Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-12-05 / 48. szám
Ferencváros 2008. december 5. 5 A HÉT TÉMÁJA: Áldozatot követelt a falomlás Mindmáig nem tudták azonosítani Ki-, kikel ágyából Műszív után sikeres szervátültetés A lezuhant falmaradványok letarolták az epület előtti fákat, játékszerként görbítették meg a masszív kerítést (folytatás az 1. oldalról) A percek alatt kiérkező tűzoltóság keresőkutyái csakhamar rátaláltak az úttesten, a romok alatt a tetemre. A szerencsétlenüljárt, 50 év körüli férfi holtteste annyira össze- roncsolódott, hogy a helyszínen még a nemét sem tudták megállapítani. Iratok nem voltak nála, ezért a személy- azonosságát lapzártánkig nem tudták megállapítani. A keresőkutyák más sérültet vagy áldozatot szerencsére nem találtak. A tragédia valószínűleg szakszerűtlen bontás következménye, jóllehet, tudósítónknak, aki röviddel a baleset után ért a helyszínre, a megkérdezett munkások azt állították, hogy a terület „el volt kordonozva”, és jól láthatóan ki volt írva, hogy „Munkaterület, belépni tilos!”. Kora délután azonban kollégánk nem talált más kordont, mint a rendőrség és a tűzoltóság összekötözött szalagjait, figyelmeztető táblának pedig végképp nem volt nyoma. Ilyeneket egyébként a kiérkező tűzoltók sem láttak, tehát ha voltak is, a romok alá kerültek, azaz helytelenül jelölték ki a veszélyes terület határait. Egy homlokrakodó éppen akkor kezdett hozzá az úttestre és a járdára zúdult tégla- és betontömbök eltávolításához. A látvány leírhatatlan volt: a lezuhant fálmaradványok csonkig letarolták az épület előtti fákat, a masszív, zártszelvényekből készült kerítést pedig játékszerként görbítette és törte meg a hatalmas súly. A nagyjából megtisztított terepre aztán megérkezett a „harapógép”, és folytatta a bontást. A munkások elmondták, hogy az áldozat munkásruhát viselt, s az omlás első jeleire menekülni próbált. Az illető azonban nem közülük való volt, mert ők jól ismerik egymást. Arra tippeltek, hogy a szerencsétlen talán guberálni próbált az épületek körül. Temesi Sándor, a ferencvárosi önkormányzat sajtó- referense az esetet követő sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy nem utcai járókelő, hanem az épületben tartózkodó építőmunkás vagy hajléktalan lehetett a falomlás áldozata. Itt az is elhangzott, hogy az épületen korábban feltehetőleg olyan szerkezeti átalakítást végezhettek, ami meggyengítette a statikáját. Erre utal, hogy a falak már az omlás előtt megmozdultak - a munkások éppen ezért hagyták el az épületet. Egy szemtanú szerint az áldozat az épületből szaladt ki, amikor az megmozdult, s szerinte a járda ekkor le volt zárva. Az önkormányzat egyébként az általa megvásárolt honvédségi területet már értékesítette, a bontás kivitelezőjét az új tulajdonos választotta ki, aki lakóépületeket és irodaházakat kíván itt építeni. Óhatatlanul felmerül, hogy milyen masszív kordonokat alkalmaznak manapság például a tüntetéseken. Itt nem lett volna többre szükség, mint a bontási terület két végénél 10-10 méteres szakasz lezárására, hiszen hosszában természetes akadályként ott volt a felüljáró fala. De állíthattak volna őröket is az óvatlanok távol tartására. Nem így történt, s ezért valaki szombaton nem tért haza. Gedeon András, az OMMF szóvivője szerint a kivitelező arról tájékoztatta a felügyelőség munkatársait, hogy a helyszínt - ahol két munkagép végezte a bontást - biztosították. A BRFK rendkívüli haláleseti osztálya közigazgatási hatósági eljárásban vizsgálja a falomlás okát. Délután négykor a rendületlenül dolgozó harapógépen kívül már csak a Kóczián emberei voltak láthatók a kordonok végeinél a Könyves Kálmán kőrútról az Üllői útra jobbra, kis ívben kanyarodó, forgalom elől ideiglenesen elzárt sávnál. ■ VÁLASZTÁSI RENDEZVÉNYEK John Emese sajtótájékoztatója Stop a dohányzásnak a ferencvárosi játszótereken Hardi Róbert alpolgármester John Emesével, az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltjével közösen tartott sajtótájékoztatót kedden a Ferenc téren a dohányzás kitiltásáról a ferencvárosi játszóterekről. Elhangzott, hogy az alpolgármester erre vonatkozó rendelettervezetet terjeszt a képviselők elé, elfogadása esetén súlyos, akár húszezer forintos büntetéssel is számolnia kell annak, aki rágyújt a játszótéren, (a rendelettervezetet a képviselő-testület szerdán elfogatta - a szerk.) John Emese elmondta, hogy nem a kerület az első ebben a kezdeményezésben, de feltétlenül követni szeretnék az első és a tizennyolcadik kerület példáját, ahol már döntöttek, és betiltották a dohányzást a játszótereken. John a főpolgármesteri kabinetet is megkereste, szeretné elérni, hogy a teljes főváros területére érvényes szabályozást alkosson a közgyűlés. Mint mondta, ezt nem a dohányosok ellen, hanem a gyermekek érdekében teszik, hiszen a gyermek- és fiatalkori dohányzás szerte a világon - így Magyarországon is - komoly gondot jelent. Ennek egyik ellenszere lehet, ha a negatív példa legalább a játszóterekről kiszorul. Mint liberális nem ért egyet a teljes, mindenre kiterjedő tiltással, így a vendéglátóhelyeken elrendelt tilalommal sem. Szerinte úgy kell ezt megoldani, ahogy Németországban; ott, ahol mód van rá, ki kell jelölni egy dohányzó- és egy nemdohányzó-helyiséget, ahol pedig nincs, ott ki kell írni a vendéglátó egységre, hogy dohányzó-e vagy nem. Döntsön a betérő, hogy szívja-e a füstöt, vagy keres egy másik helyet. Példának épp a téren álló cukrászdát említette, ahol ezt minden nehézség nélkül meg tudták oldani. J Hardi Róbert még elmondta, hogy ezzel a rendelettel nem a büntetés, hanem a dohányzás | visszaszorítása és a köztisztaság elősegítése a cél. A tett csak szabálysértés lesz, amelyért f , <5 háromezertől húszezer forintig terjedő helyszíni bírság szabható ki. s A rendelet nem csak a ferencvárosi játszóterekre terjed ki, hanem a ferencvárosi, ám fővá- -g rosi kezelésűekre is. S. K. (folytatás az 1. oldalról) A kényes egyensúly betartásához a komoly orvosi szaktudás mellett speciális műszerekre is szükség van (amelyek azonban nem horribilis összegűek, néhány millió forintba kerülnek). Mirjam műtétjéhez a Gyermekház egyik alapítványának támogatásával sikerült megszerezni a berendezéseket, ám égetően nagy szükségük lenne egy olyan berendezésre, amely a vérlemezkék össze- csapódását méri. Ez nem csak műszívbeültetésnél hasznos és szükséges, hanem minden más olyan beavatkozásnál, amelynél elengedhetetlen a vér alvadásának gátlása. Akár egy „hétköznapi” infarktusnál is jó szolgálatot tehet. A mindössze 2-3 millió forintba kerülő berendezéssel már minimálisra csökkenthető a beavatkozások kockázata. Mirjam esetében azért is volt nagy jelentőségű a műszív beültetése, mert valamelyest felerősítette a végsőkig legyengült szervezetet, így megnőtt az esély, hogy a kislány elviselje a transzplantációt. Ahhoz azonban előbb donort kellett találni. Mielőtt bárki is azt hinné - világosít fel a főorvos hogy ez egy világraszóló bravúr volt, ki kell jelenteni, hogy valójában nem az, még akkor sem, ha mindössze tíz helyen tudják ezt a Mirjam korú gyermekeken sikeresen elvégezni. Szerte a világon - így itthon is - végrehajtanak sikeres szívátültetéseket, legutóbb márciusban műtötték egy gyermeket, aki jól van, nagyon szépen fejlődik. De a transzplantációt végző centrum a tanulás időszakában nem kívánt a szenzációra éhes újságíróknak nyilatkozgat- ni a szakmai munka helyett. Ezért is zárkóztak el a nyilvánosságtól. Ezt az elzárkózást azonban épp Mirjam esete miatt ideje volt megtörni. Egyrészt azért, mert a társadalomra tartozik, hogy nem kis összegeket költenek közpénzekből egy-egy beteg gyógyítására. Ha nem is az egyénről, de az itt folyó munkáról mindenképpen számot kell adniuk azoknak, akik ennek részesei, lévén, hogy állami intézményben dolgoznak. A másik szempont volt, hogy a 15 éves múltra visszatekintő szívtranszplantáció történetében alig történt gyermekszívátültetés, főlég csecsemőkori, ugyanis évente 5-6 gyermeknél több nem kerül fel a várólistára, ennyi a valós igény. Viszont a kisszámú várólistához is nagyon nehéz találniuk egyeztethető donorokat. Részben, mert ebben a korosztályban kevés a donációra alkalmas halálnem, másrészt a lakossági köztudatban sem alakult ki a kultúrája annak, hogy az elhunyt gyermek szerveit fel lehet ajánlani egy másik gyermek javára, márpedig ezt csak a tragédiát elszenvedett szülő teheti meg. A donáció kérdése - ebben a korcsoportban - nemcsak itthon, hanem mindenhol a világon gond. Az utolsó szervfelajánlás márciusban volt, azaz hét hónapig nem érkezett riasztás - mondta Ofner Péter -, majd amikor a sikeres műszívbeültetés után kiálltak a nyilvánosság elé, harminc- három napon belül lett beültetésre alkalmas szív. „Mirjam a szakmai és a szülői odaadásnak köszönhetően, amelyről csak a legnagyobb tisztelet hangján lehet szólni, a műtét után nagyon gyorsan felépült, már játszik, kjeikéi a kiságyból, jzépen erősödik. Nem szeretpénk, ha ez csak egyszeri és egyedi történet volna.- Hiszem, hogy az emberek többsége segítőkész és megértő - mondta a főorvos, hozzátéve -, hiába van egy felkészült csoport, egy minden adottsággal és felszereléssel ellátott centrum, amelyet még külföldről is támogatnak, hiszen ez egy világszerte kiépített hálózat, amíg a társadalom szemlélete nem változik meg a szervfelajánlásokról, nehéz lesz sikerre vinni a szívtranszplantációs programot. Solténszky Kornélia A program sikere jelentős mértékben függ a felajánlott szervek mennyiségétől is ■ A HÉT KÉRDÉSE Ön felajánlaná saját vagy hozzátartozója szerveit? Tóth Ágnes koordinátor Nehéz lenne, ha nekem kellene valamelyik rokonom szerveiről dönteni, de azt hiszem, felajánlanám, ha ezzel valakinek megmenthetem az életét. Szegény halottnak meg már úgyis mindegy, bár abba belegondolni, hogy szétszedik, mint egy csirkét... Bodnár Miklós beszerző Van donorigazolványom, tehát a saját szerveim felhasználásához senkinek nem kell hozzájárulnia. És azt hiszem, ezzel egyértelmű az is, hogy a rokonaimét is felajánlanám. Szerintem a modern világban ennek természetesnek kellene lennie. Czolnayné Janek Erika piackutató Felajánlanám. Mindig azt hallani, hogy milyen nehéz megfelelő szervet találni, közben pedig úgy tűnik, egyre többen ajánlják fel szerveiket, ám mégis egyre nehezebb lesz. Lehet, hogy ez is egyre inkább üzletté válik - minden tiltás ellenére?! Jurcza Ádámné asszisztens Igen. Régen volt egy nemzetközi rendszer, amely nyilvántartotta a szervre várókat és a donorszerveket. És ez nem csak a szocialista országok között működött. Nem tudom, megvan-e még, de mostanában mintha nehézkesebb lenne szervet találni. JUT ESZEMBE... Nyilvánosság Ismerősöm nemrég szült. Simán, komplikációmentesen, fel is került a glória az orvosa fejére. A napokban aztán valamelyik internetfüggő családtag az egyik fórumon beleütközött a doki nevébe, ám ott éppenséggel nem szuperlatívuszokkal illette valaki. Meglehet, a fóru- mozó kismama átszínezte a valóságot, valamilyen- saját sikertelenségének vélt - fejleményt próbált maga előtt így mentegetni, esetleg így állt bosszút egy rossz mondatért. S persze- mint mindannyiunknak olykor - lehetett az orvosnak is rossz napja. A lényeg azonban, hogy szemléletváltásra kényszerül az orvosi szakma; tetszik, nem tetszik, kezelnie kell a nyilvánosságot. A beteg ma már előbb néz utána nyavalyájának az interneten, mint felkeres egy rendelőt, s az orvos munkáját a szűk szakmai berkeken túl a széles nyilvánosság is értékeli. Mindez arról jutott eszembe, hogy mostani számunk egyik interjújában a bravúros gyermekszív-átültetést végrehajtó orvoscsoport vezetője kifejti: belátták, ki kell lépniük a nyilvánosság elé, mert közpénzből végzik a munkájukat, s a közösségnek joga van tudni, mire fordítják a pénzét. Az pedig, hogy a kirakatba kerülnek életeket mentő erőfeszítéseik, talán fordíthat sokak szervfelajánlással kapcsolatos elzárkózó szemléletén is. Ha úgy tetszik, „marke- tingelniük” kell magukat, mert a mai ínséges időkben pluszforrásokhoz is csak így juthatnak. Kinyílhatnak bankok s más adakozókedvű vállalkozások bukszái, ami mögött persze sejthetünk pr-célokat, de ettől a tény még tény marad: a cégek felajánlott forintjai a jótékonykodás helyett gyara- píthatnák saját jövedelmüket is. Ami a segítséget önös érdekből elutasítók számára példaként szolgálhatna... Ám visszatérve az internethez, felteheti valaki a kérdést: ez a nagy nyilvánosság nem ássa-e alá a gyógyulás legfőbb fundamentumát, az orvos és betege közti bizalmat? Ez azonban alighanem az egészségesek kérdése, aki gyógyulni akar, az bízni is akar. Az orvosnak csak élnie kell tudnia ezzel a bizalommal. Meg az internettel is, ami számára is a tudás kimeríthetetlen forrása. Kocsis Kristóf főszerkesztő
