Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-11-26 / 21. szám
Ferencváros 2010. november 26. PROGRAMAJANLO 7 Tíz év magány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! Magánemberként ősferencvárosi, „gyógyíthatatlan lokálpatrióta”, s ez írásaiban is tetten érhető, betűk, álnevek mögé rejtett hőseiből gyakran igazi lokálpatriótát farag még abban a korban is, amikor divat az elvágyódás. „Az út elején mindenki megtippelte, hol léptek le. Én nem városra fogadtam. Hanem a hazatérésetekre." Egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató írásaiban mesél múltról, jelenről, vidékről, városról, sportról, szerelmekről, nagy titkokról és még nagyobb megfejtőkről, lemoshatatlan szagokról, megválaszolatlan kérdésekről. Aprólékos személyleírásaiból kirajzolódnak saját barátaink, szomszédaink, ellenségeink, akár mi magunk, ráismerünk osztálytársakra, rég nem látott rokonokra, környékbeli kocsmák ivócimboráira, a sarki trafikosra, szerelmekre, korokra, évekre, helyekre, ahol mi is jártunk - és Nagy Imre éleslátásával, vitriolos humorával új színt kaphatnak feledésbe merült emlékeink. Társas magány „Reggel a metróban megint találkoztam azzal a középkorú férfival, ugyanazzal a rezzenéstelen arccal, ugyanott sétált el és állt meg, mint mindig. Megint láttam azt az idős hölgyet, aki minden délután, amikor hazafelé sietek, ücsörög ugyanazon a pádon, mintha valami régi elfecsérelt pillanatot várna. Abból a régi bérházablakból ugyanaz a dallam szólt ma is, mint minden este, amikor a hűvös köveken elsietek alatta... Gyermekéveiben a rajzolás, faipari tanulóként egyre inkább a fotózás művészete vonzotta. Szakkönyvekből ismerkedett a technikákkal, tanulmányozta a nagy mesterek fellelhető munkáit. Leginkább Elliott Erwitt képeinek mélysége, hangulata, pillanatszerűsége nyűgözte le. Első fényképezőgépét középiskolai ösztöndíjából vásárolta. Arra törekedett, hogy minél több területen kipróbálja magát, a fekete-fehér dokumentarista képek állnak hozzá legközelebb. I ..............: A test diadala CIRCA - kortárs cirkusz a Trafóban Amit csak testtel meg lehet tenni, néha áthágva a fizika törvényeit, azt itt elénk tárták Telefonmonológ Emberi hang - a Bakelit előadása Melkvi Bea mindent tud a Nőről, akit a színpadon szenvedélyesen személyesít meg A 2004-ben alakult fiatal ausztrál társulat európai turnéjának magyarországi állomása volt november 11-én a Trafóban. A fennállásuk óta létrehozott öt produkció legszebb pillanataiból állították össze műsorukat, amelynek láttán mindent elfelejthetünk, amit eddig a cirkuszról gondoltunk, tudtunk. Ma már nemcsak kortárs színházról, zenéről, táncról beszélhetünk, hanem kortárs cirkuszról is. Napjainkban talán épp a manézs hagyományos világát fordítják ki leglátványosabban a sarkaiból, ami nagyrészt ennek a roppant tehetséges és rokonszenves ausztrál együttesnek is köszönhető. Koreográfus-vezetőjük a dél-afrikai születésű Yaron Lifschitz. Három lány, három fiú. Ők az artisták, a bohócok, a zsonglőrök, a bűvészek, levegőben úszó testük a tüzes karikán átugró oroszláné. És az a tüzes karika - értelemszerűen - szintén egy másik, karikába hajló test. De ahogy nincsenek valóságos oroszlánok és porondmesterek, ugyanúgy nem láthatunk ragyogó kosztümöket, csülogó flittereket, piros orrú bohócokat. A mutatványok alatt nem peregnek eszeveszett dobok, és az artisták nem hajolnak meg diadalmas mosollyal a veszélyes gyakorlat után felcsattanó tapsra. Ugyanis nincsenek felcsattanó tapsok. Sem cirkuszi díszletek. A szereplők terepszínű nadrágban, egyszerű tomadresszben dolgoznak, mintha csak gyakorolnának. Egyetlen díszük a testük. Folyamatosan, megszakítás nélküli koreográfiában zajlik a másfél óra, zenére vagy néma csöndben. Hol együtt, csoportban mozognak, hol egyedül, párban, trióban. Olykor sejtelmes, tompa fényben, máskor élesen megvüágított fénykörben. Olyan, mint egy akrobatikus elemekkel tarkított tánc. Ha a kortárs tánc előszeretettel alkalmaz akrobatikus, sokszor cirkuszi elemeket, miért ne lehetne ez fordítva is? Igen, ez a hajszálpontosan koreografált csoportos munka, a testek egymásrautaltsága, az egymás után kialakított szokatlan formációk, ugrások, pörgések, emelések, dobások közel állnak a tánchoz. Anélkül, hogy az előadás bármilyen „történetet”, mondanivalót, üzenetet próbálna közvetíteni. Itt - a sok-sok humor és játékosság mellett - a testeké a főszerep. Az emberi teljesítőképes- | ség határain járunk, itt a fizika, a “ gravitáció törvényeinek hánynak § fittyet. Ráadásul teljes „egyenjo- 55 • gúságban”, mert a lányok is emelnek, tartanak (unterfrau?). Nem légiesen karcsú, pehelykönnyű teremtések, mert igencsak tömör izomzat kell ahhoz, hogy egy férfi vagy egy nő végigsétáljon egy álló nő vállán, karján, derékban meghajlított testén. Hihetetlen, hogy egy ilyen, inkább vaskos, mint nőiesen karcsú test mégis mennyire hajlékonyán bújik át egy aprócska karikán! Gyönyörűen emelkednek, repülnek, zuhannak, forognak, száguldanak egymás felé, egymásra, egymáson át ezek a testek, páratlan látvánnyal ajándékozva meg a közönséget, amelyet még a játékba is bevonnak. Persze nekünk csak csettintgetni kell az ujjainkkal, nem kézen állni rajtuk. Az előadás végén egy emberként ugrott fel és üdvözölte hangos ovációval a produkciót a közönség. Pedig az itt ülők láttak már ezt-azt az elmúlt évtizedben itt, a Kortárs Művészetek Házában. Jó tudni, hogy januárban újabb cirkusztársulat érkezik a Trafóba. Ott leszünk. Ferencz Zsuzsa A telefon, feltalálásának pillanatától, a szerelmi kapcsolatok nélkülözhetetlen eszköze. Hű társa a boldog pároknak, majd a reménység jelképe az elhagyottnak. Az 1963-ban elhunyt világhírű francia költő, író, festő, színész és filmrendező, Jean Cocteau Emberi hang című monodrámájának ez a kitüntetett helyzetben lévő telefon a főszereplője. Illetve a hozzáláncolt Nő hangja a vonal innenső végén. A Hetek Csoportjának produkcióját a Ba- kelitban láttuk. A Nő, Melkvi Bea most fekete (korábbi előadásokon fehér) kombinéban gubbaszt, kuporodik, fetreng a csupasz tér közepén felállított, egyetlen reflektorral megvilágított priccsen. Nyakán lánc, ° fölötte a színpad egyik végétől a “ másikig kifeszített drótkötél, eh- § hez csatlakozik a lánc. Ahogyan a kutyákat szokták kikötni, futóláncon, hogy szaladgálhassanak kicsit, de el ne szabadulhassanak. A félmeztelen test, a rideg fény a mozgást korlátozó rablánc - a tökéletes kiszolgáltatottság, a teljes függőség érzetét kelti, és hátborzongató látvány. A zseniális ötlet a díszlettervezőt és egyben rendezőt, Harsányi Attilát dicséri. A Nő telefonál. Nem nehéz kitalálni, kivel beszél, kihez monologi- zál. A Nő szenved. A Nőt elhagyták. Romokban az élete, mindent elveszített. Nem tud, nem akar beletörődni a veszteségbe. Még korai. O még szeret. O még kötve van. Odaláncolva a telefonhoz, a másikhoz, a múlthoz. Ez a kötés, ez a megalázottság, ez az elviselheA Képző- és Iparművészeti Szakközép- iskola 36 művésztanárának kiállítása mestereik és tanítványaik körében a Budapest Galéria Kiállítóházában (1036 Bp., Lajos utca 158.) látható. A kiállítást Fekete György belső- építész, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola volt igazgatója nyitja meg 2010. december 9-én, csütörtökön, 17.00 órakor. A megnyitón Dresch Mihály és Bede Péter zenél. Megtekinthető: 2011. január 16-ig, hétfő kivételével naponta 10.00-től 18.00 óráig. Mester és tanítvány kapcsolata időtlen idők óta meghatároteüen fájdalom az övé, ez maradt neki, ezt őrzi, az elvesztett boldogság után most ez az élete. Még nem akar továbblépni, még remél, bízik. Könyörög, kedveskedik, megbocsát, megalázkodik. Ez az akut szakasz, a gyászmunka első órái, napjai, hetei, évei. Talán sose lesz vége, talán a múló idő majd segít. Még nem tudni. Végig kell járni a fájdalom, a veszteség, a boldogtalanság és a magány útját. Aztán majd emlékké lehet csomagolni a múltat, az elvesztett boldogságot. Egyelőre azonban minden porcikájával tiltakozik ez ellen. S főleg a hangjával, mert hát ez az egyetlen, amire ott, a vonal túlsó zó jelentőségű. Ennek feltárása fontos kapocs az alkotóművészek egyéni karakterének, a különböző alkotói pályák fejlődésének és kiteljesedésének megértéséhez. A manapság eltűnőben lévő, törékeny emberi kapcsolatok (az egymásra figyelés, együtt gondolkodás, a tudásátadás) féltett mezején mozog a mester és a tanítvány „nagy találkozása”, időtlen, örök kapcsolata. Kiállításukkal szeretnék jelezni, hogy mennyire fontos őrizni, óvni a kultúra még meglévő (vagy épp feltáratlan) kincseit, a múlt és a jelen szellemi értékeit. végén még mutatkozik némi fogadókészség. Melkvi Bea szenvedélye az előadás ötven percén át szinte fehéren izzik. Mindent tud erről a nőről, erről a lélektani helyzetről, amelynek bátran és egészen átadja magát. Zaklatottsága, sikolyai, hisztérikus kitörései, elharapott, majd újrakezdett félmondatai mind-mind hiteles és adekvát megnyilvánulások még akkor is, ha néha ugyanúgy ismétlődnek, és ezért kicsit egysíkúvá válnak. Dicséretre és elismerésre méltó teljesítménynek és egy megrázó előadásnak voltunk tanúi a Bakelitban. Kár, hogy nagyon kevesen. Ferencz Zsuzsa Adventi, karácsonyi programok Örökimádás-templom November 27., szombat: egész éjszakás virrasztás a magzati életért. November 28., vasárnap: adventi koszorú készítése a Szent István-teremben. Szent Vince-templom November 27., szombat, 10.00-12.00: adventi koszorú készítése a hittanteremben. November 28., vasárnap: kezdetét veszi az adventi idő, meggyújtják az első gyertyát a koszorún. Lónyay Utcai Református Gimnázium (Kinizsi u. 1-7.) December 3-4.: Keresztyén karácsonyi könyvvásár Vagány nők karácsonya Ha szeretne kicsit'könnyíteni az ünnepi készülődésen, de ötletei már kimerülőben vannak, vagy épp azért, mert ötletei csak cikáznak, és szeretné megosztani hasznos gondolatait másokkal is, keresse fel minden hónap első hétfőjének délutánján a Toronyház u. 3/b-ben a Vagány Nők Klubját, ahol olyan információkra, szakmai tudásra, segítségre tehet szert, amely megkönnyíti mindennapjait. Karácsony közeledtével az ünnepi menü összeállításában és elkészítésében, a lakás díszítésében kapnak segítséget, hasznos tanácsokat és ötleteket. Mesterek és tanítványaik Palace Cinemas LURDY, 2010. XI. 25. - XII. 1., 48. hét Megaagy 3Digítal 10:00 11:00 12:00 13:00 14:00 15:00 16:00 17:00 18:00 19:00 20:00 21:00 22:00 13:15 17:15 Fűrész 30 ® a 21:15 Gru 3Digltal 12 m 11:15 13:15 15:15 17:15 19:15 Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész ® m 11:30 14:30 17:30 20:30 Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész m 20:30 Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész ® m 19:00 Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész ® & 10:00 13:00 16:00 19:00 22:00 Machete ® sí 15:00 17:15 19:30 21:30 Az amerikai/The American 16 a 13:00 Bérgyilkosék ® m 10:00 12:00 14:00 16:00 18:00 20:00 22:15 Gru 12 m 10:30 12:30 14:30 16:30 18:30 Izek imák szerelmek 12 a 17:30 Már megint te 12 a 13:30 15:30 Ördög / Devil 0 a 10:45 12:45 14:45 16:45 22:30 Social Network-A közösségi háló 12 a 16:15 Száguldó bomba 12 m 10:15 12:15 14:15 18:45 20:45 Terhes társaság ® m 11:45 13:45 15:45 17:45 19:45 21:45 The Expendables - A feláldozhatok 16 & 11:15 20:15 csak szombat, vasárnap, : szinkronizált 0: feliratos CT : magyar Meghívó Nagy Imre Tíz év magány, avagy ne bántsátok a nyolcvanas éveket! című novelláskötetének bemutatójára és Pálfi Balázs Társas magány című fotókiállításának megnyitójára _ _ ■dőpont: 2010. november 29., 17.00 óra. ■elyszín: Pinceszínház, 1093 Budapest, Török Pál utca 3. I kiállítás megtekinthető: 2011. január 16-ig. Myitva tartás: hétfő-péntek 11.00-19.00 Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. rész - Az ifjú varázslótanonc visszatért!
