Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. november / 4. szám
POLITIZÁLÓ MUNKÁSOK Egy mai történet és - egy darab történelem Politizáló munkások. Egyre többen vannak: az országos választásokon, az üzemi gyűléseken, a kongresszusokon és mindenütt, ahol közös, rendezni való dolgaink szóba jöhetnek. A szerkesztő arra kért: írjak róluk riportot. „Emberközelit.’’ Mi sem egyszerűbb ennél — gondoltam. Irány: Angyalföld, Csángó utca. A régi fogalom szerint: igazi proli környék. A századfordulón épített földszintes és egy-három- emeletes házak, szoba-konyhás lakások, jobbágy- és cselédősök munkásivadékai. Lépésre a főváros szívétől. Akit keresek: 42 éves lakatos. Megüzentem, hogy jövök és azt is, hogy miről szeretnék beszélgetni vele. Az utcán vár. — Meghívhatom egy sörre? Váci úti kisvendéglőben telepszünk le. — Nézze, amiről maga beszélgetni akar velem, az rázós dolog. — Miért, mi baja lehet? — Ugyan! — legyint. — Semmi. Az a világ elmúlt. De tudja, a melósok most sokkal kritikusabban figyelik egymást, nem lehet össze-vissza beszélni. Mit kaptam a múltkor is, amikor maga azt írta az újságba, hogy szerintem az idős kommunisták tízért nem tanulhattak eleget, mert mindig elöl jártak az osztályharcban. Hiába volt igazam, azt kérdezték, mit beszélek én, amikor se idős, se párttag nem vagyok. Lassan 'oldódik. Kossuth-tal kínál. — Nézze, elmondok néhány dolgot, ami bennünket foglalkoztat. Azt mondtuk például, hogy a legtöbbet a munka, a tudás, a rátermettség és az emberség fog számítani. Sokak szemében viszont az egyetlen értékmérő: a kocsi, az öltözködés, az öröklakás, (de nem ám akármilyen) és újabban a telek, rajta egy csinos kis bungalóval. Az, hogy a pofának üres a feje, az nem számít, az obligón kívül van. Szándékosan provokálom: — Az egyenlösdi jobb lenne? Indulatosan válaszol: . — Nem igaz, hogy a melós az egyenlősdit akarja, vagy elítélné a jó munkára építő, kényelmesebb életet. A mi házunkban is van egy teherautósofőr, aki három-négy év alatt összedobta azt a 20— 25 ezer forintot, amiért már vehet magának egy ócska Fiatot. — Húsz-huszonötezerért? — Hogyne. A kocsibontóban kaphat ennyiért is. Aztán a haverok nekiállnak és megbütykölik, csinálnak belőle valamit. A gyárra, a szocialista brigádmozgalomra tereljük a szót. — Az iparági szakszervezeti tanácskozáson legutóbb felszólalt egy fiatalember, hogy szerinte a brigádmozgalom kifulladt, olyan emberek vannak a brigádokban, akik megcsúfolják a szocialista elveket. Mi, öregebbek, ezt nem bírtuk cérnával, többen felszólaltunk, én is. — És mit mondott? — Csak ami igaz! Például, hogy nálunk sok műszaki is tagja a brigádoknak, aminek legalább két előnye van: egyrészt, hogy mindkét oldalról segítjük egymást, másrészt pedig a törmelékét is eltakarítjuk annak a bizonyos válaszfalnak, amit valaha a. munkások és a vasaltnadrágosak közé emeltek... ★ Történt egyszer, úgy a harmincas évek végén, hogy leállt a Hajógyár, a munkásokat zsigerelő Bedó-rendszer ellen tiltakozva. A tőkések azonban ezúttal különösen sok sztrájktörővel próbálkoztak. Kora reggel jöttek sorra a sztrájktörők, de hogyan, hogy nem, nyomuk veszett valamennyiüknek. Küldőiknek ebből mindössze az tűnt fel, hogy — csodás rendhagyóság — most nem kell kivezényelni rendőröket a sztrájktörők védelmére. A nagy csendből, nyugalomból méltán vélték, hogy a munkások megadták magukat. Délután aztán gyárszemlére indultak, de a géA kerületi tanács végrehajtó bizottsága a jelentéstételi időszakban — június 22. és október 26. között — három alkalommal tartott ülést, melyeken 18 napirendi pontot és 4 különféle bejelentést vitatott meg. A július 14-i ülésén a Hermes ÁFÉSZ ötödik ötéves fejlesztési tervéről, a XIII. kerületi hálózatfejlesztés feladatairól, a lakossági szolgáltatás helyzetéről, a lakáskiutalási névjegyzék jóváhagyásáról és a tájékoztató, ügyfélszolgálati iroda továbbfejlesztéséről volt szó. Augusztus 19-i ülésén a v. b. személyi ügyeket tárgyalt. Szeptember 20-án az ellátásról, az őszi-téli felkészülés helyzetéről szóló ZÖLDÉRT-tájékoz- tatót, a tanács első félévi gazdálkodásának helyzetét tárgyaló jelentést, az oktatási év pékét csöndben találták, a sztrájktörőknek pedig — említettem — nyomuk veszett. A megfejtés — ma már tudjuk — annyi, hogy a gyárkapuban, kissé félrehúzódva a bejárattól, Kazi bácsi várta a sztrájktörőket. Óvatosan enyhére szabott ütései is jócskán elegendőek voltak ahhoz, hogy az öltöző egyik félreeső zugába zárva próbáljanak nagy sokára ébredezni. A titok — mert akkor az maradt — rejtve-lappangva élt tovább a munkások között, hogy legendává, történetté — történelemmé magasztosuljon. .. tapasztalatait, a beiskolázás feladatait vitatta meg. A testület jóváhagyta a gyermekintézmények beruházási programjának előterjesztését, melyben a többi között az ötödik ötéves fejlesztési tervjavaslatban szereplő Rajk Lásió utcai. Hegedűs Gyula utcai új óvodákról, illetve a Kassák Lajos utcai bölcsőde építéséről volt szó. "k A HNF kerületi bizottságával közösen a tanácstagok és népfrontaktivisták részvételével fórumot tartottak a budapesti várospolitika időszerű kérdéseiről, a főváros és Angyalföld fejlesztéséről. Az előadó Sebes Miklós, a Budapesti Pártbizottság gazdaság- politikai osztályának helyettes vezetője volt. Egyszer már a munkásságról szóló legendák könyvét Is meg kellene írni. Mert bár nincs — a szentekéhez hasonlóan — legendáriumban összegyűjtve, rendszerezve és kinyomtatva, azért ez a legendakor él: történetek járják a gyárakat, nagyüzemeket, külvárosokat, kocsmákban mesélik, szájról szájra, nemzedékről nemzedékre szállnak. A legenda természete, hogy jól ismert személyiségek — szentek, uralkodók, hadvezérek — dicső tetteit örökíti tovább. kiszínezve, eltúlozva, olykor a mese ködébe emelve az eseményeket is, hőseit is. A munkások megírásra váró legendáriuma aligha lesz ilyen: nyersebb és köznapibb, egyszersmind valósághűbb, emberközelibb, olyan, mint igazi hőse: az osztály. Földesi József Műhelycsarnok. (Fotografika) . Bizottsági ülések ANGYALFÖLD 15 A Hajógyárban minden évben összejönnek a gyár veteránjai, és a régi időkről beszélnek a fiataloknak. Ilyenkor sző kerül Paulini Káz- mérról, a gyár legendás erős emberéről. Kazi bácsi a sztrájkká törők réme volt.
