Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. november / 4. szám
Faragó Tamás A bajnokcsapat a Vasas erőssége Immáron két arca bontakozik ki Faragó Tamás válogatott vízilabdázónak. Már legalábbis ami a róla szóló cikkekből kiderül. Tulajdonképpen mindkettő unalmas lehet már — számára. Melyik is ez a két arc? Az egyik a bohém, a külsőségekben különcködő ember. A másik: a hallatlan belső értékekkel rendelkező, nagyszerű vízilabdázó. Ez utóbbit az előzőek, a gyengeségek mentésére találták ki. Mert hát minden írás alaphangvétele csakis abból indul ki, hogy Faragó Tamás a magyar vízilabdasport meghatározó egyénisége. És mivel jelenleg ő a legjobb magyar játékos, nyugodtan állíthatjuk: a világranglistán is az első helyen áll. Szerencsére most itt tart vízilabdasportunk. Vajon elkerülhető-e, ha róla esik szó. hogy sablon-arcairól beszéljünk. Bizonyára, de csak nehezen. Szerényfe'enül A montreali olimpia után lett sztár. Beszélt róla a világ, dicsérte a sajtó. Nem véletlenül: az olimpia vizilabdator- nájának Numero 1-es játékosa volt; a medence királya (és gólkirálya). Zseniális dolgokat művelt, pazar gólokat lőtt, mérkőzéseket döntött el, s vezette a válogatottat a bajnoki cím felé. Hosszú, lapockáját verő hajával a karikatúristák kedvenc témájává lépett elő. És a rajzok mellé cikkek is járultak. Faragó nyilatkozott. Ügy ahogy érzett. Egyesek szerint — szerénytelenül. Tény. Tehetségem van hozzá és az már az én szerencsém, hogy ez érvényre is jut. Zavarban vagyok. Éz a nagy darab ember most olyan újságírói zsákutcára hívja fel a figyelmem, amelyekbe én is sokszor betévedtem. Könnyen, gyorsan ítélünk. Hozzászoktunk az álszerénységhez, s ma már megdöbbennünk, ha az „alany” egyetértéssel, bólintás- sal fogadja dicsérő szavainkat. Konvenció? Valószínű. Mint ahogy a szokások, s az ebből fakadó előítéletek után ítélkezünk — külső jegyek alapján. Különc ? Faragó Tamást például hosz- szú ideig megbélyegezték hosz- szú haja miatt. Hogy a szekálá- sok nem jutottak a végletekig, annak egyetlen oka: nem adott rá okot. Csaknem mindig jól játszott. Nem egy szurkolótól hallottam egy-egy gyengébb megoldása után: a haja miatt van. És: hogy engedhetik... Engedik. Talán valóban csak azért, mert jó vízilabdázó. Már únja: különcködőnek nevezik. Lehet, hogy az. Vagy csak egyszerűen; sem külsejében, sem belső érzéseiben, megnyilatkozásaiban nem a megszokott jegyeket viseli. A montreali olimpia után megbüntették. Mert nem formaruhában jött haza, hanem saját öltönyében, melyhez szép csokornyakkendőt viselt. Nem szerette a formaruhát. No és a másik örök téma: fülbevalót hord. Nem tagadom; számomra is idegen ez a viselet. Bizarr látvány. Amellett nem is illik össze alkatával. De ha egyszer ő szereti. Vagy ha nem is; divatból, hóbortból hordja. Hát tegye. Ettől valóban nem lesz kisebb értékű vízilabdázó, nem lesz kisebb értékű ember. Különcségéhez sorolják szókimondását is. Nem tudom milyen alapon. De ma még az őt ezért bírálók elnézően mosolyognak. Mert: jó játékos, nélkülözhetetlen a válogatottban. De vajon ugyanígy elnéznék-e neki, ha „gyengébben muzsikálna”, megengedheti magának az „ami a szívemen a számon” elvét, ha majd nem fut a szekér? — Ha bírálok, sohasem magamért teszem, illetve magamért is. De az elsőrendű mindig a csapat, a győzelem! Nem bírom elviselni, ha egyesek a „vizünkön” pihennek, csak azt várják, hogy majd mi hajtunk helyettük is. Lehetetlen, hogy ha a csapat húzó emberei közül egy-ketten gyengébben játszanak, akkor a többiek is feladják. Könnyű akkor csillogni, ha Csapó, vagy én villogunk. Persze, hogy megsértődnek, ha ezt szóvá teszem. Rögtön nagyké- pűnek titulálnak. Divatból ? A vízilabdázók különösen kényesek arra, hogy ne nevezzék őket „bunkónak”. Akárcsak a vívók, a pólósok is tanulnak, adnak arra, hogy kvalifikált emberek legyenek. A csapatok összeállításánál ma már megszokott, hogy egy-egy név után ott szerepel a dr. megjelölés. Három év múlva Faragó is odabiggyesztheti nevéhez a doktor szócskát. Állatorvos lesz. Tulajdonképpen szót sem érdemelne — szerinte így sem —, ha a megszokott módon jutott volna el az egyetemig. De nem. Szakmát tanult, elvégezte a középiskolát — fele annyi idő alatt, mint a „normál” emberek. Aztán felvételizett az egyetemre és — bejutott. Mondták: biztos segítséggel. Pedig nem. Valóban saját erejéből. Divatból tanult? — Nem mindegy az, hogy divatból, vagy csak saját önmegbecsülésem miatt? A lényeg az, hogy tanulok és több akarok lenni, mint jó vízilabdázó. Az persze tagadhatatlan: az emberre hat a környezete, márpedig a vízilabdázók jó irányba orientálnak mindenkit. Itt valóban nem sikk a tudatlanság. Azt hiszem a sport mellett nagyszerűen lehet tanulni. Fölfújt ügy ez az összeegyeztetés. Az ember nem edz mindig, sőt: sok a szabad ideje. És ezt értelmesen ki lehet, ki kell használni. A nehézséget inkább csak a külföldi utak jelentik: sokat vagyunk távol. Faragó Tamás mindent felháborodott egyszerűséggel mond. Tulajdonképpen nem is ismer nagy problémát. Csak megoldásra várót, amin magától értetődően jut túl. ö ilyen. Ja és mellesleg: a Vasas csapatával ismét bajnokságot nyert. Németh Péter De vajh szerénytelenség-e az, ha valaki elismeri: igen, én jó, játékos vagyok. Alig hiszem. Sokkal bántóbb lenne, ha mindig csak kitérne a dicséretek elől — mint az szokás — és környezetére, az edzőre, a játékostársakra hivatkozna. — Természetes, hogy egy sportoló, egy csapatjátékos csak úgy válhat naggyá, ha megfelelő segítőtársakra talál. Félreértés ne essék: nem kiszolgáló személyzetté. A vízilabda-válogatott és Vasas nem körém épül, hanem én is tagja vagyok ezeknek az együtteseknek, ezeknek, amelyek klasszisokból tevődnek össze ... Ha nekem felteszik a kérdést: kiemelkedő képességű pólósnak tartom-e magam, úgy hiszem értelemszerűen azt kell válaszolnom: igen. Ez nem szerénytelenség. Zeneiskolai díszhangverseny Díszhangversenyre került sor a Fürst Sándor utca 21/b. alatti állami zeneiskolában Szabó Ferenc zeneszerző nevének felvétele alkalmából. Maróthy János, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetéinek munkatársa tartott ünnepi megemlékezést. A hangversenyen a zeneiskola növendékei, a Karikás Frigyes utcai általános iskola kamarakórusa és a József Attila Művelődési Központ Szabó Ferenc kórusa működött közre Nógrádi László, Halamai Júlia és Izsák Andor vezényletével. OszuM a Margitszigeten (Tímár Péter fotó ja) 20 ANGYALFÖLD
