Angyalföld, 1977 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1977. január / 1. szám

fllllllllllllllllllllllllllMIIIII|lllll*lllll>lllllllll!l|lllllllllipillllllll|lllllllllllll||'llll|llll*llll|l I Illlllim11 lllllllll II tlllllJill II IIIIIIIIMIIIIIIIIIflllllllll III I! IIIIIIII1 llllllllllllllllllfllllll llllllllllll I llllllllllllliiiiii I llllllllllliliil TISZT ELET A Ősöknek KÖZÖS ÚTON Magyar—szovjet barátsági hónap (Résziét a programból) Január 24. (hétfő), du. 5. óra Külpolitikai Fórum. Téma: Az SZKP XXV. kongresszusának békeprogramja. Január 26. (szerda), du. 4 óra Hazánk felszabadításáért harcolt szovjet elvtársnők ba­ráti találkozója szocialista brigádokkal, női tanácstagok­kal. Február 4. (péntek), du. 2 óra „Művészeink a békéért, a népek barátságáért” címmel kerületi képzőművészek—színművészek baráti találkozója. Bevezetőt tart: HINCZ GYULA Kossuth-díjas festő­művész. Február 7. (hétfő), du. 4 óra Az Angyalföldi Könyvbarátok Körének összejövetele. Téma: A mai szovjet irodalom. Közreműködnek: a Jó­zsef Attila Színház művészei. Február 8. (kedd), du. 4 óra Angyalföldi veteránok, a munkásmozgalom régi harco­sainak látogatása a Szovjet Kultúra" és Tudomány Házá­ban. „TISZTELET A HŐSÖKNEK” címmel a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság üzemi tagcsoportjai és a Hazafias Nép­front körzeti csoportjai szervezésében: magyar—szovjet baráti találkozók, filmnapok Angyalföldön. Helyszínek: Váci út 50., Mosoly u. 23—25., Tahi u. 59., Mautner Sán­dor u. 26., Dagály u. 15/a„ Forgács u. 18., Róbert Károly krt. 72., Kassák Lajos u. 53., Rajk László u. 40., Visegrádi u. 19., Pozsonyi út 56 (ALUTRÖSZT), Magyar Hajó- és Darugyár, Váci út 202., Csata u. 8. (VBKM TRANSZ- VTLL), Elzett Zár- és Lakatgyár, Váci út 117., Közlekedési Mérőműszerek Gyára, Bulcsu u. 7. Egy emlékmű története Angyalföldön 1945. január 11-én találkoztak a lakók elő­ször a vöröskatonákkal, azok­kal, akik kerületünket január 14-re teljesen felszabadították. Régi kommunisták még aznap megalakították a Madarász te­lep egyik „kocsmája” helyisé­geiben a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kerületi szervezetét. Ezzel egyidőben megalakult a Nemzeti Bizott­ság és a kerületi elöljáróság épületében „beindult a köz- igazgatás”. Azután létrejött a háztömb- és házmegbízottak testületé is. Első tennivaló volt az utcá­kon található emberi holttes­tek és állati hullák eltakarí­tása, A romok eltakarítása után és a romos lakások helyreál­lításával egyidőben exhumál- tattuk a harcok során a kerü­letben elesett és bajtársaik ál­tal különböző helyeken elte­metett vöröskatonájrat. A Bé­ke téren, közös sírba temet­tük őket. Később, közadakozásból ösz- szegyűlt pénzen, Mäyer Béla szobrász —, aki a Lenin Mau­zóleum relief munkálatain is dolgozott — egy gúla alakú hősi emlékművet készített. A gúla tetején életnagyságú, szu- ronyospuskás vöröskatona lát­ható, két oldalán pedig egy- egy relief. Az egyiken kovács­üllő előtt álló munkás, kala­páccsal a csuklóin levő bilin­cseket töri le. A másik re­liefen egy anya teszi kezeit az előtte álló kisleánya vállaira, a kislány pedig a kezecskéi­ben galambot tart. A szob­rot 1947 szeptember 16-án szovjet katonai egység, rend­őrségünk, zenekar és a szov­jet katonai parancsnokságok küldöttei jelenlétében avattuk fel, ünnepélyes keretek kö­zött. Amikor Zamarcev tábornol- elvtárs elrendelte, hogy Buda­pesten eltemetett katonáit égj közös sírba a Ludovika kert­jébe helyezzék, a Béke tér: sírt nem engedte háborgatni Magyar Hajó* és Darugyár Rekonstrukció - szovjet segítséggel Tavasszal kormányközi meg­állapodás született Szovjetunió és Magyarország között, a Ma­gyar Hajó- és Darugyár — el­sősorban a budapesti gyáregy­ségeket érintő — rekonstruk­ciójáról. A dolgozók körében nagy port vert fel a hír. Azóta lecsillapodtak a kedé­lyek — mindenki reálisan pró­bálja felmérni a lehetősége­ket. A szovjet—magyar kapcso­latok hagyományairól, a re­konstrukcióról Ángyai Ádá- mot, a közgazdasági főosztály vezetőjét kérdeztem. — Termékeink ötvenöt-hat­van százalékát Szovjetuniónak szállítjuk. A Szovjet Regiszte- ri Hivatal munkatársainak se­gítségével kerüljük el a rek­lamációkat. Hibátlan, a szov­jet szabványelőírásoknak meg­felelő termékeket tudunk elő­állítani közreműködésükkel. — Az Energomasexport nagy szerepet játszott nemrégiben az MHD életében... — Át kellett írnunk az öt­éves tervet. Az EVT vezette konzorcium, amelynek többek között a szovjet Energomas­export is tagja, ötvenhat mil­lió dolláros kazánmegrende­léshez juttatta vállalatunkat. Ez lényegesen módosította ter­vünket. — A szellemi kapcsolatok hogyan alakultak a szovjet vállalatokkal? — Kétoldalú kapcsolat jött létre, a KGST közvetítésével. Az új szellemi termékeket, újításokat, tudományos ered­ményeinket kicseréljük. A jö­vőben tovább kívánjuk széle­síteni kapcsolatainkat. A szov­jet féllel közösen új konst­rukciókat kívánunk kialakí­tani. Például 1978-ban 1240 lóerős tutajvontató prototípu­sát bocsátjuk vízre. — Milyen változást hoz az MHD életében a rekonstruk­ció? — A szovjet és a magyar szakértők arról tanácskoztak, hogyan lehetne a termelékeny­séget növelni; mit kell ennek érdekében tennünk? Mit ér­demes gyártanunk, milyen technológiával ? Milyen gépe­ket, berendezéseket célszerű vásárolnunk? A tanácskozások eredményeként kialakult ter­vek szerint alkalomszerű, csak a rövidtávú érdekeket figye­lembe vevő beruházás helyett, átfogó, jól átgondolt rekonst­rukció valósul meg. — Mikorra? — Az ötödik ötéves terv má­sodik felében kezdődik és a hatodik ötéves tervben fejező­dik be. — ötvenszázalékos termelé­kenység-növekedést várnak. Csak az új gépektől, berende­zésektől? Vagy szükségessé válik a jobb munkaszervezés is? — Feltétlenül. A jelenlegi munkaszervezés hiányosságai­val nem tudjuk azt teljesíteni, amit a népgazdaság vár tő­lünk. A mostani rendszeren változtatnunk kell. A rekonst­rukció nemcsak a géppark fel­újítását jelenti. Életrehívtuk a vállalati automatizálási rend­szert, ez szervesen kapcsoló­dik a rekonstrukcióhoz. Fel­adata, hogy a szervezési hát­teret, a gépek tökéletes ki­használását biztosítsa. — A rekonstrukció megva­lósítása hosszabb időt vesz igénybe. Megbontja a munkát. Az átmeneti időszak nem okoz maid lemaradást? Nehézsége­ket? — A népgazdaság fejlődést vár a vállalattól, ezt azonban a jelenlegi körülmények nem teszik lehetővé. Elavult a gépek egy része, nem mindig kielégítő a munkaszervezés — többek közt ezért vált szüksé­gessé a rekonstrukció. Az át­meneti időszakban úgy kell megszerveznünk a munkát, hogy a termelékenységünk ne csökkenjen. A munkásoktól megértést és segítséget várunk. Ha az egyik műhelyben sze­relik az új gépeket, addig az ott dolgozókat átirányítjuk egy másikba, ahol két műszakban dolgoznak majd. Soós Éva 4 ANGYALFÖLD mondván: „Ilyen, gyáripari munkások lakta kerületben, ahol ennyire megbecsülik hő­si halált halt katonák sírját, a hősök méltó helyen nyug­szanak .. Késmárky János, volt XIII. kerületi elöljáró

Next

/
Thumbnails
Contents