Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. augusztus / 3. szám
VÁCI ÚTON, VÁCI ÚTON A sport is beleszámít a versenybe Talán emlékszik még az olvasó — ha figyelemmel kíséri a lap sportrovatát —, talán egy évvel ezelőtt kezdtük meg sétánkat a Váci úton: találomra kiválasztva egy-egy gyárat, néztük meg, milyen is a sportélet a falakon belül. Váratlan látogatásaink többnyire nem várt sikerrel jártak, de akadt olyan gyár is, ahol a sportfelelős udvarias mosolyok és szavak közepette elhárította a publicitást, ö tudja, miért... Most rövid lélegzetvételnyi szünet után, tovább folytattuk utunkat a Váci úton, ami már önmagában sem könnyű feladat, ismerve a metróépítkezés okozta nehézségeket. Ezúttal egy nagyobb gyárat látogattunk meg, mivel a korábbi alkalmakkor a kisebb üzemek kaptak szót és helyet az Angyalföldben. Talán a lustaság, talán a lehetetlen tellefon-álla- potok a magyarázata, de újra csak bejelentés nélkül indultam útnak. Különben is: sokszor tapasztaltam már, hogy Ilyen esetekben mindig mindenki megtalálható, míg a telefonszervezés rengeteg bonyodalommal jár, szinte lehetetlen egyeztetni, egyszóval csak a bosszúság van vele. Tehát start — megint találomra. 'A Láng Gépgyár előtt fékeztem. A portásnő, miután megtudta, milyen ügyben járok, azonnal telefon után nyúlt. Tudta, kit kell hívni. Nem sokáig kellett várakoznom. Két úr érkezett. Egyszerre két sportfelelős. Ez több, mint amire álmomban is számíthattam. osztályon — 35 éves. Huppert Ferenc 1956-ban került a gyárba, 38 éves elektrotechnikus, az EKF villamos üzemben dolgozik. (Mint megtudtam, az EKF a TMK utóda.) Huppert Ferenc a tömegsportbizottság felélése és vezetője. Mondom nekik: nagy gyárról akartam írni, ezért jöttem hozzájuk. Mosolyognak. — Nagy gyár? — kérdezik vissza nem kis malíciával. — Ha így megy tovább, törpe- üzem leszünk. A dombóvári gyáregységünkkel együtt 2500 ember alkotja a kollektívát, i a létszám egyre csökken. — Élsport, tömegsport... Kettéválik ez Önöknél? — Igen is, meg nem is — mondja Huppert Ferenc. — Az úgynevezett élsport öt szakosztályt jelent, meglehetősen alacsony szinten. A sakkozók rendelkeznek a legmagasabb minősítéssel, az OB II- ben játszanak. A női kézilabdázók Budapest másodosztályában, a férfi asztaliteniszezők a kerületi bajnokságban szerepelnek, a szebb napokat megélt labdarúgók pedig most estek ki Budapest első osztályából. A sportkör ötödik szakosztályát a természetjárók alkotják... A színvonal szempontjából tehát semmiképpen sem nevezhetők sportolóink élvonalbelieknek. Ám a szakosztályokban nem csupán gyári dolgozók sportolhatnak, így tehát klasszikus értelemben vett tömegsportról sem beszélhetünk. A két vezető nem újonc a szakmában: évtizede foglalkoznak a gyári sportélettel. Ismernek mindenkit, tudják, mikor, hova kell fordulni, mégsem dicsekednek. — Tudja, a szervezés rengeteg nehézséggel jár. Régen sokkal könnyebb volt. Az első hívó szóra jöttek az emberek. Most hónapok kemény munkája kell egy rendezvény sikeres lebonyolításához. Még akkor is, ha a gyári dólgozók csaknem fele fiatal, s a zöme egy műszakban dolgozik. — Milyen versenyeket, házi- bajnokságokat rendeztek? — Asztaliteniszben, sakkban, asztali fociban, lengő tekében, öttusában (ez sakkból, pingpongból, kugliból, asztali fociból és lövészetből áll, függetlenül az azonos sportágakban megrendezett bajnokságoktól), lövészetben, kis- és nagypályás fociban, kézilabdában, röplabdában, atlétikában, úszásban és teniszben rendszeresek, évről évre visz- szatérőek a bajnokságaink. Ezenkívül részt veszünk a kerületi szervezésű versenyeken, valamint minden esztendőben kétszer Láng-napokat rendezünk, egyszer Pesten, egyszer pedig Dombóváron. Elindulunk a Vasasszakszervezet vetélkedőin, az angyalföldi KISZ Kupában ... — Ne haragudjon, de szinte leírni is nehéz. Ha ez igaz, márpedig miért kételkednék benne, akkor ■igazán nincs ok — Ne haragudjon — mondta egyikőjük —, azt javasolom, Itt a kis tárgyalóban üljünk le, mert ahhoz, hogy bejöjjön a gyárba, külön engedély kell, s gondolom, sok időt nyerünk, ha azt most nem hajkurász-. ■zuk. — így igaz — mondtam, s bár szívesen mentem volna" beljebb is, ezúttal letettem szándékomról. Tehát itt ültünk, az előcsarnokból nyíló tárgyalóban. Én az egyik oldalon, velem szemben pedig a sportfelelősök. Ahogy néztem őket, sejtelmem sem volt arról, hogy a gyár veteránjai közé tartoznak. Hiszen fiatalemberek, amolyan jó harmincasok. Harcos Károly sportköri elnök 1959 óta dolgozik a Lángnál a termelési Óvodások együttes tornagyakorlata a Láng sporttelepén a panaszra, valósággal szinte állandóan sportolnak ... — Nem vitás: sok mindent csinálunk, mégsem elég jól. A versenyeken ugyanis csaknem ugyanazok -az emberek vesznek részt, rendszeresen talán kétszázan sportolnak. A többiek alkalmanként, egy- szer-egyszer, vagy egyáltalán nem. Hiába, kötelezni senkit sem lehet... Mindenesetre nagyot lendített rajtunk, hogy az igazgató elfogadta a javaslatunkat: a sporteredmények számítsanak bele a szocialista brigádok gazdasági versenyébe. Természetesen csak úgy, ha két brigád azonos eredményt ér el. Ez esetben a sportban többet és jobbat teljesítő kerül az előkelőbb helyre. E javaslat elfogadtatásáért sokat tett a párttitkár, Szabó István is. Ez persze talán nem is csoda, hisz a lánya válogatott sportoló: Szabó Gabriella asztali- teniszező. A Láng Gépgyár voltaképpen szerencsés helyzetben van. Csodálatos sportpályával rendelkezik, olyannal, amelynek fenntartása nem kevés pénzt emészt fel. Éppen ezért kénytelenek bérbeadni az egy füves és egy földes futball-, az öt kézilabda- és az egy-egy röplabda- és teniszpályából álló sportkomplexumot. — Ha bérbeadják a pályát, marad-e hely a dolgozók számára? — Természetesen. A hétfő és a csütörtök sportnap. Ezenkívül csak jelentkezni kell, s ha az adott időpontban szabad a kívánt pálya, semmi akadálya a játéknak. — Viszonylag kevés nő dolgozik a Láng Gépgyárban, így nem lenne csoda, ha róluk megfeledkeznének... — Nem tesszük. Számukra éppúgy rendezünk versenyeket. Sokszor azonban csak szerveznénk, mert egyszerűen képtelenség összehozni két csapatra való asszonyt... De hadd mondjam el azt is, amire büszkék lehetünk, s nyugodtan dicsekedhetünk vele: a Lángpályán szervezett gyereknapon háromezer kerületi gyerek játszott, versenyzett, szórakozott reggel kilenctől este hétig. Nagyszerűen sikerült rendezvény volt. De szép is lenne még néhány ilyen. A felnőtteknek is... Tudom: nem rajtuk múlik.« Németh Péter ANGYALFÖLD 23
