczy-verseny alapításának gyökerei is ide nyúlnak visz- sza. Ez az újság 1932-ben indult. Nagy J. Béla, sok kitűnő nyelvhelyességi cikk, tanulmány szerzője szerkesztette. Később Zsiray Miklós vette át a stafétabotot, s a felszabadulás után Kova- lovszky Miklós lett a főszerkesztője. — Diákkoromban olvasója, előfizetője, fiatal koromban terjesztője, később cikkírója, majd szerkesztője lettem a lapnak — emlékszik vissza Kovalovszky Miklós. — 1949-ben szűnt meg ez az újság, s szinte a megszűnésével egy időben már tudtuk, hogy szükség van egy hasonló tárgykörű, újabb szellemű lap létrehozására. — Hogyan merült fel ez a gondolat konkrétabban ? — A Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke, Kodály Zoltán és munkatársa, Lörincze Lajos szintén szorgalmazták egy ilyen jellegű lap létrejöttét. Nem a Magyarosan-t kellett feltámasztani, hanem egy új, frissebb szellemű olvasmányt adni az érdeklődők kezébe. NAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN, SŰRŰBBEN MEGJELENNI —•' Legnagyobb fájdalmunk a negyed- évenkénti megjelenés. Nehéz naprakésznek maradni akkor, amikor például egy vitacikk megjelenése után annyi idő telik el, hogy az olvasó elfelejti, mi is az a vitás kérdés, amelyben állást kellene foglalnia. Kovalovszky Miklós úgy vélekedik: ha a közeljövőben sikerülne a példányszámot növelni, s a megjelenést kéthavira sűríteni, minden bizonnyal még nagyobb népszerűségnek örvendene ez az újság. — Miben látják a lap jelentőségét? — Színes és érdekes a lap, de azért úgy érezzük, hogy még lehetne emelni a színvonalon is, hogy még érdekesebb, vonzóbb írások kerüljenek a közönség elé. Az újság legfrissebb, 1980 3. számában kérdezi Bíró Ágnes: Melyek manapság a legfelkapottabb utónevek? —, s a Névdivatbemutató c. írásban válaszol is ezekre a kérdésekre. A hétköznapi életben, akárcsak az utcán járkálva, vagy egy mosópor használati utasítását böngészve, napilapot olvasva, számtalan nyelvi furcsaságra, sőt „bakira” is bukkanhatunk. Vajon minden úgy helyes-e, ahogy írva van?! — Grétsy László szerint korántsem. Nyelvünk néhány szörnyszülöttjét, vadhajtását állítja elénk intő példaként. A Kaffka Margit érzelemkifejező mondatairól készített analízis pedig nemcsak a diákoknak, hanem a pedagógusoknak is örömöt adó olvasmány, Raisz Rózsa sajátos feldolgozása nyomán. Idén Kecskeméten volt a Magyar Nyelv Hetének megnyitója. Aczél György előadása számos érdekes részletre rávilágított az anyanyelv használati módjainak, a demokrácia és a nyelvhelyesség kapcsolatának vizsgálatával. A lap legújabb számának vezércikke ebből tartalmaz részleteket. Nyelvművelés Nyelvünk világa Stílusosan, hatásosan Nyelv és iskola Szaknyelvi berkekben Beszélni nehéz Éber szemmel, éber füllel Helyesírás Szemle Postaláda Tíz cím — az Édes Anyanyelvűnk tíz rovata. Más-más címek, s 'a témák mégis mozaikszerűen kapcsolódnak egymáshoz. NYELVI TANÁCSADÁS, KIÁLLÍTÁS A folyóirat egy-egy számának ára nyolc forint, előfizetési díja egy évre harminckét forint. A szerkesztőség egyik szolgáltatása a nyelvi tanácsadás, minden kedden délután 16—18 óráig. Ennek keretében nyelvészek válaszolnak a telefonon, vagy személyesen feltett kérdésekre. A szerkesztőség címe: Budapest VII., Majakovszkij utca 99. Telefonszám: 210—720. A Majakovszkij utca 108. szám alatt, a História Olvasóteremben pedig megtalálhatók a lap eddigi számai, s vásárolni, olvasni, előfizetni egyaránt lehet. A szerkesztőség kiállítása szeptember 18-án nyílt meg a Lenin körúti Üj Tükör moziban, s egy hónapig megtekinthető. Az érdeklődők nyelvtörténeti képeket, könyveket lathaittak, s aki a vitrinben kifüggesztett fejtörőt megoldotta, némi szerencsével jutalmat is nyerhet. A megfejtéshez természetesen mellékelni kell a lap július—szeptemberi számának tizedik oldalán található szelvényt. A kiállítás anyagát Kaján Tibornak a szerkesztőbizottság tagjairól készített karikatúrái is gazdagítják. Lengyel Kinga ANGYALFÖLD
