Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. május / 2. szám
Mind a tizenötöt bérbe adták AMIKOR A SOK IS KEVÉS kudarcok jelentősen befolyásolják az ember hangulatát, pillanatnyi véleményét. Meggyőzően, mi több, lehengerlőén hatnak Hajdú József érvei. Egy pillanatig sem kételkedem állítása igazában. Az összesítés, az elmélyült vizsgálódás után bizonnyal kielégítőbb, tárgyilagosabb képet adhatna a mozgalom elmúlt évi eredményeiről. De mert végül is nem tiltakozik a beszélgetés ellen, megállapodunk: ezúttal menet közben próbálunk helyzetelemzést adni az Angyalföld olvasóinak az Edzett Ifjúságért akcióról. Hajdú József módszert is ajánl. (Csodálom e fiatalember energikusságát, gyors, kerek mondatait, percrekészségét...) Vaskos dossziét helyez elém. A kemény fedelű iktató oldalán: „Sport”. — Azt javaslom, előbb tanulmányozza ezt át. Sajnos odaadni nem tudom, ebből dolgozunk mi is. Ebben lényegében mindent megtalál: terveinket, rendezvényeinket, egyáltalán mindent, ami az elmúlt év májusától történt. S ha átlapozta, nyilván megfogalmazódnak a kérdései, belülről látja majd az angyalföldi sportélet problémáit, eredményeit. Elfogadom az ötletet, bár némileg viszolygok e tömény papírhalmaztól. Lapozgatok: levelek, versenykiírások, felhívások... És közben bámulok: ennyi minden egyetlen év alatt! Hisz ezt a dossziét még megemelni is nehéz, nemhogy végigolvasni... Egymást követik a versenyek: kerületiek, üzemiek, budapestiek. Látszik, mindmind sok szervező munkával járt. Munkahelyi olimpia és lakóhelyi spartakiád; Edzett Ifjúságért tömegsportnap, emléktúra, kongresszusi háromtusa csapatverseny; KISZ-ku- pa asztaliteniszben, kerületi lövészverseny, sakktorna, társadalmi munkaakció a Budapesti Nagy Sportcsarnok építéséért. Mindezek címszavak, apró töredékei a kötet tartalmának. Ha csak egészen kivonatosan kívánnám fölsorolni az egészet, alighanem rámenne az egész újság. És igaza lett Hajdú József- nak: a tallózás kérdéseket szült. — Mindezt valóban meg is csinálták? Egy kisebb füzetet tesz elém. — Ez itt a versenynaptárunk. Hónapra, napra, órára készen egy évre előre. Nem kis büszkeséggel mondhatom: kilencvenöt százalékban megANGYALFÖLD valósultak a tervek. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy valamennyi sikeres is volt. Akadtak nagy bukásaink is. De nem várt siker is szép számmal. — Minek köszönhetik az eredményes munkát? — A legnagyobb eredmény itt Angyalföldön, hogy egységes a sport irányítása. Nincs külön tanácsi és külön KISZ- sportmunka. Együtt, egyetértésben, kölcsönösen támogatva ott megtaláltuk a megfelelő a másikat, összehangoltan dől- tormát, közeledtünk a lakóte- gozunk . .. Nehogy azt higgye, rületi sport kiterebélyesítése hogy mindig így volt. Ez az felé. Mert azokra a rendezvé- Edzett Ifjúságért mozgalom nyekre „vevő” volt a lakosság, eredménye. Kissé fellengzősen — Viszonylag keveset be- úgy is fogalmazhatnék: így, széltünk a gondokról, pedig — ennek köszönhetően talál- gondolom — azokból is akad tunk egymásra ... Nem állí- bőven. tóm, hogy az akció máris fala- — Sajnos ... Vannak terüle- kat döntött le, sőt még csak a tek, amelyeken képtelenek vaközeiébe sem értünk ama bi- gyünk előrelépni. Ilyen pél- zonyos falnak, de mindeneset- dául a propaganda. Igaz re elkezdődött valami, ami a ugyan, hogy a szervezésekről, sportért, még inkább az em- a várható eseményekről héberért van. És ez feltétlenül számolnak a vállalati, üzemi előrelépést jelent. híradók, de ez kevés. Az AnMindehhez persze sok mun- gyalföld című újság is — már ka — elsősorban szervező ne haragudjon — többet tehet- munka — kellett.-Tavaly pél- ügyünkért. Figyelemfeldául tanácskozásra, afféle tan- keltő, hírverő írásokkal... No, folyamra hívták össze az Ed- de igazán nem akarom az zett Ifjúságért mozgalmat szer- önök nyakába varrni a mi fel- vező bizottságokat. Nem ment adatunkat... csak úgy megemel mindenki, de így is négyszá- lítettem. zan hallgatták végig az elő- — Visszadobom a labdát: adásokat. És ez nem kevés. tételezzük föl, hogy hathatós — Sajnos korántsem jut el propagandát fejtünk ki közö- mindenkihez egy-egy felhívá- sen. Vajon tudnak-e kulturált sunk. Kissé hivatalosan úgy is feltételeket biztosítani a spor- fogalmazhatnék, hogy a „tö- tolni vágyóknak? És most nem meges lebontás” még nem az csupán a szervezett progra- igazi. Huszonkétezer, e kerü- mokra gondolok... letben élő, dolgozó, tanuló fia- — Megfogott... A létesít- talt kellene megmozgatnunk, ményhelyzetünk ugyanis sem- Erre ma még képtelenek va- mivel sem lett jobb az elmúlt gyünk. Súlyosan tévedett, aki évben. Kiváltképp télen va- csodát várt a mozgalomtól; a gyünk gondban: egyszerűen célokat eleve hosszú távra fo- nem tudunk helyet biztosítani galmazták meg ... Pedig — és a lakosság részére. Hogy egy ezt nem önmagunk dicséretére példát említsek: a kerületben mondom —, mi lényegesen levő tizenöt iskolai tornaterem többet csinálunk a központilag közül nyolcat a Vasas, hetet a előírtaknál. Hogy egy példát Honvéd bérel. Félreértés ne említsek: kerületenként éven- essék: én nem ez ellen ágálok, te két KISZ-napot írnak elő, hiszen tudom, hogy az egyesü- ezzel szemben mi az idei évre leteknek szükségük van — az is kilencet terveztünk, illetve utánpótlás nevelése érdekében szerveztünk meg. — ezekre a tornatermekre. De — Milyen sikerrel? a belátás még nem segít a — Mondtam: változó ered- sportolni vágyó lakosokon. Én ménnyel. Az első alkalommal azt hiszem, meg lehetne valópéldául ketten voltunk ott a sítani, hogy ezek az iskolai megadott időben és helyen, tornatermek, sportudvarok, Faragó László, a kerületi TSH legalább vasárnap megnyílja- vezetője és jómagam. Leg- nak a lakosság előtt. Ha ezt el utóbb viszont csaknem félezer tudnánk érni, meggyőződésem, fiatal jelentkezett... Minden- hogy megnövekedne a sport esetre azt nyugodtan állítha- iránti érdeklődők száma, s a tóm, hogy már van mennyiségi tudat formálásában is jelentős és némi minőségi változás. A lépést tennénk előre. De saj- tudat formálása megy las- nos, mindez ma -még illúzió- san ... Az Angyalföldi Ifjúsági nak tűnik. Napok sikere mutatja, hogy Vajha miért? nem szabad föladni a reményt; Németh Péter 13 EDZETT Számomra meglepően, furcsa módon indul a beszélgetés. Hajdú József elnézést kérve kijelenti: szívesen áll a rendelkezésemre, de az időpont talán nem a legmegfelelőbb. Mindezek ellenére megállapodtunk a randevú időpontjában. A gondolat azonban mégsem hagy nyugodni: miért ne lenne aktuális a téma? Az Edzett Ifjúságért mozgalomról, amely lassan hároméves múltra tekint vissza, s lényege a folyamatosság, az állandóság, vajon miért ne lehetne bármikor beszélni? Ezen morfondírozok akkor is, amikor a XIII. kerületi KISZ-bizottság szobáit keresem a Váci úti — csodálatosan szép — új székházban. Hajdú Józsefet, a szervező titkárt asztalánál találom, hivatása teljesítése, vagyis szervezés közben. Papírok borítják asztalát, de az is kitűnik: nem csupán a látszat kedvéért. Valóban a rá váró feladatok, az intézendők vannak terítéken. (Megjegyzem: sosem gondoltam volna, hogy egy KISZ- funkcionáriusnak ennyi dolga akad. Beszélgetésünk alatt szinte percenként hívták a telefonhoz, érkeztek vendégek a szobába, s egyik tárgyalás sem volt magánjellegű.) A lényeg: itt ülünk egymással szemben, s végre nekiszegezhetem a kérdést, vajon miért is nem aktuális most írni az Edzett Ifjúságért mozgalomról. Merthogy arról lenne szó. — Lehet, hogy mindez „funkci”-betegség — mondja mosolyogva. — Tudja, az ember hozzászokik, hogy jelentéseket készít vagy ír, valahányszor lezárul egy-egy akciószakasz. Márpedig az Edzett Ifjúságért mozgalom most közeledik „szilveszteréhez”, most összesítjük majd, mit és hogyan végeztünk az elmúlt évben. Persze, általános képet bármikor adhat az ember, hisz benne él, ismeri a gondokat, örömöket, legfeljebb a végkövetkeztetés nem lesz precíz. Mégpedig azért nem, mert a napi események, eredmények, KJÜSÄGERT
