Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. január / 1. szám
Integráció a beteg szemével Lassan kétéves már a Fővárosi Tanács határozata, amely a budapesti kerületek orvosi ellátásának integrálásáról szól. Ez az összevonási folyamat kerületünkben is megkezdődött, a Róbert Károly körúti kórház, a Visegrádi utcai és a Gyöngyösi úti meglévő, valamint a Szegedi úton épülő rendelőintézetek alkotják — a szakgondozók mellett — a hálózat gerincét. A kerületi tanács végrehajtó bizottságának határozata értelmében az integrációs folyamat 1977. január elsejével kezdődött. Nem csodaszer — Milyenek az első év tapasztalatai az integrációs folyamatban, és mit tapasztal mindebből az, akiért mindez történik, a beteg? — A kérdéssel dr. Selmec Imre főigazgató főorvost, az integrált intézmény vezetőjét kerestük fel, a Róbert Károly körúti kórházban lévő irodájában. — Először egy tévhitet oszlatnék el — mondja Selmec dr. —, az integráció révén több műszer nem áll a kerület orvosainak rendelkezésére, még ha van is, aki ezt elhiszi. Az viszont tény, hogy a meglévő műszerparkot jobban, hatékonyabban tudjuk kihasználni, ugyanannyi berendezéssel több beteget tudunk vizsgálni, gyógyítani. De az integráció nem „csodaszer”. Hogy egy közlekedési hasonlattal éljek: a metróépítés miatt mostanában, és ez a „mostanában” jelent vagy három évet, a Marx tér körül igencsak nehéz mozogni. De mindenki reménykedve tűri, mert tudja: utána sokkal jobb lesz a környék közlekedése, mint valaha is volt. Az integráció esetében annyi a különbség, hogy most sem érez a kerület lakossága az egészségügyi ellátásban sem hátrányt, sem időleges zökkenőt, de a tulajdonképpen teljes pozitív hatást szintén csak néhány év múlva fogják teljességében érezni. Egy biztos: az integráció mesterséges siettetése, túl- hajtása csak ellenkező eredményt hozna, ezért ettől mindenképpen tartózkodunk. Annyi bizonyos: az orvosokat, az egészségügy szervezetét érintő átszervezések miatt a betegeket feleslegesen küldözgetni senki sehová nem fogja, vizsgálatok, kezelések nem maradhatnak el! — A Róbert Károly körúti kórházzal szemben a felszereltség és az épületek állapota miatt korábban idegenkedés, a betegek „máshová kívánkozása” volt tapasztalható. így van ez még ma is? — Szerencsére az ellenkezője figyelhető meg mostanában. Mivel — hála orvosaink tudásának — kórházunk szakmai színvonala igen magas, „népszerűek” lettünk, még az igazgatói ágyak is rendszeresen foglaltak... aAz átszervezés előnyei — A gyakorlatban hol tapasztalhatták az integráció előnyeit a betegek 1977-ben? — Egy példa: eddig az irigoszkópiás vizsgálatokat {bélröntgen, amelynek során hashajtóval kevert kontrasztanyaggal töltik fel a belet) a Visegrádi utcában végezték. De ott a mellékhelyiség egy emelettel magasabban volt, mint a röntgen. Talán nem kell részletezni, mit jelent erős bélhashajtóval egy emeletet felfelé sietni... Most e vizsgálatokat a Róbert Károly körúti kórházba csoportosítottuk át, ahol fürdőszoba van a röntgen tőszomszédságában. És ez a betegnek egyáltalán nem mindegy. Lehet, hogy néhánynak tíz perccel többet kell buszozni-villamosozni ezért. De úgy érzem, megéri... — A terhesgondozás szempontjait is egységesítettük. Ez így talán túl szakszerűen hangzik, de az eredmény önmagáért beszél: korábban Budapest XIII. kerülete az országban a sereghajtók között volt az újszülöttek születés körüli elhalálozásának statisztikai számait tekintve. Most az elsők között vagyunk! — A sebészetre kerülő betegeket régebben a főváros majd minden kórházába küldtük. Amióta a szakrendelők előzetesen tájékoztatják a kórházi sebészetet a várható betegfelvételekről, mindenkit el tudunk látni. Persze, ha valaki nem akar a mi kórházunkba kerülni, erre lehetősége van. De aki ide kerül, jobban jár. Például azért, mert az integráció eredményeként kevesebb időt kell a kórházban tölteni. Ennek oka: korábban, akármilyen laboratóriumi leletet hozott a beteg, egy sor vizsgálatot a műtét előtt megismételtek. Ezzel feleslegesen foglalta a beteg az ágyat, és később került a műtőasztalra. Most, hogy a kerületi laboratóriumok egy sor előzetes vizsgálatot már a rendelőintézetben el tudnak végezni, mindezek alól a műtét előtt a beteg mentesül. így kevesebb időt kell kórházi ágyon feküdnie, és ami szintén nem lényegtelen: kevesebbet „döfködik”, vizsgálgatják. Pl. korábban a vércukor vizsgálatát a szakrendelő és a kórház olyan, eltérő módszerrel végezte, amelynek eredményeit még át sem lehetett arányosan számítani egymásra. Az egységes eljárás bevezetése óta ez is megszűnt, a rendelői labor cukoreredményeit a kórház minden további nélkül elfogadja. És mindezek még csak a kezdeti lépések, mondhatni, „horgolt gyerekcipőben” járunk még, hiszen a „pici”, az integráció alig egyéves. Néhány újdonság — És mit hoz 1978 első fele? — Január másodikán indult a Gyöngyösi úti rendelőintézetben a szívinfarktusból lábadozó betegek szervezett, központosított rehabilitációja. Másik újdonságunk: a körzeti orvosokat bevonjuk a belgyógyászaton fekvő kórházi beteg gyógyításába, így a körzeti orvos, és a beteg is nyűgöd tabb lesz, hogy orvosa a kórházi fekvés idején is „kézben tartja”, nyomon követheti gyógyulását. Ha az építők is úgy akarják, a kórházi szülészeten végre megindulhat januárban a terhes- patológiai rendelésünk is. A laboratóriumi- és röntgen- vizsgálatok metodikájának további egységesítése is folyamatban van. Itt inkább az orvoshiány a gond. Javítjuk a rendelők ügyeleti rendszerét: a tavasz folyamán egy helyett két ügyeleti gépkocsit szeretnénk beállítani, és növeljük a nővérek számát is. Ha a Magyar Posta segítene, hogy több telefonunk legyen e célra... — És az alkoholelvonó kérdése? — Szeretnénk a kórházban levő detoxikálót a külső alkoholista rendelővel összevonni. A detoxikáló össz- budapesti intézmény, az alkoholelvonó kerületi. E tervünket azonban pénzhiány gátolja. — Mennyi? — 400 ezer forint körül már meg tudnánk oldaná Az újságíró elmélázik: 400 ezer forint... Hányszor halljuk az alkoholfogyasztásból hasznot húzó kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok részéről, hogy „tennének ők bármit az alkoholizmus ellen, de hát mit tehetnek ők”? íme egy megoldás: legalább a kerületben érdekelt olyan vállalatok, amelyek alkoholt forgalmaznak, adják össze ezt a hiányzó 400 ezer forintot. Az al- koholeladás éves hasznának töredékéből sikerülne... — És távolba nézve, mik a tervek? — 1979-re felépül a Szegedi úti rendelő. Ott kívánjuk összpontosítani a mozgásszervi rendeléseket, a reumatológiát, az ortopédiát, a traumatológiát (baleseti sebészet). Ennek előkészítése azonban már nem is olyan távoli — az 1978-as év feladata. Ehhez és a többi intézkedéshez úgy kívánunk sok sikert, hogy az integráció „második születésnapján”, reméljük, újabb eredményekről számolhatunk be. Egészségünkre 1 Sz. J. I. ANGYALFÖLD 15