Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
ÖT ÉV ALATT 14 MILLIÓ FORINT Egy üzem — egy gyermekintézmény Az „Egy üzem — egy iskola” akció, a patronálás nemes módja, alig hatéves múltra tekinthet vissza. Nem csupán az üzem és iskolai intézmény társadalmi kapcsolatainak kiszélesedését szolgálja, hanem teret nyit az iskola anyagi támogatására, felszereléseinek karbantartására is. S itt Angyalföldön még tovább is bővültek ezek a kapcsolatok, immár az „Egy üzem — egy gyermekintézmény” akció keretében. Felöleli tehát az óvodákat és bölcsődéket is, az általános és középiskolák mellett. Beszélgetésünknek is ez a témája a XIII. kerületi Tanács művelődésügyi osztályán, ahol Dolgos Jánosné osztályvezető tájékoztat. ÁTFOGÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS öt év alatt az angyalföldi üzemek és vállalatok dolgozói nem' kevesebb mint 14 millió forint értékű, közhasznú és térítés nélküli társadalmi munkát végeztek az iskolák, gyermekintézmények javára. A társadalmi segítség ezzel korántsem mondható teljesnek. Magyarázatul: megannyi sok apró, kisebb-nagyobb munka még csak nem is sorolható ide. S friss tapasztalat, hogy a segítségnyújtás bármely formája, módja akkor hatékony igazán, ha komplex jellegű, vagyis politikai, mozgalmi-tömegszervezeti, szakmai és pedagógiai együttműködéssel alkot egységet. A Thälmann utcai általános iskolával már ilyen tartalmú szerződés készült. A politikai együttműködés valójában azt jelenti, hogy időről időre baráti beszélgetéseket, eszmecseréket folytatnak az érdekeltek. Mind gyakoribb, hogy az üzemek képviselői, vezetői részt vesznek az iskola szabad pártnapjain; előadók és vitavezetők is. Az üzemek és az iskola, gyermekintézmény KISZ-szervezetei is termékeny kapcsolatokat bontakoztattak ki. Jó hatású, hogy az üzemi KISZ-fiatalok ifivezetőként tevékenykednek az úttörőszervezetben, csapatoknál. A mozgalmi és társadalmi, politikai ünnepségeken is ott látjuk őket. Ami pedig a mozgalmi segítséget jelenti: a közös rendezvények, baráti találkozók, kirándulások, a nyári táborok beindítása, előkészítése szerepel a programban. Pedagógiai mondanivalójuk, kisugárzásuk egyként tapasztalható. Az iskola diákjai gyakran meglátogatják az üzemeket, hogy megismerkedjenek a munka világával, a munkahelyi szervezettel, technológiával — éppen a munkára nevelés elősegítésére. Közvetlen lehetőséget ad az üzemi dolgozók, a munkások életmódjának megismerésére is. Mint érdekességet említhetjük, az üzemi tűzoltómozgalom is kapcsolatra lépett az iskolával, hogy a tűzveszély elhárítására fejlesszék a gyerekek ügyességét, leleményességét, kitartását és fegyelmét 8 Mit értünk szakmai segítségnyújtás alatt? Ez magába foglalja az anyagi juttatás és térítés nélküli munkavégzést. Az ily módon előállított értékek, berendezési tárgyak és felszerelések jobbá teszik a nevelőmunka feltételeit. MEGSZERETTETNI A MUNKÁT Az üzemekben és vállalatoknál Igen szép eredményeket érnek el a szocialista és munkabrigádok. Maga a brigádmozgalom is jó ütemben fejlődik Angyalföld gyáraiban. Nos, az iskolák tanulói az „Egy üzem — egy gyermekintézmény” akció keretében maguk is megismerkedhetnek a tevékenységükkel, életformájukkal, igényes munkavégzésükkel és a szabad idő mindinkább igényes, aktív eltöltésének formáival. S teszik mindezt a környezettel való ismerkedés jegyében. Mód nyílt és nyílik arra is, hogy akár szakmai fogá-- sokkal is megismerkedjenek. Ezek a lépések kedvezően befolyásolják a pálya- választási döntéseket, összhangban a pedagógusok ilyen irányú nevelő munkájával. A sokoldalú kapcsolatok révén nyitottabb az iskolák élete is. Hogy ne mondjuk: életközeliek. S ez nagyon fontos a gyermekek, a tanulók személyiség- fejlesztésében, de formálja az iskolák közösségi életét is. Az üzemek segítik az óvodákat és a bölcsődéket. Festési és mázolási, javítási munkák végzése, játszóterek, játékok készítése egyaránt jelzik ezt. Ám a kapcsolat valójában kölcsönös: az üzemek és vállalatok is jelentős — erkölcsi és politikai — segítséget kapnak a patronált iskolák részéről. Az oktatási intézmények például különböző oktatási formákat biztosítanak az üzemekben, így a Dolgozók Általános Iskolájában a korrepetálást, emellett nyelv- tanfolyamokat is vezetnek. A vállalati ünnepségeket az iskolák gyermekei és tanulói műsoros fellépésükkel teszik még tartalmasabbá. Nem kevés iskola megnyitotta tornatermét is a tömegsportolás céljára. S több helyen szerződésileg is rögzítették a kommunista szombaton való részvételt. Itt a pedagógusok együtt dolgoznak diákjaikkal a társadalmi munka keretében. A SEGÍTÉS SZÉP PÉLDÁI Az iskola szívesen folytat ún. pálya- orientációt, figyelembe véve az üzemek helyzetét és az elhelyezési lehetőségeket. A gye-niekdntézmények biztosítják a területileg illetékes gyermekek felvételét. Mind gyakrabban kérnek a vállalati gyermeküdültetéshez az iskoláktól pedagógust a felügyelet biztosítására. Eddig az öt év alatt kibontakozott fejlődés tényeiről szóltunk. A legfrissebb eredmények még inkább figyelemre méltóak. Tizenkét általános iskola és a Kilián György Gimnázium immár rendszeres kapcsolatra lépett az üzemekkel, és szocialista szerződéseket is kötnek. A gyermekintézmények körében ennél is többen: mintegy tizenhét óvoda, illetve bölcsőde részesül az előnyeiben. A részükre végzett társadalmi, üzemi munkák értéke egy év alatt meghaladta a háromnegyed millió forintot. Az iskolák esetében ennek csaknem a kétszerese e munkák eredménye. A Csata utcai általános iskolában a 3. számú Építőipari Vállalat dolgozói elvégezték az étkezőhelyiség átalakítását és a kazán szerelését. A Fémmunkás a Karikás Frigyes utcai iskola új tárolószekrényeit készítette el, a Magyar Acél a Thälmann utcai iskolában sportudvart alakított ki, kerítés építésével és betonozással. A Tömöri utcai iskolában a Csavarárugyár dolgozói tették le „kézjegyüket”. Sorolhatnánk a többi angyalföldi üzemet, vállalatot is dicséretes és önzetlen munkájukért, segítségükért Az újlipótvárosi óvodában Horváth László fafaragó művész egy „mesefát” állított fel. A Kismotor- és Gépgyár a Vágó Béla utcai óvodában megjavította a parkettát, a Gogol utcai óvodát megajándékozták egy babaházzal, másutt tomahelyiséget alakítottak ki és így tovább és így tovább. Dolgos Jánosné külön is említi a Velencei tónál létesített nyári úttörőtábort, ahol egy-egy turnusban 265 angyalföldi gyerek nyaral. 1975-ben átadták rendeltetésének, nem is csak az iskolák tanulói részére. A kerületi KISZ-fiatalok is táboroznak benne, mi több, a képzőművészek is birtokukba veszik, hogy aztán az itt alkotott műveikkel kiállításon mutatkozzanak be, mint most is, a József Attila Művelődési Központ tárlatán. A művelődési szaktáborok kiváltképpen népszerűek. A képzőművészetet kedvelő fiatalok mellett részt vesznek az ének- és citerazenekarok s más egyéb szakkörök tagjai is, a bábosok, a színjátszók. A zenekultúra terjesztéséhez is jó lehetőség nyílt a táborban. NAGYOBB A JÖVŐJE... S ami még említhető: az üzemek, az Iskolák mind jobb együttműködése, olyképpen is, hogy a József Attila Művelődési Központtól is segítséget kérnek. S korrepetálják a fizikai dolgozók tehetséges gyerekeit a továbbtanulásuk segítésére. Kiterebélyesedett tehát az „Egy üzem — egy intézmény” akció. Nem tévedünk, ha azt mondjuk: nagyobb a jövője még a jelenénél is. Az egymásra ismerés és találás szellemében. Hajtun József ANGYALFÖLD
