Angyalföld, 1980 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1980. március / 1. szám

A Róbert Károly krt. és a Gidófalvy Lajos utca sarkán levő emléktáblánál minden év januárjában összejönnek azok az antifasiszta harcosok, akik 1944 őszétől 1945. január elejéig az akkori Vilmos főherceg laktanyában aXIII/l-es KISKA alakulatnál teljesítettek szolgá­latot, hogy hajdani parancsnokukra, Gidófalvy Lajosra, a magyar antifasisz­ta ellenállási mozgalom jelentős szemé­lyiségére emlékezzenek. Ki volt Gidófalvy Lajos, mivel érde­melte ki, hogy Angyalföldön utca őrizze az emlékét? 1901. január 1-én született. Édesapja vasúti pályaőr volt, aki csekély fizetésé­ből és kevéske földjének termeséből tartotta el két fiát és egy lányát Leg­idősebb fia, Lajos, 1918-ban a maros­vásárhelyi kereskedelmi iskolában érettségizett és még ugyanabban az év­ben felkerült Budapestre. 1927 és 1932 között katonai szolgálatot teljesített, majd napidíjas tisztviselő, később a Divatcsarnokban elárusító lett. 1936 és 1938 között a Kistext-ben dolgozott. Közben 1933-ban megnősült. 1938-ban ismét behívták Horthy had­seregébe, és tiszti tanfolyamra irányí­tották. Annak elvégzése után a legala­csonyabb tiszti — zászlósi — rendfoko­zattal hivatásos állományba vették és kinevezték Angyalföldre levente körzet­parancsnoknak. Gidófalvy angyalföldi szolgálati he­lyén olyan munkásközegbe került, ahol gyakran nyílt alkalma fiatal és idősebb munkásokkal való beszélgetésekre, meg­ismerte életüket, nehéz sorsukat, gon­dolkodásukat. Ez a környezet jelentősen hozzájárult a negyvenedik éve felé kö­zeledő ember arculatának alakításához. Politikai nézeteit tekintve igen mesz- sziről, nacionalista alapról indult, de amikor a hazafiságról beszélt, burkolt formában mindig utalt arra, hogy tör­ténelme során milyen sokszor fenyegeti- te országunkat a germán veszedelem. Elítélte a háború előtt és alatt hozott faji megkülönböztető törvényeket, ame­lyekben az emberiesség elveinek meg- csúfítását látta. Humánusan gondolko­dó, becsületes hazafi volt, aki gyűlölte a hazánkat megszálló németeket és nyilas bérenceiket. így jutott el a fasizmus el­leni harc tudatos vállalásához, a kom­munistákkal és más baloldali erőkkel való összefogás szükségszerűségének a felismeréséhez. 1914 szeptemberében 96 .tagú nemzet­őr századot szervezett, főleg fiatalokból és idősekből, akikkel a Vilmos lakta­nyába települt. A nyilas hatalomátvétel UTCANEVEK ŐRZIK EMLÉKÜKET Gidófalvy Lajos után a nemzetőrséget feloszlatták és Gidófalvy főhadnagy a XIII/1-es hon­véd kisegítő karhatalmi század parancs­nokhelyettese lett; alakulata a gyors létszámnövekedés következtében rövi­desen zászlóaljjá fejlődött. A Vilmos laktanya ezekben a hetek­ben a legkülönbözőbb emberek gyüle­kezőhelyévé vált: sok volt köztük a szinte gyerekszámba menő fiatal, a frontszolgálatról visszamaradt és itt jelentkező katona, de voltak itt illega­litásban dolgozó kommunisták és val­lási hovatartozásuk, származásuk miatt üldözöttek is. Gidófalvy mindenkit szí­vesen látott az alakulat soraiban, aki Kik hajnalban a földekre mennek, sokuk hátán, karján ott a gyermek, kik gépeket bűvölnek éjjelente, zúgó fejjel, alvatlan, gémberedve. kik cipekednek, mosnak és vasalnak, perlekednek — bár akár a falnak — azok nevét himnusz zengcdezze! Kik szőlőtőkék közt görnyedezve. könnyük hordókba kapálják bele, kik irodákban teát, kávét főznek, partjain a hamis örömöknek, kik szövőgépnél álmokat temetnek élén egy hosszú, végtelen menetnek, azok nevét himnusz zengedezze! Kik főnökként parancsot osztogatnak, titkon csúfság- és gúny-mérget nyakainak, kik utcasarkon árusítják testük — s nem volt egyetlen derűs, boldog estjük —, kik markot szednek és szilvát aszalnak, s szomjúsággal áldoznak a napnak, azok nevét himnusz zengedezze! Kik gyermeket évről évre szülnek, gyár és otthon közt Krisztusként feszülnek kik maguk élnek társtalanul, árván. hideg ágyban, de a maguk lábán, kik lopva sírnak és örömtelén. sohse tudják meg, mi a szerelem, azok nevét himnusz zengedezze! Nem! A himnusz nem gyógyír a sebre! Csak porhintés a lelkiismeretre — himnusz helyett szép szó, szív-varázslat, kézfogás, mely nőben szól a társnak, és erős kar, mely csak emel egyre, társat, nőt és anyát védelmezve — és segítve, mindig csak segítve ... Bíró András hajlandó volt valamit tenni a fasizmus tobzódásának megrövidítéséért, s befo­gadta azokat is, akik a laktanyát biz­tonságos búvóhelynek vélték a nyilas rémuralom végnapjaiban. Az alakulat feladata hivatalosan pá­lyaudvarok, gyárak, hidak és más fontos objektumok őrzése volt. Titokban azon­ban nyilasok lefegyverzésére, nemegy­szer fizikai megsemmisítésükre is vál­lalkoztak, több fegyveres akciót is vég­rehajtottak, így pl. a Petneházy utcai nyilasház ellen. „ Kapcsolatot teremtettek az újpesti kommunistákkal is, akik közül huszon­két személyt egyenruhával, okmányok­kal és fegyverekkel láttak el. Több visz- szaemlékező egybehangzóan vallja, hogy Gidófalvy főhadnagy kapcsolatban állt Raoul Wallenberg svéd diplomatá­val is, aki az üldözöttek megmentésén fáradozott. A KISKA zászlóalj antifasiszta tevé­kenysége nem maradt titok a fasiszták számára sem. 1945. január 8-án — tehát közvetlen Angyalföld felszabadulása előtt — hajnali öct órakor nyilasok és tábori csendőrök vették körül a Vilmos laktanyát. A kapuőrségen rajtaütve, be­hatoltak a laktanyába, álmukban lepték meg és lefegyvereztók az ott tartózkodó embereket. Az elfogottakat a hírhedt Andrássy úti nyilasházba kísérték. Gidófalvy Lajos a rajtaütés időpont­jában lakásán tartózkodott és ott érte­sült az alakulat felszámolásáról. Ettől kezdve szűkebb itörzskarának tagjaival együtt bujkálnia kellett és a Belváros­ban, az Erzsébet-híd körüli harcokban halt hősi halált. A honvédelmi miniszter 1948. októ­ber 13-án kelt rendeletében a vértanú- halált halt Gidófalvy Lajos főhadnagyot őrnaggyá léptette alő. A Fővárosi Ta­nács 1970-ben a korábbi Ágyú utca ne­vét Gidófalvy Lajos utcára változtatta s az egykori Vilmos laktanya falán em­léktáblát helyezett el. Gazsi Lajos hadtörténész több esz­tendős kutatómunkájának eredménye­ként 1972-ben megjelent „Egy zászlóalj krónikája” című könyvében állít emlé­ket a hős antifasiszta tisztnek és a XIII/1-es KISKA zászlóaljnak. J .J. ANGYALFÖLD 17 Himnusz helyett A VILÁG LÁNYAINAK, ASSZONYAINAK

Next

/
Thumbnails
Contents