Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1977. április / 2. szám
Megújuló angyalföldi üzemek A KENDER JUTA — Gyakran mondogatom a mai fiataloknak: gyerekele, ti nem is nagyon tudjátok, milyen jó a sorotok! Nem mondom én azt, hogy folyton-folyvást a múlttal kell előhozakodni azért mégsem árt rádöbbenteni őket a múlt és a jelen szavakkal alig kifejezhető különbözőségére — mondja a Kender-Juta és Textilipari Vállalat idős fonónője. Túl van a nyugdíjkorhatáron, de az üzemben nemigen köszön neki senki „kezitcsóko- lomot”: munkatársainak legtöbbje a negyven körül jár. Angyalföld, Váci út 189. A Kender- Juta bejárati épületét több mint száz éve kormozzák a szomszédos gyárak, a réges-régen megszokott ritmusban váltják egymást a munkások, zötyögnek a villamoson, s mégis... megváltozott minden. Vajon észrevették-e a változást azok az emberek, akik nem is olyan régen orrukat felhúzva jegyezték meg a villamoson a Kender-Jutánál felszálló munkásnőkre: „húzódjanak csak odébb, büdös a jutaszag...” Ma már nem jegyzik meg. Már nincs jutaszag. Még juta sincs. Jutagyár juta nélkül? A magyarázatot a hatvanas évek termelési helyzetével kell kezdenünk. 1966-ban még századfordulói technológiával és gépekkel termelte meg a 10 ezer tonna zsineget — körülbelül 2000 emberrel — a gyár. Három műszakban, rendkívül egészségtelen, poros levegőben, kevés szociális létesítmény birtokában. És ma - 77. márciusában kis túlzással azt mondhatjuk: a fő falakat csak azért hagyták meg, hogy legyen mire emlékezni... — Nehéz tíz év áll mögöttünk... — Héjjá Péter, a gyár közgazdasági főosztályvezetője mély sóhajjal támasztja alá kijelentését. — 1967-ben határozott úgy a gyár, hogy egy hosszútávú szin- tetizálási program kezdő lépéseként üzembe helyezi az első, polipropilén granulátumból, hasított fóliaeljárással gyártó szál-gépsorát. Meg is vettük az olasz COVEMA cégtől a gépet. Ezzel megkezdődött az elavult háncsrost technológia kiszorítása egy korszerűbb, nagy teljesítményű technológiával. Ma ott tartunk, hogy Budapesten már a háncsrost technológiával készült termékeket nem gyártjuk: 1972-ben a Sr ibolcs-Szatmár megyei Nagyhalászon létrehoztuk gyáregységünket, amely teljes egészében átvette a há'ncsrost terméke.. gyártását, sőt, két új, nagyteljesítményű, polipropilén szálgyártó gépsort is munkába állítottunk. Ezzel többé- kevésbé munkaerőgondunkon is segítettünk: vidéki gyáregységünkben igen sok — mintegy 770 — dolgozót foglalkoztatunk. A hazai szükséglet 80 százalékát a polipropilén szálból elégíti ki a gyár. Legtöbb szálat a Soproni Szőnyeggyár vásárolja a Kender-Jutától — a faltól- falig szőnyeget a lakosság nagyon megkedvelte, s a soproni gyár már kizárólag polipropilén szálból készíti ezeket, ízléses színvariációkban. A Kender-Juta 1974 végére elérte az ötmillió négyzet- méter kapacitást, amelyből kétmilliót a soproni gyár köt le. Az elmúlt évben sikerült félmillió négyzetméterrel többet termelni — szükség is volt erre, hiszen a hagyományos nyugati partnerek mellett új vásárlóként Jugoszlávia is bejelentette igényeit. 14 — Rendkívüli fontosságot tulajdonítunk export kötelezettségeink teljesítésének, a kivitel növeléseinek — tájékoztatott Héjjá Péter. — Erre annál inkább szükség van, mivel a gyár erejét nagyon igénybe vette a rekonstrukció. Állami támogatásból származó beruházási összegünk huszonötmillió forint volt, természetesen a beruházás összege ennek többszöröse. Saját erőnkre kellett elsősorban támaszkodnunk, s minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy minél előbb megtérüljenek a kiadásaink. Ügy látjuk, nincs különösebb probléma. Azt hiszem, nem kíván különösen kommentárt például az a tény, hogy az élőmunka hatékonysága legalább hatszorosára emelkedett. Persze nem volt könnyű elfogadtat!^ betanítani az új technológiát. — Bizony, inkább morogtak, mint örültek a munkások, amikor hírt hallottak az új gépekről — emlékezik Harsányt Jánosné, a Kender-Juta párt- bizottságának szervező titkára. — Ennek a tartózkodásnak mélyén legtöbbször a pénz húzódott meg. Magyarul attól tartottak, hogy nem lesznek képesek az új technológia elsajátítására, s így csökken a keresetük. Mint annyiszor, most is a párttagok támogatására számítottunk, amit meg is kaptunk. Párttag munkásnőink vállalták, hogy elsőként tanulják meg az új gépek kezelését. Az első időkben néha szakadt a cérna, szaladt az orsó s a munkások tehetetlennek érezték magukat a géppel szemben, úgy érezték, a gép az úr. Aztán ahogy csitultak a kedélyek, úgy csillapult a gép makrancossága. Elég sokan voltak, akik nem bíztak akkor bennünk. Elmentek... Azt hiszem, ha meglátnák az üzemeket most, fájna a szívük. — Jaj, dehogyis gondoltam volna, hogy egyszer akár fehér köpenyben is állhatok a gép mellett! — mondja XJrbancsik Stefánia. — Tudja, mióta dolgozom a gyárban? Kereken ötven éve. De azt ne higgye, hogy hetvenéves vagyok, „csak” hatvankettő. Nem nehéz kiszámolni, hogy 12 évesen kezdtem a munkát a fonodában. Nem volt akkor nekünk semmink, csak a két kezünk, amivel fürgén kezeltük a gépeket, meg a lábunk, amit nem éreztünk a műszakok — a 10 órás műszakok — után, úgy megerőltettük. Hát nézze meg ezeket az új gépeket. Álom rajtuk a munka. A további tervek az újjászületett Kender-Jutához alkalmazkodtak. Az elmúlt tíz esztendő munkája méltán adhatott önbizalmat a gyár dolgozóinál!: V. ötéves tervükből egy korszerű, hatékonyan termelő gyár képe tükröződik. Az önbizalmat a Magyar Nemzeti Bank döntése is táplálta: 1976. október 15-én jóváhagyták a Kender-Juta és Textilipari Vállalat 130 millió forintos hitelkérelmét, amelyet elsősorban a tőkés export növelése érdekében használnak fel. A Kender-Juta újjászületése nem véletlen műve — egy országosan átgondolt, okosan végrehajtott, de, még további munkát is adó program megvalósításának fontos része. Armős Erzsébet Váci úti dinasztiák — Aztán úgy írjon rólunk, hogy ml se dicsekedni, se panaszkodni nem szoktunk! — szól utánam búcsúzáskor Homolya Sándorné. Igazat megvallva: nehéz is lenne másként. A Váci úti Kender-Jutával harminc esztendeje összefonódott családi történetüket — örömöket és megpróbáltatásokat is — a munkásemberek életét tapasztalt nyugalmával beszélték el. Azzal a nyugalommal, amely a jószándékra, s a maguk erejének ismeretére épül. 1950-ben került a gyárba az asszony, „Sorbaállt” érte, sokáig így sem sikerült elhelyezkednie. Kartotékkezelőnek vették fel, kicsi volt a kereset, fizikai munkára kérte magát Az előkészítőbe, azután a szövődébe. — Letelt a három nap, kiálltam a kender-lázat. Műanyaggal dolgozunk régóta, nem sokan tudják: ml az. A kender porától negyvenegy fokig felszökött az ember láza, amíg meg nem szokta a szövődét Megszoktam. Megszoktam a szigorú tanító mestert is, A férjem volt... Higgye el, többet sírtam, mint ettem, olyan keményen fogott. — Persze... Ne mondhassa senki, hogy a művezető felesége nem tanulta meg tisztességesen a szakmát...— magyarázza negyedszázad után a szigor! Homolya Sándor. A házasságok a gyárban köttetnek. ö maga harmadik esztendeje dolgozott a gépcsattogástól visszhangos műhelyek falai között. Segédmunkásként lépte át a küszöböt 1947-ben; szerencséje volt, „az átképzősök” első csoportjával tanulta ki a „forikíer”-munkát. Osztrák tőkés-érdekeltség volt a gyár — az előmunkások torz németségű neve mellett az eszközök, műveletek java része is őrizte elnevezésében sokáig a tűnt idők emlékét. — Azt tanították nekünk akkoribani készüljünk reá, hogy ésszel is dolgozzunk, ne csak kalapáccsal. Jó oka volt ennek: a zsákszövő gépek legfontosabb „műszere” annak idején a samű-ka- lapács volt. Majd két évtized múlott el, hogy a megváltozott termékek-gépek aztán egyre inkább a figyelmet, tudást, s nem az erőt követelték. Peregnek az emlékezés lapjai; nehéz különválasztani a gyár és a Homolya család történetét. Fiatal koruk óta szervezői-résztvevői az üzem és a kerület társadalmi mozgalmainak; Homolya Sándor ma is vállalati szakszervezeti tanácstag, a felesége a műhelybizottságban dolgozik. — Vitatkozunk is éppen eleget. A „lehetőség” meg a „jó lenne”, ugye, gyakran ellentmondanak... — mo- solyodik el Homolya Sándor. S ami azt illeti: akad, mint apának, s művezetőnek még vitapartnere. Tizenhat esztendeje „kender-jutás” a nagy lányuk, ott dolgozik a menyük. Volt idő, amikor két másik gyermekükkel együtt egyszerre öten is szerepeltek a gyári névregiszterben. (folytatás a 22. oldalon) ANGYALFÖLD Homolyáék
