Ferencváros, 2010 (20. évfolyam, 2-23. szám)
2010-07-09 / 12. szám
Ferencváros 2010. július 9. KULTÚRA 5 Wagner - szavak nélkül Lórin Maazel műve először Magyarországon Wagner Ring-ciklusa négy operájának meghallgatása összesen tizenhét órát igényel a hallgató részéről. Ezt a hatalmas zenei művet sűrítette hetvenöt perces szimfonikus szerzeménybe a világhírű karmester, Lórin Maazel. A művet a Művészetek Palotája a Wagner-napok keretében mutatta be a nagyközönségnek. Az MR Szimfonikusok Stephen D’Agostino, a ma már sikerek hosszú sorát maga mögött tudó, korábban Solti György asszisztenseként is dolgozó amerikai karmester vezényletével a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében mutatták be A Ring szavak nélkül című szimfonikus művet. Richard Wagner zenéje váltja ki talán a legerősebb érzelmeket, indulatokat a hallgatókból, ezért megítélése is nagyon ellentmondásos. Vannak, akiket elvarázsol, magával ragad. Ők egy-egy jó vagy jónak ígérkező előadás kedvéért akár ezer kilométert is utaznak, míg mások még a lehetőségétől is elzárkóznak, hogy - még ha négy részre bontva is, de - 17 órányi Wag- ner-zenére váltsanak jegyet, A Nibelung gyűrűje esetében. Lehet, hogy ők csodálkozná- 1 nak a legjobban, mennyi - fii- i mekből, reklámokból, zenekari 3 1/5 koncertekről - ismerős dallam > köszönne vissza, ha mégis vé- 5 gighallgatnák ezt a csodálatos tetralógiát, A Rajna kincsét, A walkürt, a Siegfriedet és Az istenek alkonyát. Nem tudni, hogy velük szerette volna-e megkedveltetni a zeneszerző unokája, Wieland Wagner rendező és bayreuthi fesztiváligazgató annak idején a zenei anyag egyetlen szimfonikus műbe sűrítésével a Ringet, vagy a rajongóknak akart kedveskedni egy olyan virtuóz zenekari darabbal, amelyben az északi mitológiát feldolgozó saga legszebb dallamai, leitmotivjai sorakoznak. Az azonban biztos, hogy Lórin Maazel, aki 1987-ben létrehozta a Ring darabjaiból ezt a 75 perces összeállítást, óriási sikerrel dirigálta a világ legjobb szimfonikus zenekarai élén, hangversenytermekben és hangstúdiókban, a szimfonikus költeménnyé alakított operaciklust. A hangszerelés e műben is az eredeti operákhoz hasonló elemi erővel engedi hatni az eredetileg énekhangra írt dallamokat, amelyeknek válogatása és szerkesztése a legkényesebb Wagner-rajongók elvárásainak is megfelel, szerte a világon. A júniusi 19-i magyarországi bemutató, ahogy ez előre megjósolható volt, hatalmas sikerrel zárult, igazolva Wieland Wagner azon gondolatának helyességét, miszerint a Nibelung gyűrűje ciklus lényege pusztán hangszerekkel, egyetlen színpadijelenet vagy énekhang nélkül is hűen kifejezhető. Steiner Gábor Stephen D'Agostino vezényelte az MR Szimfonikusokat a Művészetek Palotájában Keletre, magyar! Éjszakai varázslat az Iparművészeti Múzeumban Nem bánta meg a döntését az, aki június 19-én, a Múzeumok Éjszakáján az Iparművészeti Múzeumot választotta. Pedig csak hosszú sorállás után juthatott be az Üllői úti, keleti hatású szép, szecessziós épületbe, ahol idén stílszerűen Keletre, magyar! címmel hirdettek programot, s a Kelet ezúttal Indiát jelentette. Akár a jógatanfolyamokon is tapasztalhatjuk, hogy miként egész Európában, nálunk is milyen sok embert érdekel az indiai kultúra, a művészet, a hagyományok, a keleti varázs. De hogy ekkora tömeg özönlik majd az Iparművészetibe ezen az éjszakán, arra talán még a szervezők se számítottak. Igaz, nagyon gazdag és változatos programmal várták a látogatókat, látszott, hogy ez az intézmény komolyan veszi azt a kultúrmissziót, amelyet a Múzeumok Éjszakája jelent. Ez esetben egy tőlünk távoli, idegen kultúra bemutatását. Tegyük hozzá, nem ünneprontásként, csak a pontosság kedvéért, hogy a felfokozott érdeklődésnek az is oka lehetett, hogy itt elvileg vásárolni is lehetett. És azt a magyar nagyon szeret. No, azért ez most nem volt olyan egyszerű. A Kreatimm - kortárs ipar- művészeti vásár során mintegy száz iparművész szebbnél szebb alkotásait csodálhattuk meg a földszinten és a galérián sorakozó pultokon és fogasokon. De jó vastag pénztárcával kellett rendelkeznie annak, aki venni is tudott valamit: egy szép ékszert, egy kézzel festett selyemkendőt, egy gyönyörű, eredeti indiai szövésmotívumokkal hímzett bőrtáskát. Megnézni azért jólesett, még ha a tömeg úgy nyüzsgött is körülöttünk, akár karácsony előtt a bevásárló- központokban. Utóbbiaknak annyi a javára írható az Iparművészetivel szemben, hogy van működő klímaberendezésük. Ennek hiányában mi itt már öt perc után gőzfürdőben érezhettük magunkat. De láthatólag ez cseppet sem szegte kedvét senkinek. Aki itt töltött néhány órát, remek ízelítőt kaphatott India kultúrájából, amelyet a program látványos megnyitóján Gauri Shankar Gupta nagykövet ajánlott a vendégek figyelmébe. Különleges koncerteket hallgathattunk, zenéket, amelyekben érdekesen keveredett az európai és a keleti hangzás (tantal). Láthattunk a sejtelmes fényekkel megvilágított, káprázatos díszteremben indiai táncokat, volt indiai parti, hollywoodi, pandzsábi bhangra és indiai popzene, volt Mitsoura-koncert, amelyen a magyarországi cigány zene keleti gyökereire bukkanhattunk. Bollywood Night címmel a világhírű indiai filmvárosban készült legnagyobb kasszasikerekből vetítettek. Kóstolhattunk indiai sajtokat és fagylaltokat, ihattunk szentivánéji varázskoktélt. Pihenésképpen a gyerekekkel együtt kipróbálhattuk a selyemfestés és a gyöngyfűzés | indiai motívumait. “ Aki ragaszkodott a gondolat- ■e hoz, hogy mégiscsak múzeum- u> ban van, és nem egy indiai happeningen, az „bebújhatott” valamelyik kiállítóterembe, megnézhette az aznap nyílt Álomjárók Indiában című kiállításon Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet indiai tárgyú festményeit, a III. Textil Triennálét vagy az oszmán-török szőnyegeket. Részt vehetett Renner Zsuzsannának, az Ipar- művészeti Múzeum főigazgatójának tárlatvezetésén, vagy nézegethette az épület előtt és az Üvegcsarnokban az Indiai hatás című padlómatrica- pályázat nyertes darabjait. És kicsit fájhatott a szíve a miatt, milyen rövid tud lenni egy éjszaka. Ferencz Zsuzsa Mesélő házak - Lónyay u. 13/B Péli Tamás festőművész A Kálvin tér közelében, majdnem át- ellenben a „Kis képzővel” áll a ház, amelyben Péli Tamás festőművész, a magyarországi cigányság egyik legnagyobb kortárs alkotója élt, 1994- ben bekövetkezett váratlan haláláig. A Lónyay utca 13/B lakóház Ferencváros homlokzatvédelemre javasolt épülete. A háromeméle- tes ház 1890-ben épült; eklektikus stílusban. A két felső emelet vakolata sima, a földszinté és az első emeleté rusztikázott: a szögben vágott vízszintes vájatok fokozzák a fény-árnyék hatást. A tető szimmetriatengelyében kisméretű, barokkosán legömbölyített formájú oromfal látható, közepén kerek szellőzőablakkal. A bejárati kapu fölé zömök felépítésű, kő- és kovácsoltvas erkélyt építettek. A földszinti ablakok félköríves záródásúak, az emeletiek pedig szögletesek, utóbbiaknál az ablakszárnyakat kőoszlopok választják el. Az 1. és 3. emeleten szögletesek a kőoszlopok, a második emeleten pedig hengeresek, szép díszítőmotí- vumokkal. Mívesek az ablakok alatti, de különösen az ablaknyí- lásokfeletti szemöldökpárkányok. A földszintiek közepéről puttófejek tekintenek le az utcára, hasonlóképpen a 2. emeletiekről is, itt a párkány két oldalán apró oroszlánfejek is találhatók. A ház olyan régen volt tatarozva, hogy eredeti színe felismerhetetlen. Földszintje akkor kaphatott sárga festést, amikor Péli Tamás emléktábláját elhelyezték rajta. A homlokzat igazi szépsége egy alapos renoválás után tárulhatna fel. Péli alakja mára - pedig halála óta csak tizenhat év telt el - mitikussá vált, gondolatait, mondásait citálják, számos cigáiíy művész vallja mesterének. Több írást olvastam róla, amelyekben a szerző fontosnak tartotta megjegyezni: „Az iskola elvégzése után juhokat őrzött, Lakatos Menyhért biztatására kezdett el festeni.” Ezzel a mesebeli legkisebb fiú történetét sejteti velünk. A valóság természetesen azért más, de nem kevésbé kalandos. A híres muzsikuselődökkel büszkélkedő családban az apa is már kézműves- és ötvösmester, aki korán felfigyelt gyermekének kézügyességére, hiszen Tamás már 2-3 évesen remekül rajzolt. Ahogy ő írta: „Az úgynevezett pesti cigány kerületbe [VIII. kerület], idejártam általános iskolába, a Bezerédi utcába.” Tizenegy évesen, az apjától kapott olajfes- tékkészlettel is hamar megtanult A tető szimmetriatengelyében kisméretű, barokkosán legömbölyített oromfal látható bánni az istenadta tehetség, így sorra nyerte a rajzversenyeket. Ezután a Képzőművészeti Gimnázium következett, amelyet kisebb döccenéssel, de elvégzett, Mátyás téri barátai és a család örömére. Jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vették fel. Hány tehetséggel történt meg ez akkoriban, de neki szerencséje volt. Egy holland pár felfigyelt rá, és ösztöndíjat szerzett neki (a református egyház támogatta anyagilag) a Holland Királyi Akadémiának a murális szakára. Hollandia meghatározó élmény: egy olyan világ, ahol nem a származás a fontos, hanem az ember által létrehozott érték. Hollandiai tartózkodása alatt nemcsak a flamand festészettel vagy a reneszánsz és a barokk művészetével ismerkedett, de innen ment tanulmány- utakra, hogy a régi görög és az iszlám művészetet is megismerje. Itt szerzett diplomát, és Amszterdamban sorra alkotja műveit: a Szt. András Kórház üvegablakait, a Spar Bank festményeit, fa- és fémszobrait vagy az amszterdami Kulturcentrum román kápolnájába készített alkotását, amely diplomamunkája volt, és a pályázat első díját nyerte. Monumentális művet is készített a holland Képzőművészeti Akadémia falára, egy 50 négyzetméteres hatalmas pannót. A hazaérkezés is sikeres. Annak ellenére, hogy magánéleti és művészeti válsággal küzd, 1976-tól szerepel rendszeresen magyarorm szági kiállításokon, és sorra kap- >■ ja a megrendeléseket. Valójában ekkor fedezi fel a maga számára a magyarországi cigány kultúrát és hagyományokat, és kezd tudatosan törekedni bemutatásukra. Ekkor már művészekből és entel- lektüelekből álló, pezsgő környezet veszi körül. A Fiatal Művészek Klubjában és az Újpesti Cigány Klubban (ahol szakkört is vezettem) gyakran találkoztunk, ismeretségünk, barátságunk ettől az időtől datálódik. Elkészíti triptichonját Julianus barát, Körösi Csorna Sándor és Apáczai Csere János tiszteletére. Majd egy nagy munka következik, a Tiszadobi Gyermekváros részére 43 négyzetméteres pan- nó készül. Ez a cigányság magyarországi történetének az első összefoglalása, középen Káli istenasszony egyetlen fiát, az embert tartva kezében, körötte a cigányság mitologikus története, a lényegesnek tartott történelmi eseményekkel keveredve. Három hónap alatt készíti el ezt a méretben is és minőségileg is világszínvonalú, hatalmas művet. Közben fest táblaképeket is. Reneszánsz és barokk keveredik nála, misztikus-szimbolikus figurális festészet az övé, és egy képzelt mitikus világ alakul ki ecsetje alatt, sajátos jelrendszerrel. A hétköznapokban jelenség. Bátorítja, és ahol tudja, ott segíti a fiatalokat, hiszen ő már tudja: az istenadta tehetség nem faji kérdés. A származás és a művészet nem egymás alá, inkább egymás mellé rendelt dolgok, alkotásvágy és belső erő kérdése az egész. A magyarországi cigány festészet legnagyobb alakja - azóta számos követő példaképe - a halála előtti egyik interjújában mondta: „Azt hiszem, hogy én egy hídverő vagyok... 5 az itt élő népek a Kárpát-meden- <cében a második évezredre... § nem kezet fognak, hanem elis- ;| merik egymás létezését... ehhez * kell hidakat építeni.” A Péli-emléktábla a részben lefestett házfalon Knox-Krivi A különleges koncerteken érdekesen keveredett a keleti és az európai zene
