Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1980. március / 1. szám
* A századforduló éveiben rohamos fejlődésnek indult hazai ipar mind nagyobb mértékben kívánt áttérni a villamos energia alkalmazására. Ezzel párhuzamosan ugrásszerűen megnövekedett a villamosipari cikkek, termékek, valamint a szerelőipari szolgáltatások iránti kereslet is, az enegiatermelésben, a felhasználásban és a fogyasztásban egyaránt. A Transzvill jogelődjét, az UNIÓ Magyar Villamossági Rt-t a Ratschild pénzcsopartot képviselő bécsi Credit bank alapította; a magyar iparhatóságok 1905-ben cégjegyezték. Az alapításkor néhány elektro. mosipari szakember, kisszámú szerelőcsoport és néhány kereskedelmi szakember dolgozott a cégnél. Kezdetben döntően szerelő- ipari tevékenységet folytattak: főként német gyártmányú villamos gépeket, motorokat, kapcsolóberendezéseket szereltek és helyeztek üzembe. Tevékenységük azonban gyors ütemben bővült: nagy megrendeléseket kaptak energiahálózatok teljes kiépítésére, transzformátorállomások szállítására és üzembehelyezésére, kezdetben a bányaiparban, később más iparágakban és a közlekedésben is. Az I. világháború alatt és után fokozatosan kiszélesedett és megnövekedett az áramfej- lesztés-elosztás és az ipari fel- használás készülékeinek (kapcsoló és kiegészítő berendezések) gyártása. A tevékenység bővülése és a további fejlődés perspektívái a húszas években gyártelep létesítését tették szükségessé: a vállalat megvásárolta a XIII. kerületi Tüzér utca, Húg utca, Mohács és Csata utca által határolt telket, ahol 1923—24-ben gyárépületet emelt. Azóta itt működik a gyár központi telepe. A német AEG céggel mind szorosabbá váló együttműködés végül is arra vezetett, hogy 1926. augusztus 5-én megalakult az AEG—UNIÓ Magyar Villamossági Rt., amelyben az AEG részvénytöbbséggel rendelkezett. A cég a továbbiakban mint az AEG magyarországi leányvállalata működött. A társulás után a vállalat tevékenysége jelentősen fellendült. A 20-as évek második felében termék-profilját is bővítette: neonvilá.gítási testek, háztartási villamos tömegcikkek, különösen porszívógépek gyártását vezette be. 1931-ben — a gazdasági válság idején — az AEG a budapesti leányvállalat bezárását és teljes leszerelését határozta el, de ez a magyar vezetők tiltakozására végül is elmaradt. Villamosipari szerelő tevékenységét a vállalat a 30-as években is az ország, egész területén végezte, és ezekben az években — AEG dokumentációk alapján — a gyártási tevékenysége is jelentősen bővült. A szériagyártásba leginkább bevont termékek voltak: motorok, háztartási tömegcikkek, mint például villanyfőzőlapok, porszívógépek, ventillátorok,. villany kávédarálók, hajszárítók. 1938-ban megindult az új ipari berendezés: a szénőrlő malom sorozatgyártása is. A II. világháborúra való felkészülés a 30-as évek végétől a gyár haditermelésre való fokozatos átállítását idézte elő, s 1941-ben hadiüzemmé is nyilvánították. A dolgozók létszáma ebben az időben elérte az 1200 főt. A gyár történetének 40 esztendős kapitalista szakasza Angyalföld felszabadulásával 1945. januárjában befejeződött. A potsdami értekezlet határozata szerint a szovjet hadsereg által felszabadított területeken miden német tulajdon — így-’&z AEG—UNIÓ Rt. Is — a szovjet állam tulajdonába került. A Szovjet Kábel Igazgatóság azonban csak 1947. január 1-én vette felügyeleti hatáskörébe a gyárat. A közbenső időben a gyár dolgozói — kezdetben mintegy 50—60 fő — Elektromos Gépipari Szövetkezet elnevezéssel szövetkezetei alakítottak, amely 16 hónapon át működött. Részt vett a háborús károk helyreállításában, a közvilágítási hálózat újjáépítésében, számos gyár és üzem elektromos hálózatának és berendezéseinek kijavításában, többek között az akkor épült Kossuth - híd világítási hálózatának építésében is. A szovjet felügyelet időszaka sorsdöntő volt a gyár életében: biztosította a háború előtti tevékenységi kör gyors felvételét, mind a szerelés, mind a gyártás vonatkozásában, és megteremtette a további fejlődés alapját. A háború utáni újjáépítés és a szocialista iparosítás időszaka nagy igényeket támasztott a gyár tevékenységi körében is: különösen a transzformátorok, a mérőváltók és az'ipari kapcsolóberendezések, készülékek gyártása lendült föl,, de ebben az időben — új termékként — szivattyúkat is gyártottak. A hazai igények kielégítése mellett az exporttevékenység is erőteljesen kibontakozott: a szocialista országokba és tőkés piacra is szállítottak, és bekapcsolódtak a jóvátéte- li szállításokba is. A gyár szerelői Budapesten és az egész országban több száz transzformátor állomást helyeztek üzembe, és részt vettek számos üzem és gyár, további új ipari létesítmény villamosításában. A szovjet felügyelet időszakában a gyár telepén új műhelyek, raktárak, ' iroda-helyiségek, továbbá korszerű, szép szociális létesítmények (ebédlő, konyha, kultúrterem) is épültek. A szovjet kezelésből 1952- ben a magyar állam tulajdonába került gyár továbbra is dinamikusan fejlődött: a termelés és szerelés volumene 1952—53-ban már többszöröse vólt az 1938. évinek. A központilag irányított iparszervezés termelési és termékszerkezetük további módosulását eredményezte. Igya villamosipari szerelő tevékenységet a hozzá kapcsolódó fő- vállalkozással az 1954-ben erre szakosított Villamos Állomásszerelő Vállalat vette át, teljes szerelőlétszámukkal együtt. 1955-ben viszont beolvadt a gyárba a Ganz Villamosvezérlő Berendezések Gyára, s ezzel tevékenységi körük a szerszámvezérlők, indítók, működtető készülékek és irányítás- technikai berendezések tervezésével, gyártásával és. fővállalkozásával is bővült. 1959- ben a gyárhoz csatolták a Kaposvári Vas- és Fémipari Kombinátot, amely 7 éven át a Transzvill gyáregységeként működött. A Transzvill termékszerkezete gazdaságos alakításának jelentős állomása volt, amikor a 60-as évek elején megvették a belga EIB cég korszerű kisolajterű megszakítótípusainak licencét. E megszakítók, s azóta továbbfejlesztett típusaik, világviszonylatban kiváló műszaki színvonalat képviselnek, és jelenleg is egyik főprofilukat képezik. A termelés dinamikus növekedése további gyárfejlesztést is szükségessé tett: 1962-ben megépült a Tüzér utcai háromemeletes épületszárny, majd átvették a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat szomszédos, Róbert Károly körúti telepét is. 1964. január 1-én megalakult a Villamos Berendezés és Készülék Művek ipari nagy- vállalat. Az alapításakor — a Transzvill-lal együtt — 8 gyár és egy fejlesztő intézet tartozott a kötelékébe. A Műveken belül végrehajtott célszerű profilrendezések lehetővé tették a gyár tevékenységi körében maradt termékek — középfeszültségű megszakítók, mérőváltók, kisfeszültségű készülékek és vezérlő berendezések — intenzívebb fejlesztését. Az ausztrál ESWOOD cégtől vásárolt licenc alapján bevezették a kézi vezérlésű ipari mosogatógépek gyártását, ami jelenleg is folyik, sőt kifejlesztették és gyártják a mosogatógép automata változatát is. A 70-es évek elején termelésük ismét gyors ütemben Ipari tanulók a TranszviU-ban 18 ANGYALFÖLD JUBILÁL A TRANSZVILL
