Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. november / 4. szám
Mindennapos gondoskodás Si.% öregekről LÁTOCATÁS A SZOCIÁLPOLITIKAI CSOPORTNÁL József Attila tér 6. Az angyalföldi ember ezen a téren inkább a művelődési központot ismeri, keveset tud a XIII. kerületi Tanács V. B. egészség- ügyi osztályának szociálpolitikai csoportjáról (továbbiakban maradjunk csak inkább a közkedvelt rövidítésnél: a „szoc- polosokról”). Inkább csak azok hallottak róla, akik, sajnos, rászorulnak e csoport munkájára : öregek, betegek, magatehetetlen emberek. Mert ez a csoport értük van, értük dolgozik. Erről a munkáról beszélgettünk Sebestyén Károlynéval, a csoport vezetőjével. —■ Miből állnak az öregekkel való foglalkozás hétköznapi teendői? — Az egyik legfontosabb a segélyezés. Rendszeres és rendkívüli szociális segélyek formájában igyekszünk köny- nyíteni az idős, dolgozni nem tudó emberek helyzetén. Idén 3,7 millió forinttal rendelkezünk erre acélra. — Mik a kritériumai az ilyen segélyezésnek? — Egy jövedelmi minimumhatár. Ez az áremelések előtt 1100 forint volt, de a 180 forintos emelés erre is érvényes, fgy ez év júliusa óta azok részesülhetnek rendszeres segélyben, akiknek nyugdíja vagy jövedelme havi 1290 forint alatt van. A segély összege annyi, hogy az alacsony jövedelmet vagy nyugdíjat 1290 forintra egészítse ki. A segélyre való jogosultság további feltételei: a segélyezett egyedülálló, vagy olyan ember, akinek van ugyan tartásra kötelezett hozzátartozója, de az sem képes saját állapota miatt a tartási kötelezettségét teljesíteni. A korhatár férfiaknál hetven, nőknél 65 év, csak az ennél idősebbek jöhetnek számításba. Ugyancsak segélyezhető — életkorától függetlenül — az, aki munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette (a köznyelv ezt kétharmados rokkantnak ismeri), és a jövedelme az említett határ alatt van. — Hányán vannak ilyenek a kerületben? — Rendszeresen 260 öreget segélyezünk, erre szeptemberig másfél millió forintot fordítottunk: ezenkívül évente négyszer rendkívüli segélyt is folyósítunk. Éppen az ősszel vált aktuálissá a ruha- és tüzelősegély. Ennek összegét is módosítottuk, igazodva a magasabb árakhoz, korábban 600— 1200 forintot tudtunk ilyen címen folyósítani, 1979 őszén viszont 1500—2000 forintot adtunk ezen a címen, hiszen a tüzelőanyagok ára is jelentős mértékben emelkedett. Természetesen idén is számíthatnak segélyezett idős kerületi lakosaink a karácsonyi rendkívüli szociális segélyre. — A pénzen kívül mivel tudják segíteni az időseket? — Az öregek hete rendezvénysorozatait gondozottaink minden évben nagyon várják. Szürke kis életük komoly eseménye, szinte ünnep már ez. Ez évben október 16-án, a József Attila Művelődési Központban tartottuk a nyitó eseményt, a vacsorával egybekötött vidám összejövetelt. Ezen neves művészek, mint Tolnay Klári, Kabos László, Zentay Anna adtak színvonalas műsort. — A Thälmann utcai úttörők asz öregek hete alkalmaiból a gondozottak legidősebbikét, egy 97 éves nénit köszöntöttek fel. Az ágyhoz kötött szociális gondozottakra is gondoltunk: legalább egy üdvözlőkártyát juttattunk el nekik az „öregek hete” alkalmából. Tudom, hogy az ilyesmit az átlagember nemigen értékeli, de higgyék el: az ágyához láncolt, magányos, beteg embernek még az ilyen apró figyelmességek is nagyon jólesnek... És így legalább érzik: ők sem „maradnak ki” a megemlékezésből. — Apropó, ágyhoz kötött, beteg emberek! Velük a házi szociális gondozás keretében foglalkozik az osztály. Ez hogyan folyik kerületünkben? — Hat hivatásos gondozónőnk mellett a három szervező-gondozónő irányítása és felügyelete alatt hatvannyolc társadalmi tiszteletdíjas szociális gondozónk dolgozik. Az utóbbiak munkáját, az erre vonatkozó bejelentéseket a szervező-gondozónőik ellenőirizáik. Ezek az emberek az ágyhoz kötött, magatehetetlen beteg, idős embert etetik, tisztán tartják, a Patyolattól az orvosig minden gondját igyekeznek megoldani. — Tisztán tartják ... Ügy tudom ezzel kapcsolatban voltak bizonyos félreértések? — No igen... Főleg az Üj- lipótvárosból jönnek az igények: etetni nem is kéne a gondozottat, járóképes is, csak a takarítást kellene helyette elvégezni... Hát egyet mindenki vegyen tudomásul: ez nem takarítóvállalat, és nem cselédeket, háztartási alkalmazottakat közvétítünk! Az a létszámunk, ami van, éppen hogy elég a valóban teljesen elesett, elhagyott, mozgásképtelen emberek ápolására-gondozására. Az embereket gondozzuk és nem a lakásokat! Más kérdés, hogy ha a valóban ápolásra szoruló ember lakását takarítani kell, azt gondozóink természetesen elvégzik. Még a vezető gondozónő is, ha kell! De lenne egy kérésünk, illetve ötletünk: éppen az említett, ápolásra szoruló idős gondozottaknál jó lenne, ha például a kerületi Ingatlankezelő Vállalat KISZ-fiataljai, szocialista brigádjai, 4—5 fős munkacsoportokat alakítva, legalább havonta egy ízben rendbe tennék a lakást. Ezzel gondozóinknak idejük szabadulna fel más, közvetlenebb ápolási munkára. — És a gondozottak? — Velük sem könnyű. Az élet által megkeserített emberek között akad bőven mogorva, kötekedő természetű, de őket is el kell látni. Elhihetik: ezt a munkát „csak a fizetésért” végezni nem lehet. Sokszor már-már azt mondanák munkatársaink: elég volt, nem csinálják tovább. Azután jön egy kisörqg. és kicsorduló hálával azt mondja valamire: köszönöm! Ilyenkor érezzük: mégis megéri a munkánk... — A tiszteletdíjas gondozók egy időben kevesen voltak... — Igen. 1976-ban alig volt jelentkező. Most meg póthitelt kellett kérnünk, hogy a sok rendesen dolgozó ember tiszteletdíját kifizethessük. Pedig ez nem sok: 300—700 forint személyenként. Ma már van aktivistánk, van igény a munkájukra, nagyon remélem, nem az lesz a baj, hogy a tiszteletdíjukra nem lesz pénzünk... Furcsa, kettős nyomás nehezedik ránk: az állami és társadalmi vezetés részéről arra biztatnak, hogy szélesítsük a társadalmi tiszteletdíjas gondozást. A gazdasági vezetés viszont azt mondja: nincs pénz... Egyeztethetnék már végre az álláspontokat, már csak azért is, mert ez a gondozási forma még mindig lényegesen olcsóbb, mint a szociális otthoni elhelyezés vagy új szociális otthoni férőhelyek létesítése. — És az egészségügy más szerveivel milyen a kapcsolat? — A körzeti orvosok és a kerületi kórház, súlyos gondjaik ellenére, sokat segítenek. Például: ha a kórházban egy idős ember benntartása nem indokolt, de gondozást kíván, azonnal értesítenek minket, és sokszor a mentő még haza sem ért a beteggel, gondozónk már ott van. A beszélgetést talán még sokáig folytathatnánk. De eny- nyiből is kitűnik: nem egyszerű feladat az, amit a „szocpo- losok” végeznék. Egész ember kell hozzá. No és még valami: hogy ne csak elismerjék, de segítsék is a munkát, akiken múlik. (Szatmári) Az Öregek Hete ünnepi műsorának egyik résztvevője Zentay Anna művésznővel ANGYALFÖLD 9
