Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1979. augusztus / 3. szám
A betegek ellátásáért dolgozik' a Gyógyászati Segédeszközök Gyára Hazánkban mintegy negyed- millió tartósan mozgássérült és e létszám kb. háromszorosát kitevő, átmenetileg mozgás- szervi megbetegedésben szenvedő állampolgár él. Ezek segédeszközökkel való ellátását a Gyógyászati Segédeszközök Gyára végzi, amely az I. világháború rokkantjainak ellátására létrehozott Művégtaggyár jogutódjaként, 1948-tól működik állami vállalatként. A VÁLLALAT TEVÉKENYSÉGE Alaptevékenységük tehát a csonkolt, a mozgásszervi sérülésben szenvedő, a véglegesen, vagy átmenetileg mozgáskor- tozott állampolgárok olyan testközeli gyógyászati, valamint testtávoli kisegítő segédeszközökkel való ellátása, amelyek lehetővé teszik számukra a mozgást, segítik a családi és a munkahelyi közösségbe való visszatérést, a társadalom aktív tagjává válást. Az állampolgárokat közvetlenül érintő egészségügyi ellátás mellett olyan kórházi, laboratóriumi felszerelési és berendezési tárgyakat, valamint műszereket és kézi eszközöket előállítanak és javítanak, amelyek technikai segítséget jelentenek az egészségügyi intézményekben betegellátást végző dolgozóknak, az orvosoknak és egészségügyi szakembereknek. A közvetlen és közvetett egészségügyi ellátáson felül olyan preventív eszközöket is gyártanak, mint pl. a csecsemőkori fejlődési rendellenességként bekövetkezhető csípőficam megelőzését, a csípőízület megfelelő fejlődését elősegítő feszítőbetétes és betét nélküli Rugi pelenkázó nadrág. KÖZVETLEN KAPCSOLAT A BETEGEKKEL Termékeiket kb. 1,5 millió ember használja, illetve viseli, akiknek mintegy felével a vállalat dolgozói kétévenként tott a fejlődéssel alapanyag-alkalmazás, formakialakítás, célszerűség és gyártástechnológia szempontjából, mint bármely más iparág. A korszerűbb fa, könnyűfém, műanyag és öntőgyanta alapanyagú termékek, a mechanikus, a pneumatikus és elektromos konstrukciók mellett azonban még ma is kénytelenek gyártani azokat a századeleji művégtagokat, amelyek bőrből és kézikovácsolású acélsínezetből készülnek. Orvosi szempontból ugyanis indokolt, hogy az első és részben a második világháború azon rokkantjait, akik már életük javát ilyen elavult protézissel élték le, ne kényszerítsék új alapanyagú és konstrukciójú művégtag viselésére, mert ezzel tehetetlenné, mozgásképtelenné, szerencsétlenné válnának. A korszerűsítés, a választék- bővítés új technikai eszközök és technológiák alkalmazását tették szükségessé, amelyek a munkaerők számának növekedésével együtt, relatíve csökkentették termelő területi kapacitásukat. ÚJ GYÁREGYSÉG Kilenc évvel ezelőtt Kisúj1 szálláson egy gyáregységet létesítettek és azt jelenleg is fejlesztik. E gyáregységben a preventív eszközök, az egészség- ügyi berendezési és felszerelési tárgyak gyártása mellett ortopéd cipők, ortézis és protézis alkatrészek, az idén pedig már a beteg- és rokkantkocsicsalád, valamint különféle rehabilitációs használati eszközök előállításával is foglalkoznak. A gyártmányfejlesztés mellett a gyáregység olyan gyár- tásfejlesztéseket is lehetővé tett, amelyek < terület, de főleg a munkaerő-kapacitás elégtelensége miatt korábban nem voltak megoldhatók. A betegellátás biztonságának, kulturáltságának, a beteggel való foglalkozás színvonalának javítása érdekében lehetővé tették, hogy a budapesti központban és két vidéki fiókjukban meginduljon az Országos Ortopédiai Intézet orteti- kai-protetikai szakrendelése. Ennek lényege, hogy a segéd- eszközös ellátás folyamatában a beteggel együtt jelen legyen a szakorvos, az ortopéd technikai szakember, a gyógytornász, esetenként a pszichológus, a rehabilitációs szakember is. Ezt a team-rendszerű szakrendelési hálózatot tovább kell fejleszteni. A munkaerő hatékonyabb felhasználása céljából fejleszteni kell a szocialista államok testvérvállalataival való együttműködést. Az eddigi tapasztalatszerzési kapcsolatok helyett rá kell térni az integrációs folyamatokra, a gyártmány- és gyártásszakosításra. A társadalmi rehabilitáció segítése érdekében bővíteni kell azoknak az eszközöknek a választékát, amelyek a mozgássérültek életét, saját szükségleteik önálló kielégítését, aktív polgárrá válásukat elősegítik. Feladataik ellátásában, fejlődésük irányában és ütemében mindig abból kell kiindulniuk, hogy míg a legtöbb betegségből teljesen, maradéktalanul meg lehet gyógyulni, a mozgásszervi sérülések és elváltozások túlnyomó többsége egy életre szóló maradandó nyomot hagy. E maradandó nyomok fizikai és pszichikai hatásának csökkentése függ munkájuk mennyiségétől, minőségétől és nem utolsósorban a beteg állampolgárral való foglalkozástól. közvetlen, vagyis egészségügyi szolgáltatói kapcsolatba kerülnek, vagy új segédeszközök készítése, vagy a meglevő karbantartása, javítása kapcsán. KORSZERŰ ÉS HAGYOMÁNYOS TERMÉKEK A betegellátási igényjogosultság állampolgári joggá válásával az ellátandók száma megkétszereződött. A beteg- forgalmat lebonyolító helyiségeiket ma már naponta 1500— 2000 ember látogatja, ami 15— 20 évvel ezelőtt létesült, vagy kialakított létesítményekben sokszor megoldhatatlan feladat elé állítja a vállalat dolgozóit. Fejlesztési, bővítési lehetőségek híján, vagy korlátozott voltuk miatt a zsúfoltságon úgy segítettek, hogy betegforgalmi részlegeiket hatnapos munkahéttel és napi 10 órás munkaidővel működtetik. A betegforgalmi helyiségek zsúfoltsága mellett termelő területeik is olyan szűkké váltak, hogy ma már veszélyeztetik a betegellátás folyamatosságát, növelik az átfutási időt és gátat szabnak a korszerűbb termékek és eljárások bevezetésének is. A mozgásszervi segédeszközellátás éppen úgy lépést tarANGYALFÖLD 19