Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-11-14 / 45. szám
Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. november 14. MOZISAROK A Quantum csendje „Bond. James Bond.” Huszonkettedszer. Minden eddiginél pazarabb kivitelben. A sorozat történetében eddig egyedülálló módon a 007- es ügynök legújabb kalandja szinte percre pontosan onnan folytatódik, ahol az előző rész, a „Casino Royale” befejeződött. Bond (Dániel Craig ismét bravúrosan hozza a kőkeményre változott figurát) és M (Judi Dench metszőén jeges) kihallgatja Mr. White-ot (Jesper Christiensen tenyérbe mászóan rafinált még szétlőtt lábbal is). Kiderül, hogy az a szervezet, amely az előző filmben Vespert (Eva Green), Bond szépséges szerelmét és titokzatos szövetségesét árulásra és végül öngyilkosságra kényszeríttette, sokkal kiterjedtebb és veszélyesebb, mint ahogy az MI6 hírszerzői és elemzői gondolták. A vallatást követő nyomozás során egy titokzatos haiti bankszámla felkelti Bond figyelmét, aki a szigetországba utazik, és megismerkedik egy saját bosszúhadjáratot folytató, igazi vadmacskával, Camille-lal (Olga Kurylenko szexi és veszélyes). A szálak egy dúsgazdag, pszichopata üzletemberhez, bizonyos Dominic Greene-hez vezetnek (Mathieu Amalric Janus- arcú remeklése), aki a Mr. White által említett szervezet meghatározó figurája. Bond rájön, hogy Greene egy olyan összeesküvés szellemi szülőatyja, mely a világ természeti energiaforrásainak teljes körű birtoklását tűzte ki célul. Ráadásul az alattomos terv kivitelezéséhez Greene számos korrupt CIA- és MI6- os ügynököt is a markában tart, akiket a nyomába szegődő Bond likvidálására próbál felhasználni. A korábban lélektani és romantikus drámák rendezőjeként ismertté vált Marc Forster rendező különös választásnak tűnhet egy James Bond-film direktori posztjára. A producerek biztosra mentek, és Forster emóciókra összpontosító rendezési stílusával próbálták ellensúlyozni a helyenként meglehetősen brutális adrenalinmozi idegtépő tempóját - több-kevesebb sikerrel. Ugyanis egyértelműen Dan Bradley-nek, Hollywood legprofibb akciójelenet-ren- dezőjének és kiváló kaszkadőrcsapatának munkája az, ami dominál a filmben. Az átlagosan százhúsz perces Bond-filmekhez képest az aktuális produkció „csak” százöt perces, és ettől még feszesebb az amúgy is eszelős iramban száguldó cselekmény. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a klasz- szikus kétórás játékidőben lett-e volna lehetőség jobban kibontani az elmaradhatatlan romantikus szálat, és valamivel több humort csempészni a szemkápráztató akciójelenetek áradatába. Minden bizonnyal, azonban a film korántsem lenne ilyen lenyűgöző. A Casino Royale kapcsán a „régi” rajongók közül jó néhányan a Bondot alakító Dániel Craig személyét, illetve az általa a korábbiaknál könyörtelenebbre formált figurát kifogásolták, míg a fiatalabbak a több mint kétórás játékidőt viselték nehezen. Craig maradt, ám bosszútól vezérelve még durvább, mint korábban. A film azonban cirka negyedórával rövi- debb lett, megfelelve az „új” Bond-rajongótábor elvárásainak. Valljuk meg őszintén: biztos, hogy mai szemmel nézve is minden igényt kielégítően „működnek” a Sean Connery vagy Roger Moore nevével fémjelzett 007-es filmek? (A válasz egyértelműen nem. Az persze más kérdés, hogy lehet nosztalgiázni, megmosolyogva a hódításokat, frappáns poénokat és a napjainkra már teljesen elavult akciójeleneteket.) 2008-at írunk, az igényszintek változtak, és a Casino Royale 590 millió dolláros, világkörüli összbevétele is jelezte, hogy Craiget elfogadta a közönség, ő pedig ezt meghálálja a maga módján. Az összes eddigi Bond-figuránál könyörtelenebb és elszántabb. Külön érdekesség, hogy A Quantum csendje minden idők egyik legnagyobb költségvetésű, több mint 220 millió dollárból leforgatott filmje - igaz, a végeredményen ez látszik is. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el november 24-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Dan Bradley kaszkadőrkoordinátor-akcióren- dező először 2005-ben nyerte el a kaszkadőrszakma Oscar-díjá- nak számító Taurus-díjat. Melyik filmért kapta az elismerést? Az október 31-i szám filmes játékának megfejtése: Maróth Viki és a Nova Kultúr volt. Nyerteseink: Káró Adrienn és Páli Mirella A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Diane Sophrin szereti Magyarországot Kiállítás a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjteményben A Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény Ráday utcai, a korábbinál lényegesen tágasabb elhelyezése lehetővé tette, hogy a helytörténeti vonatkozású kiállítások mellett kortárs művészek tárlatai is helyet kapjanak. Most Diane Sophrin festményei láthatók az egyik teremben. Diane Sophrin amerikai festőművész szereti Magyar- országot, lakása is van Budapesten. Szülei Lengyél- országból vándoroltak ki még a múlt század első éveiben az ígéret földjére, Amerikába, mint annyian mások Közép- és Kelet-Európából a szegénység és kilátástalan- ság elől. A művésznő „Lódz: a visszatérés” című sorozata - vázlatok és hét nagyméretű „vászon” - egy szülőhazában tett látogatás emlékképei Lengyelországból, közelebbről Lódz városából. A vásznak esetében azért az idézőjel, mert a látványos, nagyméretű festmények összevarrt papírcsíkokra készülnek, amelyekből négy egymás mellé helyezve adja ki a teljes alkotást. A technika emlékeztet a zsidó szentírás tóratekercseire, amelyek összetekerve kis helyen elférnek. A papír közelről érdekes, gyűrött struktúrát mutat, melyen selyemfényűvé szelídül az akrilfesték - jól illeszkedve az emlékképek hangulatához. A művésznő a külvárosi Lódz hangulatát idézi meg, két festményen még a házfalakra festett graffitik is láthatók. A realista alkotások között akad egy látomásszerű is: emeletes házak előtt álldogál két fiatal lánnyal egy idősebb férfi, lóval és kecskékkel az előtérben. A mű a mai környezetnek és a múlt feltoluló emlékeinek sajátos ötvözete. A kiállítás november 29- éig várja az érdeklődőket. Krivánszky Árpád ízelítő a kiállítás hangulatából Veránka szigete a Dunában, Baja városától körülbelül tíz kilométerre, a felső folyásirányban található. A valaha volt, szigorúan zárt pártüdülőben, ahonnan még Cinege hadügyminiszter indult egykor gép- pisztolyos szarvasvadászatra Gemenc erdeiben, a zegzugos holtágak között, ma a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat üdülőházát találjuk. Itt működik 1991 óta a Veránkai Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótelep, s az itt készült művekből láthatunk most kiállítást a Museion Galériában. Veránka szigetére, az évente megrendezett művésztelepre évről évre mások, de mindig válogatott, nemzetközi művésztársaság érkezik, Bács-Kiskun megye európai testvérmegyéiből. Az idei évben jöttek meghívott művészek Dániából, Németországból, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Romániából, Szerbiából és a vendéglátók Magyarországról. Itt nincs megkötött téma, de valahogy mindenkit megérint a sziget és a Duna folyam varázsa - mondja Damó István kecskeméti grafikusművész, az alkotótelep vezetője. A Museion Galéria A Honvéd Együttes hat évtizede őrzi és közvetíti magas színvonalon a magyar népi hagyományokat, elsősorban a néptáncot. Ma két kara van, a Honvéd Férfikar és a Honvéd Táncegyüttes. Az évfordulót megünneplő programsorozat első előadásán, október 26-án a Művészetek Palotájában két művet adtak elő. Az egyik egy ősbemutató volt, a Tolcsvay László Testamentom című zeneművére készített koreográfia, a másik Orff Carmina Buranája - szintén tánccal kiegészítve. A Nemzeti Hangversenytermet kicsit átrendezték erre az alkalomra, a színpad és a két első sor rovására zenekari árkot hoztak létre, ahol a Budafoki Dohnányi Zenekar játszott Hollerung Gábor vezényletével. A táncosok és a kórus - a Bianca Tschödrich-Rotter (D) munkái a kiállítás talán legérdekesebb darabjai Butterer-Kiss Márta (SRB) készítette. A hosszú, vékony oszlopra erősített négy, relífszerűen megfaragott és festett falapon egymás alatt megjelenik a felhő az égen, a madár fölöttünk röppen, a halak a Duna vizében rejtekeznek, és a mélyben szirén, valamint a mélység vízi szörnye lapul. Marie-Laurence Clam (F) színes paprikahalma nyarat idéz, lilioma pontos, fü- vészkönyvbe illő kép. Bianca Tschödrich-Rotter (D) munkái a kiállítás talán legérdekesebb darabjai. A kissé naiv ízű Európa elrablása sok gondolati áttételt hordoz, hasonlóan a szándékosan picit torz tartású babához, melyet szöveg vesz körül. De igazi közönségsiker az erdei fatörzs a síkból plasztikussá váló békával. Francesco Lucianetti (I) a képregények világa felől közelíti meg témáit. Tenger és Magyarország című munkája is ilyen, montázsszerű összefoglalás. A telepvezető, Damó István Szorongó felhője és Tombolás című nyomatai bár kisméretűek, mégis a kiállítás jelentős darabjai. A Varánkai Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótelep kiállítása november 15-éig látható. Knox Szép, hatásos és újszerű elemeket is láttunk ezen az estén Honvéd Férfikar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság - osztoztak a színpad megmaradt részén. Szép, hatásos és újszerű elemeket is láttunk ezen az estén, mégis, az ünnepi előadás inkább csalódás volt. A Tolcsvay- műre komponált táncjáték (Bella István verseire írt kórusbetétekkel) csupa közhelyet hozott: a háború szomorú, sőt tragikus, katonának lenni nem jó, katonafeleségnek (-anyának, -szeretőnek stb.) lenni még rosszabb és szomorúbb. Ne legyen hát háború, ne legyenek katonák, akik messze tűnt hazájukat és kedveseiket siratják. A tánckar férfitagjai mindezt valami furcsa, piszkosfehér, leginkább jéger- alsóra emlékeztető jersey nadrágban és sötétszürke kabátban adják elő. Természetesen kifogástalan technikai tudással - a jól begyakorolt és ismert táncelemekkel. Nekem elavultnak, korszerűtlennek és semmitmondónak hatott mindez. A Carmina Burana eredetileg tánccal kísért produkciónak készült, egyik ilyen táncos változatáról a nyári Ferencvárosi Fesztivál alkalmával mi is beszámoltunk. A Honvéd Együttes előadásában a kórus mozgása-mozgatása volt igazán eredeti és sokszor nagyon látványos. Igazán szép volt, és a középkor hangulatát idézte a női kórustagok ruhája, a hosszú, bő, az őszi lomb színeit variáló köpenyek. A kórus lendületes, lüktető, izgalmas mozgásával ellentétben a táncosok itt is a konzervatív megoldásokat képviselték. Ráadásul meglehetősen anakronisztikusán festettek a huszáregyenruhára emlékeztető, sujtásos, harsány színű kabátokban és a szűk nadrágban. Mintha a Háry Jánosból csöppentek volna ide, ebbe a 13. századi nagy dorbézolásba. S mert a ruha teszi a táncost, a koreográfia is inkább a 19. századi verbunkoselemeket erőlteti, boka- és combcsapkodást, földet veregetést stb. Kárpótoltak viszont a remek szólisták: Röser Orsolya (szoprán), Kis Tivadar (tenor) és Massányi Viktor (bariton). Az ünnepi estet azonban egyértelműen a Carmina Burana kórusa, a Honvéd Férfikar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság nem mindennapi produkciója tette emlékezetessé. Ferencz Zsuzsa A Duna és varázslatos szigete Művésztelepi kiállítás a Museion Galériában kiállításán látjuk az idei „termést”, az ott született műveket. Mindenki magát adja, jól megférnek egymás mellett a sokféle stílusban alkotó, nemzetközi társaság munkái. Victor loan Cacovean (RO) impresszionista festményein megelevenedik a bajai kikötő és a veránkai alkonyat. Anne Mette Larsen (DK) képein a látványt színes csíkozott felületekre, síkokra bontja, érdekes, hogy akvarelljei valószínűleg a technika miatt sokkal oldottabbak. Wolf-Christian Leithauser (D) gesztusképén a mosott alapra festékcsurgatá- sokkal, fröcskölésekkel jeleníti meg azt a sejtelmes atmoszférát, amely körülölelte a táborlakókat. Emma Cousin (GB) a békességet emeli ki munkájában, sajátos zöldekkel és fehérekkel. Bartis Elemér Márton (RO) egyik fametszetén Veránka védőszellemét idézi meg, másik képén játékos barométere - egy zöld béka mered ránk, nemcsak az akkori időt, de az oldott hangulatot is jelezve. Renate Kroh (D) kétrészes festményapplikációján jellé formázza a hajót, és a Duna kis szívét is. Az egyetlen plasztikát egy szerbiai magyar művész, Hatvanéves a Honvéd Együttes Jubileumi előadás a Művészetek Palotájában
