Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. november / 4. szám

Mindennapos gondoskodás Si.% öregekről LÁTOCATÁS A SZOCIÁLPOLITIKAI CSOPORTNÁL József Attila tér 6. Az an­gyalföldi ember ezen a téren inkább a művelődési közpon­tot ismeri, keveset tud a XIII. kerületi Tanács V. B. egészség- ügyi osztályának szociálpoliti­kai csoportjáról (továbbiakban maradjunk csak inkább a köz­kedvelt rövidítésnél: a „szoc- polosokról”). Inkább csak azok hallottak róla, akik, sajnos, rá­szorulnak e csoport munkájá­ra : öregek, betegek, magatehe­tetlen emberek. Mert ez a cso­port értük van, értük dolgozik. Erről a munkáról beszélget­tünk Sebestyén Károlynéval, a csoport vezetőjével. —■ Miből állnak az öregek­kel való foglalkozás hétközna­pi teendői? — Az egyik legfontosabb a segélyezés. Rendszeres és rendkívüli szociális segélyek formájában igyekszünk köny- nyíteni az idős, dolgozni nem tudó emberek helyzetén. Idén 3,7 millió forinttal rendelke­zünk erre acélra. — Mik a kritériumai az ilyen segélyezésnek? — Egy jövedelmi minimum­határ. Ez az áremelések előtt 1100 forint volt, de a 180 fo­rintos emelés erre is érvényes, fgy ez év júliusa óta azok ré­szesülhetnek rendszeres se­gélyben, akiknek nyugdíja vagy jövedelme havi 1290 fo­rint alatt van. A segély össze­ge annyi, hogy az alacsony jö­vedelmet vagy nyugdíjat 1290 forintra egészítse ki. A segély­re való jogosultság további fel­tételei: a segélyezett egyedül­álló, vagy olyan ember, akinek van ugyan tartásra kötelezett hozzátartozója, de az sem ké­pes saját állapota miatt a tar­tási kötelezettségét teljesíteni. A korhatár férfiaknál hetven, nőknél 65 év, csak az ennél idősebbek jöhetnek számítás­ba. Ugyancsak segélyezhető — életkorától függetlenül — az, aki munkaképességét legalább 67 százalékban elvesztette (a köznyelv ezt kétharmados rok­kantnak ismeri), és a jövedel­me az említett határ alatt van. — Hányán vannak ilyenek a kerületben? — Rendszeresen 260 öreget segélyezünk, erre szeptemberig másfél millió forintot fordítot­tunk: ezenkívül évente négy­szer rendkívüli segélyt is folyó­sítunk. Éppen az ősszel vált aktuálissá a ruha- és tüzelő­segély. Ennek összegét is mó­dosítottuk, igazodva a maga­sabb árakhoz, korábban 600— 1200 forintot tudtunk ilyen cí­men folyósítani, 1979 őszén vi­szont 1500—2000 forintot ad­tunk ezen a címen, hiszen a tüzelőanyagok ára is jelentős mértékben emelkedett. Termé­szetesen idén is számíthatnak segélyezett idős kerületi lako­saink a karácsonyi rendkívüli szociális segélyre. — A pénzen kívül mivel tudják segíteni az időseket? — Az öregek hete rendez­vénysorozatait gondozottaink minden évben nagyon várják. Szürke kis életük komoly ese­ménye, szinte ünnep már ez. Ez évben október 16-án, a Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pontban tartottuk a nyitó ese­ményt, a vacsorával egybekö­tött vidám összejövetelt. Ezen neves művészek, mint Tolnay Klári, Kabos László, Zentay Anna adtak színvonalas mű­sort. — A Thälmann utcai úttörők asz öregek hete alkalmaiból a gondozottak legidősebbikét, egy 97 éves nénit köszöntöttek fel. Az ágyhoz kötött szociális gon­dozottakra is gondoltunk: leg­alább egy üdvözlőkártyát jut­tattunk el nekik az „öregek hete” alkalmából. Tudom, hogy az ilyesmit az átlagember nem­igen értékeli, de higgyék el: az ágyához láncolt, magányos, be­teg embernek még az ilyen apró figyelmességek is nagyon jólesnek... És így legalább érzik: ők sem „maradnak ki” a megemlékezésből. — Apropó, ágyhoz kötött, beteg emberek! Velük a házi szociális gondozás keretében foglalkozik az osztály. Ez ho­gyan folyik kerületünkben? — Hat hivatásos gondozó­nőnk mellett a három szerve­ző-gondozónő irányítása és fel­ügyelete alatt hatvannyolc tár­sadalmi tiszteletdíjas szociális gondozónk dolgozik. Az utób­biak munkáját, az erre vonat­kozó bejelentéseket a szerve­ző-gondozónőik ellenőirizáik. Ezek az emberek az ágyhoz kötött, magatehetetlen beteg, idős em­bert etetik, tisztán tartják, a Patyolattól az orvosig minden gondját igyekeznek megoldani. — Tisztán tartják ... Ügy tudom ezzel kapcsolatban vol­tak bizonyos félreértések? — No igen... Főleg az Üj- lipótvárosból jönnek az igé­nyek: etetni nem is kéne a gondozottat, járóképes is, csak a takarítást kellene helyette elvégezni... Hát egyet min­denki vegyen tudomásul: ez nem takarítóvállalat, és nem cselédeket, háztartási alkalma­zottakat közvétítünk! Az a lét­számunk, ami van, éppen hogy elég a valóban teljesen elesett, elhagyott, mozgásképtelen em­berek ápolására-gondozására. Az embereket gondozzuk és nem a lakásokat! Más kérdés, hogy ha a valóban ápolásra szoruló ember lakását takarí­tani kell, azt gondozóink ter­mészetesen elvégzik. Még a ve­zető gondozónő is, ha kell! De lenne egy kérésünk, illetve öt­letünk: éppen az említett, ápo­lásra szoruló idős gondozottak­nál jó lenne, ha például a ke­rületi Ingatlankezelő Vállalat KISZ-fiataljai, szocialista bri­gádjai, 4—5 fős munkacsopor­tokat alakítva, legalább havon­ta egy ízben rendbe tennék a lakást. Ezzel gondozóinknak idejük szabadulna fel más, közvetlenebb ápolási munkára. — És a gondozottak? — Velük sem könnyű. Az élet által megkeserített embe­rek között akad bőven mogor­va, kötekedő természetű, de őket is el kell látni. Elhihetik: ezt a munkát „csak a fizeté­sért” végezni nem lehet. Sok­szor már-már azt mondanák munkatársaink: elég volt, nem csinálják tovább. Azután jön egy kisörqg. és kicsorduló há­lával azt mondja valamire: köszönöm! Ilyenkor érezzük: mégis megéri a munkánk... — A tiszteletdíjas gondozók egy időben kevesen voltak... — Igen. 1976-ban alig volt jelentkező. Most meg póthitelt kellett kérnünk, hogy a sok rendesen dolgozó ember tiszte­letdíját kifizethessük. Pedig ez nem sok: 300—700 forint sze­mélyenként. Ma már van ak­tivistánk, van igény a mun­kájukra, nagyon remélem, nem az lesz a baj, hogy a tisztelet­díjukra nem lesz pénzünk... Furcsa, kettős nyomás neheze­dik ránk: az állami és társa­dalmi vezetés részéről arra biztatnak, hogy szélesítsük a társadalmi tiszteletdíjas gon­dozást. A gazdasági vezetés vi­szont azt mondja: nincs pénz... Egyeztethetnék már végre az álláspontokat, már csak azért is, mert ez a gon­dozási forma még mindig lé­nyegesen olcsóbb, mint a szo­ciális otthoni elhelyezés vagy új szociális otthoni férőhelyek létesítése. — És az egészségügy más szerveivel milyen a kapcsolat? — A körzeti orvosok és a kerületi kórház, súlyos gond­jaik ellenére, sokat segítenek. Például: ha a kórházban egy idős ember benntartása nem indokolt, de gondozást kíván, azonnal értesítenek minket, és sokszor a mentő még haza sem ért a beteggel, gondozónk már ott van. A beszélgetést talán még so­káig folytathatnánk. De eny- nyiből is kitűnik: nem egysze­rű feladat az, amit a „szocpo- losok” végeznék. Egész ember kell hozzá. No és még valami: hogy ne csak elismerjék, de segítsék is a munkát, akiken múlik. (Szatmári) Az Öregek Hete ünnepi műsorának egyik résztvevője Zentay Anna művésznővel ANGYALFÖLD 9

Next

/
Thumbnails
Contents