Angyalföld, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978. január / 1. szám
Sstssiáiés elüt Az élet szükségszerű velejárója a lakásépítési célú szanálás. Fővárosunkban évről évre sok új lakás épül, s a jövőben is fog épülni. Ez szükségessé teszi, hogy egyes területek zömében műszakilag elavult, s így a mai igényeket már kielégíteni nem tudó épületeit szanáljuk, biztosítva a felépítésre kerülő épületek helyét. Űj lakótelepek építésének előkészítéseként kerületünkben 1978-ban elsősorban a Tripoliszban, valamint a Szegedi út és a Petneházy utca között kerül sor szanálásokra. A szanálásokat általában rövid idő alatt kell megoldani, figyelembe véve egyrészt a rendelkezésünkre álló lehetőséget, másrészt a szanálandó bérlők igényeit, érdekeit. ' Ezért a végrehajtásuk többnyire mind az eljáró hatóságoknak, mind a lebontásra ítélt lakások bérlőinek sok nehézséget okoz. Általános tapasztalat az, hogy a lakosság azt várja a szanálástól: az egyúttal lakásigényének kielégítését fogja eredményezni. A gyakorlatban azonban erre általában nem kerül sor. Milyen elvek szerint bonyolítják le a szanálást? Az építésügyi hatóságnak az épület bontását elrendelő határozata megszünteti a lakásbérleti jogviszonyt. A bérlő elhelyezése a lakással rendelkező szerv, vagyis a lakásügyi osztály feladata. A jogszabály azt mondja ki, hogy minden bérlőt megfelelő másik lakásba kell elhelyezni. Ezt az előírást azonban sokan tévesen értelmezik. A megfelelő fogalmán mindenki azt érti, ami az ő igényének megfelélő, s azt várja, hogy számára ilyen lakást adjunk, mást nem is hajlandó elfogadni — még akkor sem, ha a jövedelmi viszonyai miatt nem tudunk számára a jelenleginél jobb minőségű lakást biztosítani. A jogszabály a megfelelőségen mást ért, s a megfelelő lakás követelményeinek megfogalmazásában az össztársadalmi érdeket tartja szem előtt. Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évek során kerületünkben évente mintegy másfél ezerrel nőtt az igénylők száma — az 1977. szeptember 1-i adatok szerint számuk 14 395 — akkor a jövőben biztosítani kell, hogy az épülő lakások nagyobb számban álljanak az igények kielégítésének szolgálatába. A szanálás alkalmával a lakás megfelelő voltának vizsgálatánál az alábbiakat kell figyelembe venni: a) mindkét lakás komfortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, lakóhelyiségeinek számát, a településen belüli fekvését. b) azt, hogy a lakásbérleti jogviszony az egész lakásra, vagy annak csak egy részére terjed ki, c) azt, hogy a bérlő — tekintettel a lakás épületen belüli fekvésére — egészségügyi szempontból nem kcrül-e hátrányos helyzetbe. Ebből következik, hogy a bérlő olyan szobaszámú lakásra tarthat igényt, mint az általa használt lakás. Ha azonban ez a lakás meghaladja a megállapított lakásigény mértékének felső határát, a bérlő csak e mértéket meg nem haladó szobaszámú lakásra tarthat igényt. A jogszabály azt is kimondja, hogy szabadon álló — kertes — épületben levő lakás helyett zártsorú — nem kertes — épületben levő lakás is megfelelő, ha az előírt egyéb feltételeknek megfelelő. A cserelakást akkor is megfelelőnek kell tekinteni, ha a lakások közötti különbségeket a cserelakás más előnye (pl. a kisebb alapterüietet a jobb felszereltség) kiegyenlíti. Az esetek egy részében módunkban áll a szanálandó lakás helyett nagyobb szobaszámú lakást biztosítani. Ilyen esetben a jogszabályban meghatározott jövedelmi és vagyoni körülményeiket kell alapul venni. E szerint: — Tanácsi bérlakásra jogosult az, akinél a család — az igénylő, házaslársa (é'.ettársa) és a vele együtt költöző egyenesági rokona — egy főre jutó havi átlagjövedelme nem haladja meg az 1500 Ft-ot és a vagyona — telek, gépkocsi, nagy értékű ingóság stb. — 50 000 Ft alatt van.. — Tanácsi értékesítésű — szövetkezeti — lakásra jogosult az, akinél a család egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg a 2500 Ft-ot és a vagyona 100 000 Ft alatt van. — Társasházi lakásra jogosult az, akinek egy főre jutó jövedelme meghaladja a 2500 Ft-ot, vagy a vagyona 100 000 Ft felett van. A jövedelmi viszonyokat az előző tizenkét hónap átlagkeresete alapján számítjuk. A lakások minőségében, szobaszámában, mutatkozó eltérés esetén a bérlő köteles a két lakás használatbavételi díjának különbözeiét a tanácsnak megfizetni. ’Külön szeretnék szólni arról, hogy számosán vannak olyanok, akik bár a jelenleginél nagyobb szobaszámú és komfortfokozatú lakást kaptak megtekintésre, ezt visszautasították. Sajnos ilyen esetben csak arra van lehetőségünk, hogy a fentebb már említett azonos szobaszámú és komfortfokozatú lakást utaljuk ki a bérlő számára, amit viszont köteles elfogadni és szükség esetén — jogerős határozattal — végrehajtási úton is kényszeríthetjük a beköltözésre. Az ilyen — ajánlatunkat indokolatlanul visszautasító — bérlők tehát megfosztják magukat a választás lehetőségétől. Ezzel az írással az volt a célunk, hogy tájékoztassuk a kerület lakóit: a szanálás közérdeket szolgáló tevékenység, kerületünk fiatalodását, korszerűsödését, sok család kulturáltabb elhelyezésének perspektíváját eredményezi. Ezt sikeresen végrehajtani csak közös erővel, a hatóság és a lakosság jól összehangolt, kölcsönösen megértő együttműködésével lehet. Zinger Márton lakásügyi osztályvezető Épülnek a munkáslakások Átadták az első két épületet és már folyamatosan költöznek be a lakók a Madarász Lakásépítő Szövetkezet szervezésében felépült első munkáslakásokba. 1978-ban további két épületet készítenek el a kivitelezők, s újabb 120 lakást vehetnek birtokba a boldog lakástulajdonosok. A Gyöngyösi út és a Babér utca között fekvő lakótelepen 1979 végéig összesen 330 munkáscsalád jut — saját megtakarításai és az állam segítsége révén — új otthonhoz. (Majorosi Attila felvétele) 16 ANGYALFÖLD