Angyalföld, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1976. november / 2. szám
VÁCI ÜTI DINASZTIÁK Lelenkáék, az „Akkumulátorból” Nevek, évtizedek, emlékek. Apák és nagyapák. Igen, van annyira „ősi” név számos családé itt a Váci úton, mint sok hajdan almanachba jegyzett dinasztiáé. Csakhogy nem pátensek, hitbizományok, hanem a kemény munka alapozta ezt a nemességet. Ismerkedünk, játékos gondolatokat engedünk szabadjára. Ilyesmit is: — Milyen lenne a I Lelenka-család cí- | mere, ha most raj- fzolná egy heraldikus? — Milyen is...? Szürke mezőben lenne tizenegy .;. ceruzaelem talán, felette meg egy hanglemez... — neveti el magát Lelenka Andrásné. — Merthogy mindig Angyalföld kőrengetegében éltünk, volt idő, mikor tizenegyen dolgoztunk az Akkumulátorgyárban... És az egész család „zanebolcnd” .,. ő maga — Gyöngyinek ismeri mindenki a gyárban — most az anyagraktárban dolgozik; élete során sokfajta munkát megpróbált, ahogy múltak az évek, egyre nehezebb lett a segédmunka a három műszakban a forgácsoló műhelyben. Lelemka András — őt meg „Bandi bácsinak” szólítja a hetven esztendős liftes is — udvari szállításvezető most; annak idején, fiatal gyerekként meg építette is az Akkumulátorgyárat; kőművesek mellé tudta beszerezni, 1942- ben az édesapja. — Sokat vergődött ember volt szegény ... Baloldali viselkedése miatt egyik gyárból másikba dobálták annak idején. Közgazdasági végzettsége volt pedig, de arra kényszerült, úgy keresse a kenyeret a nyolc gyereknek, ahogy lehet. Nem mondom, úgy se hihető a mai világban, mennyire szegények voltunk! — Itt gyökeresedtünk meg valahogy, apósom, anyám, a testvérek közül is, aztán pedig a gyerekek is itt álltak munkába. — Hogy boldogulnánk máshol is? Biztosan. Csakhogy az már nem lenne ugyanaz. Ha odabent gondunk, bajunk is akad, csak úgy érzem nem több az, ami „családon belül” előfordulhat. Egy kis összezörrenés miatt pedig, ugye, nem hagyja senki ott a családját. Az ifjabb „generációból” most a lánya, veje dolgozik az Akkumulátorgyárban. Itt volt a nagyfia, s annak a felesége is, csakhogy elvitte a szakma, autószerelőnek tanult. — Beszéltem vele ... Ha bármi lehetőség lenne, jönnének vissza mind a ketten. Várom, hogy úgy alakuljon; mégiscsak jobb az, ha együtt dolgozunk. Este van, halkul a Váci úti forgalom moraja. — Régebben sétálni indultunk ilyen tájt... Évtizede még volt levegő a Váci úton... — nevet Leienkáné. — Ki sétál most a Váci úton? Igaz, aki levegőzni akar, menjen tanyára. De oda meg nem jön utánunk az Akkumulátorgyár.
