Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. március / 2. szám

Az utókor nem felejti el azoknak a nevét, akik az em­beri haladás ügyének kima­gasló harcosai voltak. Köny­vekben örökítjük meg cseleke­deteiket, szobrokat, emlékmű­veket állítunk, utcákat vagy tereket nevezünk el róluk. Angyalföld 202 utcája közül tizenhét őrzi a munkásmozga­lom kiemelkedő személyiségei­nek emlékét. Amikor arra já­runk, néha megállunk és fel­tekintünk az utca névadójá­nak emléktáblájára, esetleg el is olvassuk a feliratot, aztán folytatjuk utunkat. Akadnak olyan emberek is, akik már hosszú évek óta laknak egy- egy kiemelkedő munkásmoz­galmi harcosról elnevezett ut­cában anélkül, hogy annak névadójáról bármi közelebbit tudnának. Vannak olyan emléktáblák Is, amelyek az utcai járókelők­nek nem ötlenek a szemükbe, mert iskolák, kollégiumok fo­lyosóján, üzemek előcsarnoká­ban hirdetik szerényen a név­adó vagy egy-egy kiemelkedő történelmi esemény emlékét. A Tanácsköztársaság 80. év­fordulója alkalmából tegyünk egy kis képzeletbeli sétát ke­rületünkben, ismerkedjünk meg a hat évtized előtti ese­mények ama szereplőivel, akiknek emlékét utcák, terek, emléktáblák őrzik kerületünk­ben. ★ Kezdjük a felfedező utat a Magyar Hajó- és Darugyár an­gyalföldi gyáregységének Váci úti bejáratánál. Itt tíz évvel ez­előtt, az első magyar proletár- diktatúra kikiáltásának 50. év­fordulóján tanácsköztársasági emléktáblát helyeztek el. Be- rény Róbert híres „Fegyver­be!” című plakátjának közis­mert alakját gravírozta a már­ványtáblába a kerületünkben élő Kalló Viktor szobrászmű­vész. A Villamosberendezés és Készülék Művek Akkumulátor Gyára Váci úti épületének fa­lán látható féldombormű Kom j át Aladár kommunista költőnek állít em­léket. 1891-ben ízületeit, 16 1919 KIEMELKEDŐ ALAKJAI Akiknek emlékét utcák, éves korában került Budapest­re. 1913-ban bekapcsolódott a haladó egyetemisták szerveze­tébe, a Galilei-körbe. 1914-ben az akkori Tudor Akkumulátor Gyár tisztviselője lett, itt ke­rült kapcsolatba a munkás- mozgalommal. Verseket írt, amelyek először a Tett, majd a Ma című lapban jelentek meg nyomtatásban. 1918-ban belépett az újonnan alakult Komn«unista Pártba, majd In- terriacionálé címen folyóiratot indított. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tag­ja volt. A 'proletárdiktatúra meg­döntése után emigrációba kényszerült, de ott is hű ma­radt a munkásosztály ügyéhez. A spanyol polgárháború ide­jén ő írta a Nemzetközi Bri­gád legendás indulójának szö­vegét: „Madrid határán”, 1937-ben Franciaországban hunyt el. Az emléktábla — amelyet 1968-ban helyeztek el az első magyar kommunista költő em­lékére — Kalló Viktor szob­rászművész alkotása. ★ A Dagály utcát a vasúti vá­gányokon túl szerény kis utca keresztezi, az utcanévtáblán Jakab József nevét olvashatjuk. Az ezeréves ünnepségek évében, 1896-ban született. Már javában folyt az első világháború, amikor a Ga- lilei-kör tevékenységébe be­kapcsolódott. 1918-ban tevé­keny szerepet vállalt a hábo­rúellenes mozgalomban. Az 1918 végén létrejött' Ifjúmun­kások Országos Szövetségének egyik szervezője, a szervezet lapjának, az Ifjú Proletárnak a szerkesztője lett. Már a diktatúra alatt, 1919. áprilisában alakult meg a Kommunista Ifjúmunkás Szö­vetség, amelyben ő lett a 19 tagú Központi Vezetőség et;v, ; titkára. 1919 tavaszán lett a Kommunista Párt tagja. A Ta­nácsköztársaság megfojtására törő külföldi intervenció meg­indulásakor jelentkezett a szerveződő Vörös Hadseregbe és politikai megbízottként, fegyverrel védte a proletárha­talmat. Az utca névadójának emlék­tábláját 1968-ban, a Kommu­nista Párt megalakulásának 50. évfordulóján helyezték el. Karikás Frigyes emléktáblája a róla elnevezett utca 2. számú épületén talál­ható. Mindössze néhány sor, mégis egy gazdag életút emlé­két őrzi. 1891-ben született. Vasmun­kás, lakatos, — de egyúttal költő és műfordító is volt. 1908-ban kapcsolódott be a Szociáldemokrata Párt munká­jába. Ebben az időben a kerü­letben, a Nicholson gyárban dolgozott. Az első világháború alatt hadifogolyként ismerkedett meg Marx és Lenin eszméivel, majd az internacionalisták so­raiban harcolt. 1918-ban hazatért és a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának egyik alapító tagja volt. A VI. kerületben — amelyhez Angyalföld nagyobbik része tartozott — igen tevékenyen segítette a kommunista szer­vezetek kiépítését. A Tanácsköztársaság honvé­dő harcai idején a 39-es dan­dár politikai biztosa volt. A diktatúra leverése után emig­rációba kényszerült. Szépirodalmi munkássága is jelentős. Legjobb novelláiban, amelyek 1927-ben a Szovjet­unióban jelentek meg „A jára­tos ember” címmel, a 39-es dandár harcosainak állít em­léket. 1942-ben a Szovjetunió­ban hunyt el. Kiss Lajos emléktábláját az egykori Nép­szálló épületén, a Dózsa György út 150—152. számú há­zon láthatjuk. 1888-ban született, nyomdász szakmát tanult. A KMP-nek megalakulásától fogva tagja volt. A Tanácsköztársaság ide­jén az V. kerületben — ide tartozott a mai Angyalföld egy része — ő volt a pártszervezet titkára, s egyúttal az 500-as Budapesti Munkástanács tagja. Részt vett az északi hadjárat­ban. A fehér terror elől emig­rációba menekült. 6 ANGYALFÖLD

Next

/
Thumbnails
Contents