Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. május / 2. szám
Munkáskollektívák a kerületért A Babér utcai óvodát 1974-ben adták át. A kétszintes új épületben négy csoport foglalta el a jól fölszerelt termeket. Ki tudná ma már megmondani, mikor, mivel kezdődött az óvoda és a Fővárosi Vízművek vízmérőjavító üzemének kapcsolata? Talán az első közös karácsonnyal, talán azzal a két csőállványokon álló szaletliféleséggel, amely árnyékot ad az udvaron, s a vízművesek első ajándéka volt? Ezerféle segítség A vízmérőjavító üzemben 1960-ban kezdett kibontakozni a szocialista brigádmozgalom. Napjainkra a mintegy hetven dolgozó csaknem mindegyike tagja a hat brigád valamelyikének. Egy évtized elteltével a szocialista közösségek „házon kívül” is társadalmi feladatok után néztek. A Berettyó utcai csecsemőotthonnal jóformán véletlenül vették fel a kapcsolatot. Az otthon dolgozói egy napon rémülten kérték a vízművesek segítségét az otthonban keletkezett tűz eloltásához. Azután apránként állandó patroná- lókká váltak az üzemi brigádok, nemcsak azzal, hogy kisebb-nagyobb javításokat végeztek, festettek, parkosítottak az otthonban, hanem azzal is, hogy egy- egy autóbusz-kirándulással, állatkerti sétával, ajándékokkal, a személyes találkozások varázsával, becézéssel, öleléssel szereztek új, meg új élményt az apróságoknak. Molnár Gézának, a vízmérőjavító üzem vezetőjének nincs saját gyermeke, de végtelen gyermekszeretetéről tanúskodik, hogy a csecsemőotthon mellé „fölvállalta” a Babér utcai óvoda patro- nálását is. Az üzem dolgozói pedig szívesen lettek társai az üzemvezetőnek az elképzelések megvalósításában. Rupp Ferenc, Bozóki József, akiknek Babér utcai óvodás a gyermekük, Tomasek Péter, akinek óvodás korú unokája van, s a többiek, akiknek Budapesttől Nagy- kátáig valahol másutt óvodás a csemetéje, és azok is, akiknek mindebből csak az öröm jutott a fénylő gyerekarcok láttán ... és a munka. Csernátony lstvánné, „Ica néni” a Babér utcai óvoda vezetője mondja: — Hihetetlenül sok segítséget kapunk tőlük. Nekünk soha nincs gondunk, ha rossz a WC, vagy a vízcsap —, márpedig javítani való mindig akad ott, ahol 120 gyerek van. A környezetismeret oktatásához kapcsolódó tanulmányi kirándulásokat ugyancsak a Vízművektől kapott busszal szoktuk lebonyolítani. Voltunk már szüreten, télen szánkókkal a Normafánál. Április negyediké előtt a Szabadságszobornál jártunk. Az iskola előtt búcsúzó nagycsoportosokat a Vízművek békásmegyeri üdülőjében búcsúkiránduláson látták vendégül a patronáló üzem dolgozói. Molnár Géza ugyan előrebocsátja: nem kell ahhoz Nemzetközi Gyermekév, hogy valami jó dolgot csináljunk —, az üzemi kollektíva párját ritkító ajándéka mégis a múlt évben született. Ica néni dédelgetett elgondolása volt egy pancsoló az udvaron. Amikor az elkészült medencét meglátta, ámulva azt mondta: „Ilyen nincs senkinek!” Tegyük hozzá: mert ma még ritkán készül ilyen meglepetés az óvodásoknak. A Babér utcai óvoda udvarán elkészült medencét a vízmérőjavító üzem három szocialista brigádja négy hét alatt építette fel —, mondanunk sem kell: úgy, hogy a gazdasági munkájukat ez a felajánlás egyetlen pillanatra sem hátráltatta. Akadtak persze segítőtársaik is. A tervezést a Vízművek egyik tervező brigádja vállalta társadalmi munkában. Molnár Géza „beszervezte” a Mélyépítő Vállalatnak a Madarász utcában dolgozó egyik brigádját (Takács Károly, főépítésvezető szíves örömest csatlakozott), a kotrásra és a kiemelt föld elszállítására. Az alapzat elkészítéséhez a Vízművek építési főosztályán kaptak segítséget. — Kértük, mutassák meg a betonvasak elhelyezését — mondja az üzemvezető —, végül is megcsinálták. A vízmérőjavítók elsősorban vas-fémipari szakmákat képviselnek,' műszerészek. Mégis nagyszerű betonozási munkát végeztek. A Treumann István vezette Bán Tibor aranykoszorús szocialista brigád a Szakma Kiváló Brigádja, a mind e címekkel úgyszintén kitüntetett Ságvári Endre szocialista brigád — Zol- jánszki Pál vezetésével — valamint a csőszerelési munkák oroszlánrészét vállaló Maró Sándor József Attila brigádja. S noha amatőrök készítették, ez a medence nevét hazudtoló fürdő — fővárosunk példamutató kis gyöngye lett. Feltöltéséhez hideg és meleg csap adja a vizet, a lépcsőzetes lábmosóhoz hidegmeleg zuhany társul, s a medence végében, ahol méternyire is „megnő” a víz, akár úszni is tanulhatnak a gyerekek. Kétoldalú kapcsolat Vajon mit adnak, mit adhatnak cserébe mindezért a gyerekek? Moinár Géza így fogalmazott: „jó volt nézni ahogyan pancsoltak, csapkodták a vizet a gyerekek, akiknek helyükbe hoztuk a strandot”. Hogyan válik kétoldalúvá egy ilyen kapcsolat? Az üzem minden karácsonykor négy fenyőfát, rá cukorkát, ajándékokat, díszeket vásárol az óvodának. A gyerekek pedig meghívják a brigádokat, műsorral fogadják és rajzaikkal ajándékozzák meg a patronálókat. Énekelnek, táncolnak Anyák napján az üzemben dolgozó anyáknak. És örülnek a frissen festett falaknak, az új kerti játékoknak, a medencében csobogó víznek. Felnőttek és gyerekek barátságának itt az az alapja, hogy az előbbiek önként vállalt fáradozásának legszebb jutalma egy-egy őszinte, önfeledt gyermekmosoly. Molnár Zsuzsa 14 ANGYALFÖLD az Óvoda patronálói
