Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
Marad a Kft YV Múlt ifiében — jövőért Tavaly lépte át a „bűvös” egymilliár- dot a kerület egyik legsajátosabb vállalkozása, a Kohászati Gyárépítő Vállalat. Gyors ütemben fejlődnek ebben a tervidőszakban is; termelési értékük 1980- ra már eléri az 1,8 milliárdot. Az impozáns növekedés azonban nem gondnélküli. Kötelez a profil! S mivel a következő évek nagy kohászati és gépipari beruházásainak majd mindegyikében érdekelt a KGYV — okkal panaszkodhatnának „túlterhelésre”. De nem teszik. Inkább megkísérlik úgy szervezni munkájukat, hogy a meglevő kapacitás, és az új fejlesztés is a lehető legrugalmasabban alkalmazkodjon a gyorsam változó igényekhez. Az ország legnagyobbja lesz Hogyan alakul a nagyvállalat ötödik ötéves terve, miként tudnak megfelelni a fokozott népgazdasági, ágazati követelményeknek? — erről beszélgettünk Farkas Sándor vezérigazgató-helyettessel, Demeter József szaktanácsadóval, a vállalat párttitkárával és Farkas Lászlóval a külkereskedelmi iroda vezetőjével. — Nehéz acélszerkezetből a kohászat igénye 1980—82-re csaknem eléri a 100 ezer tonnát. Ezért 228 milliós fejlesztéssel évi 23 ezer tonnára növeljük tápió- szelei acélszerkezeti üzemünk kapacitását. Mivel a Ganz-MÁVAG inkább a daru és hegesztett gépszerkezeti elemeket fejleszti, a Csepeli Egyedi Gépgyárban is változik a termékszerkezet, a Dunai Vasmű, pedig elsősorban saját levél, s az ágaik között nem énekelnek a madarak.” Kapuk, melyek mögött a sötétképű gyárak, mint valami elvarázsolt könyörtelen óriások szívják a munkások életerejét, fogyasztják a nők álmait, gyermekek mosolyát. S más kapuk, melyeket a kitörni vágyó konok ifjú önmagát és osztálya boldogulását keresve meg akar építeni, hogy az értelmes életbe vezesse proletár társait. „Kint laktunk Újpestnél, a Váci út legvégén, egy kis pinceszobában, s innen jártam be a körútra gyalog, ahol egy kapu alatt napról napra ki voltak ragasztva a lapban megjelent irodalmi dolgok. Vasárnap és csütörtökön a Hatnaposok versei jelentek meg különleges betűkből szedve, a többi napokon pedig a fiatalabb, a nem annyira megbecsült költők jöttek. Odaálltam a drótsövény mögé ragasztott újságok elé, és olvastam és lelkesedtem és gyarapodtam." Életének, művészi útjának minden magakísérletezte állomását vállalta. Nem tagadta Kassák, a modem és még- modernebb lírai irányzatok híve és meghonosítója, hogy bukdácsolt ő is „az élet lépcsőin”, de mindig tudta, hogy kik közül indult, és hogy hová kell, _kö tel essége elérkeznie! „Nem széplelkű költő vagyok én, hanem egyszerű ANGYALFÖLD felhasználásra készít acélszerkezetet — az ország legnagyobb ilyen profilú vállalatává fejlődünk — magyarázza a vezérigazgató-helyettes. Beruházni persze — ha mégoly indokolt is — manapság nem könnyű. Márpedig az idő sürget: a Dunai Vasmű konverter üzemébe 30 ezer tonna, az LKM beruházáshoz 20 ezer tonna, míg a Paksi Atomerőmű épületeibe 8400 tonna acélszerkezetet kell a tervidőszak alatt beépíteniük. — Lesz tehát mit éDÍtenünk, szerelnünk, de legalább ilyen fontos, hogy az „emberi háttér” is rendelkezésre álljon — veszi át a szót a párttitkár. — 460 szerelőnk többsége télen, nyáron, ha kell szombaton és vasárnap is az ország különböző területein levő kohászati üzemek felújításán, bővítésén, vagy épp az induló nagyberuházásokon dolgozik. S bár az átlagkeresetre nem panaszkodhatnak, a megerőltető fizikai munka miatt mégis indokolt helyzetük további javítása. Ezért nemrég javasoltuk a vasasszakszervezetnek a 15 százalékos szerelési pótlék bevezetésének támogatását. De a szociális ellátásban is van mit javítani. Ma már szinte nevetséges, hogy még mindig csak napi 19 forint az úgynevezett különélési díj, hasonlóan érthetetlen, hogy az étkeztetéshez szerelőink nem kaphatnak vállalati hozzájárulást. S ami végképp tarthatatlan: a munkásjegy csak személyvonatra érvényes, dolgozóink tehát órák hosszat bumliznak, míg elérik munkahelyüket. Ez fárasztó, időigényes, és kedvezőtlenül befolyásolja a munkafegyelmet. A KGYV — saját költségei terhére — szívesen fizetné a gyorsvonati díjat, csak munkásember, aki szereti az anyagot. Nem nyugszom bele, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy vannak." „A szocialista művész — vallja — nem azért alkot művészetet, hogy szépet alkosson, hanem azért, mert hisz önmagában és az általa fölfedezett életfejlődésben.” Ifjú éveiben sokat nélkülözött, sokáig méltatlanul mellőzték, mégis, ha adni akartak neki, sokszor visszautasította. Zárt és megvesztegethetetlen maradt élete végéig. „Nem fedeztem föl semmit, csak megtaláltam azt, amit oly gyötrelemmel nélkülöztem magamban. Bölcsebb és egyben erősebb is lettem, megingathatatlan önmagámban, s így elbírom a világot...” A világot, benne szűkebb munkáspátriáját, amelynek ronthatatlan barátságé szavait hagyta örökül. „Barátaim mind, akikkel egyszer is kezet szorítottam a ti nyelvetek énekét dalolom általatok és értetek vagyok én, a magányos aki magáramaradtan is a mindenséggel teljes, miként, a fa, amely élő koronájaként a föld virágait virágozza. így állok egyedül a térben és kitárom magam az ég felé, ti vagytok az én földem, barátaim, s a ti álmaitok kertjei virágoznak ki dalaimban. tegyék ezt számunkra lehetővé a rendelkezések. — Milyen lehetőségeik vannak az export, főként a tőkés kivitel növelésében? — fordulok a külkereskedelmi iroda vezetőjéhez. — A szocialista országok közül a következő években főként Romániába, és az NDK-ba szállítunk ívkemencéket. Kevesebbet tudunk adni, mint amit kérnek: jól érzékelteti ezt, hogy például egész export kapacitásukra igényt tartanának az NDK szakemberei... Bevált, kedvező piacot jelentenek a fejlődő országok. Venezuelában most helyeztünk üzembe két KGYV ferro-szilícium kemencét, egy komplett üzem szállításának keretén belül. Szingapúr részére ívkemencét gyártanak, és már tengerre „szállt” az ausztrál megrendelésre gyártott kemencesor is, sőt Dubaiba „kulcsra készen” szállítják az ívkemencéket... Fejlődnek kapcsolataik a fejlett tőkés országokkal is. Egymillió dolláros üzletet kötöttek például a hollandokkal: Utrichbe, az acélöntődébe 30 tonnás ívkemencét szállítottak, a porleválasztót NSZK- kooperációban készítették. A nagyberuházáson 40 KGYV-s szakember dolgozott ... Érdeklődik berendezéseik iránt Franciaország, sőt az USA egyik cége is. Ez utóbbinál most egy olyan kooperációs szerződésen dolgoznak, amely értelmében kilenc különböző nagyságú ívkemencét szállítanának a tengerentúlra, s a tőkés cég adná a transzformátorokat, és az egyéb villamos részegységeket, sőt az üzembe helyezést is vállalná. Tovább javítja tőkés export lehetőségeiket, hogy a külkereskedelmi munka új formáival is próbálkoznak: szó van például közös vállalat létrehozásáról is az egyik európai tőkésországgal... Megújul a Révész utca Feladat akad bőven, különösen, ha as egyenletes munkát még egy esetleges áttelepülés is „tetézné”! A KGYV Révész utcai törzsgyárának — elvben — a tervidőszak alatt ki kellene települnie Cinkotára, az új ipartelepre. Ez azonban hatszázmilliós fejlesztést igényelne, amelyre jelenleg nincs pénz, s a költözködés ráadásul — éppen a szükségszerű gyártási kiesés miatt — az exportot is veszélyeztetné. Ezért a KGYV vezetői egy rekonstrukciós programot alakítottak ki, amely áthúzódna a következő tervidőszakra. Kétszázmilliós beruházással törzsgyárunknál korszerű, és a jelenlegi széttagolt, fejlesztő, fővállalkozó irodák helyett központi irodaházat létesítenének, s úgy modernizálnák a gépparkot, illetve olyan technológiát vezetnének be, ami tekintetbe venné a környék lakókörzet jellegét, s ráadásul 25 százalékos munkaerő-megtakarítást is eredményezne. Ezt a koncepciót mind a kerületi párt- bizottság, mind pedig a tanács elvileg támogatja, és elfogadta tervüket a Kohó- és Gépipari Minisztérium is. A hosszú távú, feszített feladatainak csakis így tud megfelelni a Kohászati Gyár- építő Vállalat. — bossányi — 11
