Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-07-09 / 12. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2010. július 9. MOZISAROK Shrek a vége, fuss el véle 3D A Steven Spielberg, Jeffrey Katzenberg és David Geffen által alapított DreamWorks Stúdió animációs részlege 2001-ben - jelentős kockázatot vállalva - 60 millió dolláros költség- vetéssel elkészített egy másfél órás rajzfilmet. Az addigi animációs mozgóképekhez képest mind technikai megoldásokban, mind pedig a történet szempontjából új utakat kerestek. A produkció alapját William Steig népszerű meseregénye, a Shrek képezte. A főhős azonban korántsem egy klasz- szikus értelemben vett mesefigura volt. A meglehetősen mogorva, magának való, ápolatlan és bumfordi, ráadásul zöld színű lény, pontosabban ogre, valamint nem kevésbé anti-meseideál barátainak és ellenlábasaiknak kalandjai rabul ejtették a közönséget. A faramuci figurák elragadó humorral fűszerezett történetének rajzfilmváltozata gigantikus sikert aratott. A Shrek elnyerte a legjobb animációs filmnek járó Oscart, és csak Amerikában 270 millió dollárt termelt, a világ körüli összbevétel pedig elérte a 490 milliót. Három évvel később, 2004-ben a Shrek 2. is kasszát robbantott, különös módon mind az Egyesült Államokban, mind pedig a világ körül elért bevétele nagyjából a duplája lett az első rész amúgy is hatalmas anyagi sikerének. Igaz, a film költségvetése két és félszerese volt az első résznek (150 millió dollárra rúgott), de tekintettel az irdatlan bevételre, arányaiban ez nem tekinthető számottevőnek. A közönség rajongása tehát elképesztő méreteket öltött, így a harmadik rész elkészülte sem volt kérdéses. A Harmadik Shrek technikai szempontból ismét hibátlanra sikeredett, azonban a történet összecsapott és erőltetett lett az előző két epizód frissességéhez és ötletgazdag mókáihoz képest. Egyértelműnek tűnt: az alkotók ugyan mindent megtettek, hogy ez a rész is szórakoztató és jópofa, valamint nagyon látványos legyen (160 millió dolláros büdzsé állt a rendelkezésükre), azonban érezhetően sok volt az önismétlés, és az új karakterek ellenére is nyögvenyelős lett a végeredmény. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a bevételek ismét az egekbe szöktek, és megközelítették a 800 millió dollárt a világ filmszínházaiban elért összbevétel tekintetében. Az amerikai premierhez képest bő két hét késéssel ugyan, de a negyedik rész is megérkezett a hazai mozikba. A Shrek a vége, fuss el véle ugyanolyan ellentmondásosra sikerült, mint a harmadik rész. A sztori meglehetősen gyenge. A házaséletbe és gyermeknevelésbe belekényelmesedett, helyi celebbé vált zöld ogre unalmas hétköznapjaiba betoppan egy minden hájjal megkent, fondorkodó manó, bizonyos Rumpelstiltskin, akivel Shrek megköt egy fura szerződést. Ennek eredményeként a pocakos zöld főhős egy alternatív Túl az Operenciánban találja magát, ahol Rumpelstiltskin az uralkodó, ráadásul mindenki üldözi az ogrékat, arról már nem is beszélve, hogy Shrek és neje, Fiona nem is ismerik egymást. A sztori re- cseg-ropog, azonban a film mégis működik. Egyrészt a mamlasz ogre kétségbeesett igyekezete roppant szórakoztató, ahogy próbálja helyrehozni a dolgokat, másrészt a két elmaradhatatlan mókamester, a naiv és mindig vidám szamár és a charmeur kandúr poénkodásai mentik a menthetőt. A gyerekek természetesen imádni fogják ezt a részt is, ami miatt azonban mindenki számára figyelemre méltó az új kaland, az a 3D-s technológia integrálása az animátori munkába. A film 3D-s változata csodálatos vizuális élményt nyújt, és feledteti a helyenként bántóan ötletmentes, rutinból megírt forgatókönyvvel kapcsolatos ellenérzéseket. A magyar szinkron ismét remekül sikerült, a szimpatikus figuráknak a már jól ismert színészek kölcsönzik hangjukat. A gyártó stúdió közlése szerint ez immár tényleg az utolsó Shrek-film. Nos, tekintettel a bemutató óta eltelt cirka három hét alatt termelt, majd 300 millió dolláros bevételre, ez egyáltalán nem biztos. Cs. D PÉCS 2010INF0P0NT Új szolgáltatással bővült a Ferencvárosi Művelődési Központ tevékenysége. A Haller utcai épület földszinti aulájában várjuk mindazokat, akik tájékozódni és válogatni szeretnének a Pécs Európa Kulturális Fővárosa programajánlataiból. PÉCS 2010 INF0P0NT néven működő szolgáltatásunk hétköznapokon mindennap 14.00 és 19.00 óra között tart nyitva, kedd kivételével, amikor is későbbi nyitva tartással, 15.00 és 21.00 óra között várjuk érdeklődő vendégeinket. A programokról nemcsak érdeklődni lehet, de megrendelhetik, és elővételben megkérjük és megigényeljük jegyeiket is. Várjuk szíves érdeklődésüket és megkeresésüket. Zubornyák Zoltán igazgató Kiss Imre életműdíja Először kapott ISPA-elismerést közép-európai művészeti szakember A Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság éves konferenciáján vehette át életművének elismeréseként Kiss Imre, a Művészetek Palotájának vezérigazgatója az ISPA elismerését. A világ legrangosabb előadó-művészeti intézményeit és meghatározó személyiségeit tömörítő szervezet most első ízben ítélt oda díjat középeurópai szakembernek. A New York-i székhelyű ISPA (International Society for the Performing Arts - Nemzetközi Előadó-művészeti Társaság) a világ legnagyobb és legátfogóbb nemzetközi szervezete. Az 1949-ben alapított társaság több mint 600 igazgatót, menedzsert és művészt jegyez a világ 50 országából, áz összes érintett művészeti ágból. Az előadó-művészet ügyét hatvan éve rendkívül nyitott szellemmel és szakértelemmel képviselő szövetség tagjai magánszemélyek, szakmai szervezetek és művészeti intézmények. A tagok között koncerttermek, fesztiválok, társulatok és zenei versenyek, állami kulturális tisztségviselők, művészeti menedzserek és más, az előadó-művészet iránt elkötelezett szakmabeliek találhatók. Az ISPA elnökségének tagja Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója is. A szervezet célja kiépíteni, gondozni, fenntartani és fejleszteni egy olyan, kulturális vezetőkből és szakmabeliekből álló nemzetközi hálózatot, amely az előadó-művészetek ügyét hatékonyan képviselheti a világ minden táján, különböző fórumokon. Az ISPA félévente tartja közgyűléseit, januárban mindig New Yorkban, júniusban pedig változó helyszínen, így a nyá- | ri konferenciát már a Művésze- f <D tek Palotája is vendégül látta, .'S 2006-ban. A júniusi zágrábi konferencia < különösen fontos volt a magyar egyetemes kultúra szempontjából: a közép-európai régióból elsőként Kiss Imre, a budapesti Művészetek Palotájának vezér- igazgatója kapta a Nemzetközi Életműdíjat (International Merit of Honor), amelyet az egészségügyi problémákkal küzdő művészeti menedzser helyett lánya vett át a konferenciát záró díszvacsorán. A kitüntetettet méltató Kovács Géza kitért Kiss Imre munkásságának sokszínűségére, arra, hogy ő alapította a Budapesti Tavaszi Fesztivált, és volt a Magyár Állami Operaház és a Vígszínház menedzser-igazgatója is, a Művészetek Palotáját pedig a kezdetektől világszínvonalon vezeti, amit igazol a számos külföldi megkeresés világhírű előadók részéről, akik a MüPában szeretnének fellépni. Kiss Imre korát, nemzedékét megelőzően igazi művészeti menedzserként dolgozott és dolgozik ma is - jelentette ki a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója. A zágrábi konferencia témája a művészetek globalizálódása volt, amellyel szemben áll a kulturális identitás megőrzésének kérdése. Csonka András, a Művészetek Palotájának vezérigazgató-helyettese, aki szintén részt vett a konferencián, elmondta, e kérdésben komoly viták alakultak ki a résztvevők között, mert a kulturális kisebbségeket veszélyezteti a globalizáció. Bár ez a hatás nem feltétlenül negatív, mégis meg kell előzni, hogy a kis kultúrák ennek hatására eltűnjenek a világból. Steiner Gábor Mozgó virtuális világ Közép-európai képzőművészek animációs filmjei a 2B Galériában Waliczky Tamás marionettje egy összeomlás-sorozat része A 2B Galériában a nyár beköszöntőt egy sajátos új kiállítás megnyitása jelentette. Különleges összefoglalás ez, képzőművészet, de persze újból másképpen, térben és időben csoportosítva a dolgokat. A bemutatott munkákat képzőművészek készítették, de nem valóságos térbeli vagy sík munkák, csak mozgó képsorok ezek. Talán filmeknek nevezhetnénk őket, de nem a hagyományos értelemben, vagyis itt nem a megszokott, elmesélt történeteket kell keresnünk, a dolgoknak másképpen van eleje, közepe és vége, mint a moziban szokás. Egész Közép-Európából válogatott a kiállítás rendezője, cseh, lengyel, német, szlovák és magyar alkotók egy-egy animációs filmje és/vagy installációja került bemutatásra. Úgy is csoportosíthatnánk az alkotásokat, hogy rendszerváltás előttiek és utániak. De a bemutatott technikák szerint is válogathatnánk, külön analóg és digitális alkotásokra. A cél annak a médiumnak a bemutatása, amely ugyan nem vált önálló képzőművészeti műfajjá, de a film születése óta foglalkoztatja az alkotó embert. A kiállítás látványa ezért is eléggé különös. A falak mellett - körülbelül mellmagasságban - nagyméretű, lapos tévémonitorok viliódznak, belőlük mindenféle kilógó zsinórok vezetnek a földön fekvő kis dobozokba. (Én tudom, hogy ezek DVD- lejátszók, de a szituáció eléggé szokatlan.) A monitorok körül a falakon a további részleteket bemutató képek, képsorok. (Sehol egy szék vagy valami ülőalkalmatosság, chips és pop-corn sincs - persze ez nem multiplex -, hiába, a művészetért szenvedni kell itt is.) Háy Ágnes analóg munkája - a Gyurma-Színház-Hamburg filmekből készített, rövidített mű - egyszerre mutatja be a szerző analóg animációban való jártasságát és a téma megközelítéseinek különböző lehetőségeit. A számomra legismertebb alkotó, Waliczky Tamás marionettje egy összeomlás-sorozattal jelentkezett. David Mozny bukaresti fotósorozatának alapján készítette, és a szürke panel és a belőle konstruált high-tech képsorok ellentétére építi munkáját. Frantisek Skála analóg filmje múltról, utazásról elmélkedik olajfestmény-animációjában. Vladimír Havrilla, bár digitális munkákat készít, most mégis egy korábbi analóg filmet hozott, figurái tüneményekként lebegnek és tűnnek el a külvárosi teniszpálya csíkjai fölött. Daniela Krajcová külhoni menekültek történeteiből készített lírai dokumentarista képsorokat. Robert Seidel organikus formái folyamatosan változnak. Lutz Dammbeck kietlen, sivár világából nincs kitörési lehetőség. Piotr Bosacki minimalista labirintusában sokáig bolyonghatunk. Franciszka és Stefan Themerson filmjének a zene mozgóképpé váltása a célja, igen tudományos megközelítésmóddal. Hát ennyi, de nézve sokkal élvezetesebb, a nyár hátralévő részében akár több részletben is megtekinthető a kiállítás, amely július 28-ig várja a látogatókat. Knox Képversek, versképek, betűlabirintusok Fábián László kiállítása a Galéria IX-ben Fábián László költő, író, polihisztor, a képzőművészetek értő tolmácsolója Az irodalom mára már nem is olyan új műfajával ismerkedhet meg a gyanútlan látogató Fábián László író, költő kiállítására betérve, ebben a Ráday utcában található kisgalériában. A falakon gondosan üveg alá rakott képek sorakoznak. Talán a három darab egymásnak fordított végű, majd a négy sarkával összeérő és egymás mellé szórt több szög fotóival kezdeném. Ez a Háromszög-Négyszög-Sokszög címet viselő sorozat határozza meg a hely hangulatát. Betűlabirintusok, amelyekben a vízszintes és a függőleges sorok ugyanolyannak olvashatók, és „hagyományosnak” mondható képversek váltakoznak, amelyeknek betűi és sorai képeket, hol piramist, rombuszt, hol más ábrát formáznak, de néha bonyolultabb rajzolattá válik a szöveg. Jól elvagyunk, a költő és én, a néző. A költő (feltehetőleg) élvezi a vele játszó nézőt, a néző élvezi az őt játszani is engedő költőt. A dolog nem új, a felületes, átla- gos látogató a rejtvényújság egyik feladványának is vélhetné a képeket, ha nem itt, a kiállításon találkozna velük. A hangvétel is végig játékosan könnyed, így jutunk el az üvegek piramisától a „hová a pisába keveredtem” kérdésig, majd a „Tigris és az eufrászesz” szójátéksoron át a Ming császárok harcosainak haláláról szóló gondolatsorig. A költő játszik most velünk. Manapság már alig vannak polihisztorok. Fábián László az utolsók egyike, kötetek sora fémjelzi eddigi munkásságát. A költő, író, a képzőművészetek értő tolmácsolója, művészeti író, filmesztéta, műfordító, rádiós művészeti, valamint újságro- vat-vezető, egyetemi és főiskolai tanát; az országos kisgaléria-hálózat egyik megteremtője, az esztergomi fotóbiennálé igazgatója és még sok más művészeti és szervezési feladat bonyolítója most ebben a műfajban is látható. Fábián László, a költő és polihisztor kalligramjaiban a betűk, a szavak, a szövegrészietek sajátos grafikai-tipográfiai elrendezéseivel rajzolódnak ki a képek és a különféle alakzatok. A költő kedvenc költő-filozófusát, az ukrán Szkovorodát idézve: ,A boldogság titka az egyénhez leginkább passzoló, derűt jelentő munkában rejlik.” Ez a lényege ennek a kiállításnak is. Knox Kiss Imre Csonka András társaságában
