Angyalföld, 1979 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1979. március / 2. szám

emléktáblák őrzik A Szovjetunióban írta meg a „Vörös város” című kulcsre- gónyét, amelyben az első ma­gyar proletárdiktatúra küzdel­mes és dicsőséges hónapjait idézi fel 1943-ban a Szovjet­unióban halt meg. Emléktábláját a Fővárosi Tanács helyeztette el 1969-ben, a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulóján. Kruzslák Béla 1900-ban született és 1919-ben vöröskatonaként, a 69-es zászlóaljban védelmezte a pro­letárok hatalmát. 1927-től a KMP tagja. Az ellenforradal­mi korszak alatt nyolc és fél évet töltött börtönben. A felszabadulás után, 1945 januárjától ő volt a Magyar Kommunista Párt angyalföldi szervezetének első párttikára. Később más felelős funkciók­ban is dolgozott; mindvégig Angyalföldön élt, 1970-ben be­következett haláláig. A volt Gömb utcát 1976-ban róla nevezték el, s a 44/c. szá­mú épületen emléktáblát he­lyeztek el Kruzslák Béla emlé­kére. ★ A Láng Gépgyár Váci úti igazgatósági épületének elő­csarnokában található egy kis tanácsköztársasági emléktábla, Kalló Viktor szobrászművész alkotása. A gyár párt- és KISZ- szervezetének szép hagyomá­nya, hogy minden év márciu­sában összehívják az 1919-es Láng-gyári munkás zászlóalj egykori vöröskatonáit és a ve­teránokkal együtt emlékeznek meg az évfordulóról. Lékai János emléktáblája a róla elnevezett Hajózási Szakközépiskola Jász utcai épületének előcsarnoká­ban található. Szokontor Pál rajztanár, képzőművész alko­tása. 1895-ben született, iskoláit Budapesten végezte. Az.első vi­lágháború utolsó évében csat­lakozott a forradalmi szocialis­ták háborúellenes csoportjá­hoz, amelynek élén Korvin Ottó állt. Már 1918 novembe­rétől tagja volt a Kommunis­ta Pártnak. Alapítóként mindjárt bekerült az Ifjúmun­kások Országos Szövetsége ve­zetésébe, ő lett a szövetség tit­kára és az Ifjú Proletár szer- kesztőj 6 1919 áprilisától a KIMSZ egyik vezetője; júniusban a KIMSZ I. kongresszusán ő tar­totta a beszámolót. A Tanács- köztársaság idején a közokta­tásügyi népbiztosság tanonc­képzési ügyosztályának volt a vezetője. Tőle származik az 1919-es ifjúmunkások legendás jelszava: „Mi már nem leszünk kizsákmányolt proletárok!” A Tanácsköztársaság leveré­se után Bécsben, majd az Egyesült Államokban élt. 1925- ben bekövetkezett haláláig. Sallai Imre 1897-ben született. 1917-től vett részt a Galilei-kör tevé­kenységében, majd Korvin Ottó csoportjával háború elle­nes propagandát folytatott. 1919 novemberétől a KMP tagja és a Vörös Katona c. új­ság szerkesztőbizottságának tagja. A Tanácsköztársaság idején is közvetlen munkatár­sa volt Korvin Ottónak, alig 22 évesen ő volt a belügyi nép­biztosság politikai osztályának a helyettes vezetője, A proletárdiktatúra leverése után emigrált, majd az illegá­lis KMP megbízásából ismét hazatért és a párt egyik veze­tője volt. 1932 júliusában letar­tóztatták és a Horthy-rendszer osztálybírósága Fürts Sándor­ral együtt halálra ítélte. Meg­gyilkolásuk ellen tiltakozott az egész haladó világ. 1945 nya­rán a Szent István körút két, egymással párhuzamos mellék­utcáját róluk nevezték el. Sollner József emléktábláját 1964-ben helyez­ték el a róla elnevezett utca és a Gyöngyösi út találkozásánál. 1896-ban született, 1918-ban az elsők között lett tagja a Kom­munista Pártnak. A Tanács- köztársaság Vörös Hadseregé­ben a 32-es gyalogezred poli­tikai megbízottja volt. A két világháború között az angyal­földi munkásmozgalom ki­emelkedő harcosa volt, 1925— 27 között egyik vezetője az ak­kori MSZMP angyalföldi szer­vezetének. Itt, a kerületben élt haláláig, 1957-ig. ★ A 26-os számú MüM Szakmun­kásképző Intézet Rajk László utcai kollégiumában szép vö­rös márványtábla hirdeti a Vadas fivérek: Márton és An­dor emlékét, akiket 1920-ban a hírhedt Héjjas különítmény ellenforradalmár pribékjei gyilkoltak meg. Vágó Béla 1881-ben született és magán- tisztviselőként, majd újságíró­ként már a századfordulótól kezdve részt vett a munkás- mozgalomban. A KMP egyik megalapítója, első központi bi­zottságának ismert tagja volt. A Tanácsköztársaság idején helyettes belügyi népbiztos, majd a Vörös Hadsereg 1. hadtestének parancsnoka. 1918-ban és 19-ben az V. és a VI. kerületben — a mai An­gyalföldön — megrendezett tö­meggyűlések egész sorának ő volt az előadója. A Tanácsköz­társaság megdöntése után emigrált. 1939-ben a Szovjet­unióban halt meg. Emléktábláját 1968-ban, a párt megalakulásának 50. év­fordulóján helyezték el a róla elnevezett utcában. összeállította; Jelenics József ANGYALFÖLD 7

Next

/
Thumbnails
Contents