Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-12-10 / 22. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2010. december 10. MOZISAROK Zimmer Feri 2. Józanok csendje Delirium a Stúdió „K”-ban A mozdulatokban egyszerre jelenik meg kegyetlenség és líra, brutalitás és gyengédség A 13 nem éppen szerencsés szám, persze csak azok számára, akik hisznek a babonákban. Tímár Péter forgatókönyvíró-rendező és stábja valószínűleg nem tartozik az említettek közé, hiszen pont ennyi év után készítették el a premierjének idején közepes sikert aratott Zimmer Feri második részét. A Zimmer Ferit a mozikban anno nem övezte kimagasló érdeklődés, a későbbi televíziós sugárzásokat követően viszont kultikus vígjátékká vált. A Fikász család feje, az önjelölt, idétlen vendéglátós és kompániája legendás figurák lettek. Fikászék vállalkozásának meglehetősen parabolisz- tikus története jellemző Tímár vígjátékaira, szinte védjegye a vizuális trükk (gyorsítások, lassítások stb.j. Ezek a vidám képi megoldások, a remek dialógusokkal ügyesen ötvözve kiváló szórakozást nyújtanak akár sokadszorra újranézve is. Jó példa erre az Egészséges erotika vagy éppen a Csinibaba. Tímár valószínűleg filmjeinek rajongótáborát (elsősorban persze a Zimmer Feri-rajongók elvárásait), és nem a várható profitot tartotta szem előtt, amikor belevágott az új projektbe. Tény, hogy az elmúlt évek hazai filmvígjátékter- mése leginkább az unalomig elcsépelt klisékre felépített, ugyanazokkal a színészekkel telepakolt, irracionális, rózsaszín ködben tévelygő, olykor romantikus szálakkal fojtóan összegubancolt, bugyuta betétdalokkal fűszerezett fércművekre korlátozódott. Ezek a produkciók alapvetően az álomgyár hasonló munkáinak koppintásai voltak, hol ötlet- gazdagabban, hol pedig egyértelműen profitorientáltan és dilettáns módon megvalósítva. Készültek persze hagyományos értelemben vett magyar filmkomédiák is a közönség- (és producer-) barát kategórián belül, azonban ezek egymás mellé dobált, gyakran rögtönzött útszéli poénkodásokból és/vagy folyamatos káromkodásokból álltak. A Zimmer Feri 2. nagy hazai riválisa az egy hét múlva bemutatásra kerülő Üvegtigris harmadik része lesz, amelyPatrick SÜSKIND a Galamb A PARFOkI SZERZŐIÉTŐL nek állítólag most volt forgatókönyve is, és nem csupán improvizációk láncolata a bő másfél órányi (korhatáros) beszóláshalmaz. A Zimmer Feri 2.-nek tehát cirka két hete van, hogy megpróbáljon helytállni a premierdöm- pingben. A nagy vetélytárssal folytatott versenyben a végső (anyagi szempontból vett) ösz- szegzésnél természetesen az Üvegtigris 3. diadalmaskodik majd. Pedig Tímár filmjének legalább van forgatókönyve, eleje, közepe, vége, mivel azonban nem káromkodják végig, és nem destruktív figurák nem kevésbé destruktív kalandjaiban gyönyörködhetünk, sajnos nem bír majd ellenfelével. Fikász Ferenc (Reviczky Gábor ismét bravúrosan hozza a kétbalkezes, örök vesztes figurát) és családja ezúttal kastélyszállóbizniszbe kezd. Egy eldugott falucskában fillérekért vásárolnak a célnak megfelelő épületet- Az önkor-. mányzat által szabott gyanúsan alacsony árnak azonban több oka is van. Az egyik például az, hogy állítólag a kastély elátkozott, és szellemek lakják. Fikász fejéből kipattan az isteni szikra. Elkezdik terjeszteni, hogy éjszakánként valóban kísértetek osonnak a folyosókon. A hírre az üzlet kezd beindulni, mert a borzongásra vágyó kíváncsi vendégeket tényleg szellemek riogatják éjjelente. A kísértetek természetesen Fikászék, fehér lepedőkbe burkolózva. Működik tehát a stikli, és megtelnek a kiadó szobák. A ménkű akkor üt be, amikor Fikaszék (egyik éjféli „bevetésük” során) találkoznak egy valódi kísértettel... Tímár filmje nem átütő darab, viszont az ötletben rejlő lehetőségeket ügyesen aknázza ki a forgatókönyv, a színészek pedig láthatóan élvezték az önfeledt bohóckodást. Ennek a két a tényezőnek a kohéziója elég ahhoz, hogy a nézőtéren eltöltött másfél óra ne fulladjon kínos unalomba. Hazai gyártású filmvígjátékról lévén szó, ez már önmagában is korrekt teljesítmény. Cs. D. Jonathan Noel egyedülálló férfi, elmúlt ötvenéves. Harminc éve él Párizsban, egy hatalmas belvárosi bérház hatodik emeleti tiptop kis odújában. Sivár életének sivár napjai monoton egyhangúságban telnek. Reggelenként felkel, kimegy a folyosón lévő közös vécére, ügyelve rá, nehogy találkozzon valamelyik szomszédjával. Aztán megborotválkozik, magára ölti szolgálati ruháját, és átsétál a közeli bankba, ahol biztonsági őrként dolgozik. Ott is a begyakorolt ruCsáth Géza novellái alapján, azok fel- használásával rendezett különös hangulatú előadást, delíriumot a Stúdió „K”-ban Mezei Kinga. A néhány éve Újvidékről érkezett fiatal színész-rendező produkciója ismét egy új színt kevert a Ráday utcai kísérleti műhely amúgy sem szürke palettáján. Álomjáték, időn kívüli bódult szellemi utazás múltba, álmokba, mindez táncban, zenében, látványban és szóban elbeszélve. A darab egy korábbi változatát 2004-ben már bemutatták a belgrádi Szerb Nemzeti Színházban. Mezei Kinga, aki nemrég a Stúdió „K” csapatához szegődött (az itteni Ringatót is ő vezeti), a helyi körülményekre, színészekre szabta át az előadást. Az első tíz percben meg sem szólalnak, csak álomszerű táncukat lejtik a szereplők egy pinceszerű helyiségben, boroshordók, létrák, deszkák, mennyezetről lógó hálók között. A furcsa tánchoz az élő zenét egy zongora és egy fuvola szolgáltatja, a zeneszerző Mezei Szilárd. De amikor elhangzanak az első, többnyire artikulálatlan emberi hangok, majd később a lazán összeöltött Csáth-történetek a szereplők szájából, akkor is nyilvánvaló, hogy ebben az előadásban a mozgás, a zene nem illusztrációja a szövegnek, hanem ezek egymást erősítik, feltételezik vagy akár helyettesítik. Férfiak mesélik- táncolják-dülöngélik-játsszák el életüknek fájdalmas, sorsfordító, tragikus történetét. Csalódással, kudarccal, tébollyal, halállal Folytatódik a Mesterek és tanítványok kiállítássorozat a Ráday utcai Képesházban. Újabb két fiatal pécsi festő, Tóth Gábor és Lődör Dániel munkáival ismerkedhetünk most meg. Nicolas Bourriaud azt írja, hogy a kiválasztás cselekedete éppúgy elegendő a művészi eljárás megalapozásához, ahogy az előállítás, vagyis a festés vagy a faragás. Az új gondolatot belelátni egy tárgyba önmagában is termelés. M. Duchamp így egészíti ki a szó definícióját: egy tárgyat új közegbe helyezni, egy elbeszélés szereplőjeként feltin szerint kinyit és bezár, s a kettő között fennmaradó nyolc órában fel-alá járkál a bankba vezető lépcső első és második fokán. Este hazamegy, megvacsorázik és lefekszik. Másnap minden kezdődik elölről. Mindez tökéletesen kitölti Jonathan Noel életét, s elégedettséggel tölti el a tudat, hogy ezen kívül nincs más dolga, csak várni a halált. S egyáltalán nem szeretné, ha ezt az olajozottan, jól bevált szabályok szerint működő életet bármi megzavarná. Ha történvégződő történeteket. E nyomorúságos férfiéletek kudarcainak szükségszerű tartozéka - az alkohol és a drog mellett - természetesen a nő. Az ő szerepét mindig ugyanaz a színésznő, Homonnai Katalin játssza. Az egész előadás szüntelen mozgásban van, a szereplők aprólékosan kidolgozott, precízen megtervezett koreográfia szerint dőlnek, esnek, sik- lanak ide-oda, cserélnek helyet, másznak a magasba, lógnak létrán, kötélen. A tárgyak, mint például a hatalmas kés, újabb és újabb funkcióba kerülnek, másmás események baljós jelképeként. A mozdulatokban egyszerre jelenik meg kegyetlenség és líra, brutalitás és gyengédség, játékosság és humor. Igen, humor, mert a tragédia, keserűség, csalódás ilyen mennyiségben már szinte nevetséges. A szomorúság mennyisége átcsap a nevetés minőségébe. Ez a lélek önvédelme. Mint amikor a test hirtelen borzongással védeke- g zik a nyári forróság ellen. Gyönyörűen megkomponált jelenetek sora követi egymást, s mint egy jól működő, összeszokott dzsesszegyüttesben, itt is előadja mindenki a maga szólóját, miközben az egész zenekar profi módon muzsikál együtt. A szólók közül Nagypál Gáboré és Spilák Lajosé a legemlékezetesebb. Nagypál lényegében az egész előadás alatt azt játssza-táncolja, hogyan tudná végre meggyújtani a cigarettáját. Spilák egy cirkuszi mutatványnak beillő koponyaműtétet beszél el, az agyból az időt kell kioperálni. fogni - ez maga az alkotás. Ezekkel a gondolatokkal közelíthetünk, és bizonyára igazak is erre a kiállításra. Mindkét művész számára, ez valószínűsíthető, az alkotás művelete a fogyasztás aktusának valamiféle egyszerű pótcselekvése. Elgondolkodtató, hogy az alkotók egyfajta pszeudoművészet és az állandó idézetek bűvöletében dolgoznak. Az is lehet, hogy a hatalmas erőfeszítés és igyekezet, amit belefektetnek munkáiknak elkészítésébe, nem igazán térül meg. Méretre is hatalmas alkotások ne valami. Ennél jobban semmitől sem retteg. De egy nyári reggelen mégiscsak bekövetkezik a baj. Épp kilépne zsebkendőnyi lakása ajtaján, hogy a szokásos módon megkezdje a napját, amikor undorral vegyült rémülettel tapasztalja, hogy a folyosón egy galamb ül. Jonathan Noel világrendje egy pillanat alatt felborul, élete kizökken a megszokott kerékvágásból. Pánikba esik, baljós események sora követi egymást, s elkerülhetetlennek látszik a legvégső megoldás. Patrick Süskind, a kitűnő német író, akit A parfüm című regénye, majd az ebből készült film tett viHomonnai lágy mozdulatai most is csodálatosak, törékenysége, finom bája, esendősége elvarázsol. Gyertyás tánca Nagypál Gáborral (cipőjük orrára gyertyát állítva táncolnak) felejthetetlen, Mezei Kingának, aki látványtervezője is az előadásnak, ezért külön elismerés! Azt hittem, a Stúdió „K” és színészei már nem tudnak megleezek, Csontváry képét ilyen torzításban, vagy a felnagyított könyvlapot a Van Dyck-képrészlettel megfesteni önmagában is igazán érdekes feladat (de minek?). Az egyszerű, művészetre kíváncsi kiállításlátogató mindebből valószínűleg semmit sem lát. Én is így érkezem Tóth Gábor nagyméretű festménye elé, amely van vagy 2x3 méteres, rajta egy sivár mezőn álló, nyitott ajtajú Trabant, valószínűleg fotó alapján megfestve, teljes realizmusra törekedve. Nézem közelről, távolodom tőle - a látványhoz semmi módon nem tudok kapcsolódni. Biztosan bennem van a hiba. A következő kép elé állok. A takkemak nevezett, megfestett .£ tűzőgép szintén ilyen reális, csak I a durvább vászon ad neki rasztert, •o A fekete alapú, akkurátusán meg- S festett fali szerszámkészlet, hiába a < csavarkulcsok hívogató csillogása, nem vonz, már csak továbbsietek, mintha valami postaládámba bedobott áruházi katalógus elől menekülnék. A megfestett könyvoldal egy Van Dyck-festményrészlet fotójának megalkotott képével és természetesen a könyvoldal magyarázó szövegével együtt, többszörös áttételével azért engem is megérintett, a három drapériatanulmány pedig igazolni látszott a festői tudást, felidézte a jó öreg lághírűvé, a pszichothriller mestere. Ebben az elbeszélésben is ragyogóan építi fel - az események szintjén túl - Jonathan Noel lélektani történetet is. Egyszerű mondataival, semleges, látszólag színtelen stílusával, a jelentéktelen történések aprólékosan részletező leírásával a pattanásig képes fokozni a feszültséget. A regényben alig történik valami, de épp emiatt minden történés szimbolikus, és mindegyiknek mély és súlyos következményekkel járó jelentése van. Ilyen mindenekelőtt a galamb felbukkanása, az elszakadt nadrág, az apokalipszist idéző vihar. Ezek petést okozni. Tévedtem. Ez a társulat, ez az előadás, ez a zenére, táncra, mozgásra koreografált delirium ismét valami különleges, csakis egy ilyen intim színházi térben átélhető élményt nyújtott. Méltó válaszként arra az értelmetlen kérdésre, hogy szükség van-e a kísérletező vagy alternatív és főleg független színházakra. Ferencz Zsuzsa Barcsayt, és elgondolkodtatott a művészet változásán. A másik alkotó, Lődör Dániel fődarabja egy koncept fotósorozatból kinőtt festmény A pécsi vásárban talált Huszárik-film részletének régi fotója lett az alap. A Csontváryról készített film bolgár főszereplője, aki a festőt játszó színészt és a festőt is alakítja, gyufával világítja meg Mária arcát. (A Mária kútja Názáretben című képről van szó.) Ez a színész-filmbéli színész-festő-sor bővül tovább a fotósorozatban, majd az újra megfestett képben, amikor Lődör Dániel saját magát festi, helyettesíti be a színész helyébe ugyanabban a pózban! Ez az a rövidülésben megfestett Csontváry-kép, az előtte kuporodó gyufával Mária arcát megvilágító művésszel, amelyre már előbb is utaltam. „Borzongató élmény az olaj és vászon tűz- közelsége, megrendítő a fénnyel rávilágítani Máriára, Csontváryra és saját magamra” - írja erről az élményről. A kollázsképek érdekesek, talán a legbefogadhatóbbak ezen a kiállításon, a „siker” és „error” szavakból képezett kisméretű festmények pedig talán számomra magának az egész kiállításnak a lényegét fogalmazzák meg. Siket; vagy csak tévedés (error) mindez? Knox mind valami váratlan, szokatlan kifejlet irányába húzzák a történetet és vele az olvasót. Ezektől válik egy jelentéktelen ember egyetlen, szintén jelentéktelen napjának leírása hihetetlenül izgalmas olvasmánnyá. Mert A galamb letehetet- len könyv, egy szuszra olvasandó. Akinek ez az első találkozása a szerzővel, szinte biztosan keresni fogja további műveit is. Nem véletlen, hogy a Partvonal Kiadó Süskind-sorozatot indított. A parfüm és a Sommer úr története után A galamb a sorozat harmadik kötete. (Fordította: Révai Gábor.) Ferencz Zsuzsa _ KÖNYVAJÁNLÓ ________________ _____________ P atrick Süskind: A galamb Csontváry újrafestett képén a művész portréja is megjelenik Siker vagy tévedés (error) Lődör Dániel és Tóth Gábor kiállítása
