Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-11-07 / 44. szám
Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. november 7 MOZISAROK Madagaszkár 2. Szórakoztató klasszikusok A Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje a Művészetek Palotájában Most először, a Művészetek Palotájában is elhangzott Beethoven egyik legszebb szimfóniája A 2005-ben világszerte, így Magyarországon is hatalmas sikert aratott rajzfilm második része megérkezett a hazai mozikba a világpremierrel egy időben. Újra sok-sok mulatságos kaland vár a rajongókra és kedvenceikre. Az új részből kiderül, hogy a pingvinek igenis tudnak repülni, sőt még rendhagyó kényszerleszállást is végrehajtani - egy ócska repülőgéppel. A Shrek-trilógiát is jegyző Dreamworks animációs stúdió 75 millió dollárból elkészített Madagaszkár című produkciója csak Amerikában 200 milliós bevételt ért el, és ezzel minden idők egyik legjövedelmezőbb, nem „élőszereplős” filmje lett. A négy állatkerti szökevény - Alex, a showman oroszlán, Gloria, a dinamikus víziló hölgy, Marty, az egoista zebra és Melman, a hipochon- der zsiráf -, valamint az ő sikeres lelécelésükben és utána is mindenáron segíteni akaró kotnyeles pingvinek családok millióinak lettek a kedvencei. (Es bizony nem csak a legfiatalabb családtagoknak!) A premienw&tazóalkotók már a film európai bemutatója előtt biztosak voltak a mókás rajzfilm kedvező fogadtatásában, s ezért a folytatáson gondolkodtak. Tom McGarth társ-forga- tókönyvíró és társrendező így emlékszik vissza erre: „Rögtön az első film befejezése után, még mielőtt kiderült, mekkora sikere lesz, azon gondolkoztunk, mennyi minden mást is ki lehetne hozni ezekből a karakterekből. Mi lenne, ha a karakterek Madagaszkár után Afrikába mennének, haza, ahová tulajdonképpen tartoznak... Ez tökéletes folytatásnak tűnt a „partra vetett halak” helyzetébe csöppent állatok történetéhez. Négy New York-i az afrikai szavannán.” Az elsőre kissé különös ösz- szeállításúnak tűnő társaság kapcsán Mireille Soria producer fontosnak tartotta hangsúlyozni: „Az első film a barátság fontosságáról és a jó barát fogalmáról szólt, hiszen New York varázsa szerintem többek között a változatosságában rejlik, és ezt tükrözi négy főszereplőnk - egy oroszlán, egy zsiráf, egy zebra és egy víziló -, akik a legjobb barátok. Ezt a különbözőséget szerettük volAdjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el november 17-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található na továbbvizsgálni és egyúttal ünnepelni.” Az ünneplés remekül sikerült, olyannyira, hogy a második rész munkálatai azonnal zöld utat kaptak. A Madagaszkáron „rekedt” és az ott élő különleges állatokkal összebarátkozó hőseinket honvágy kínozza (no persze nem az állatkert iránti, hanem New York-i honvágyról van szó). A pingvinek „sikerrel” működőképessé barkácsolnak egy repülőgépet, mely réges-rég zuhant a dzsungelbe. Zenés-táncos búcsúpartit követően a kis csapat levegőbe „emelkedik” a géppel. Azonban az Air Pingvin légi- társaság első járata Afrika fölé érve komoly technikai problémákkal kénytelen szembesülni. Az egyik hajtómű leáll, a másik sem lángol sokáig, úgyhogy filmvásznon eddig még nem látott kényszerleszállás következik. A sikeres landolást követően hőseink megismerkednek őshonos társaikkal, és ebből jó néhány, zseniálisan kidolgozott, humoros szituáció keletkezik. Alex találkozik szüleivel. Kiderül, hogy édesapja, Zuba a helyi alfahím, aki nem igazán érti rég nem látott fiacskája szelídségét. Gloria megismerkedik a szavannák víziló hölgyeinek szívét rabul ejtő Moto Motóval, a sáros, pontosabban sármos víziló úrral. Marty kis híján idegösszeroppanást kap a rengeteg, vele tökéletesen azonos zebrától. Melman pedig hatalmas népszerűségre tesz szert a helyi zsiráfok között - mint a különböző testi-lelki problémák szakértője. Az igazi kalandok azonban még csak ez után kezdődnek, ugyanis a négy főszereplőnek és újdonsült barátaiknak össze kell fognia, amikor Makunga, egy rosszindulatú oroszlán, aki miatt anno Alexet is elszakították szüleitől, gonosz térvet eszel ki Zuba és családja elűzésére. (A falkamentő akcióból természetesen a pingvinek is kiveszik a részüket, bár nagyon melegük van.) - Ez a film nagyobb, jobb, szórakoztatóbb a korábbinál, és a története olyan, amelyet az emberek könnyen át tudnak érezni - véli McGrath. - A legfőbb célunk továbbra is a ne- vettetés, de meg is szerettük volna egy kicsit indítani a közönséget. CS. D. Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: milyen állat Mórt? Kocsis Zoltán vezényletével október 28-án adott koncertet a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a Bartók Béla Nemzeti Hang- versenyteremben. Az est különlegessége volt, hogy Mozart F-dúr, háromzongorás verseny- művét a Ránki család adta elő: Ránki Dezső, Klukon Edit és fiuk, a tizenhárom éves Ránki Fülöp. Elhangzott még Bartók Diverti- mentója és Beethoven Vili. szimfóniája. A derű, a tánc, a család jegyében alakult ennek a koncertnek a programja. Igaz, Bartók Diver- timentója - címével ellentétben - nem kifejezetten szórakoztató darab. Ellenkezőleg, inkább komor és fájdalmas. Mozart és Beethoven művei azonban valóban derűs hangulatúak, egyes részeikben akár saját koruk „tánczenéjének” is mondhatnánk. Mind a vonószenekarra írt, három tételes Divertimento, mind Mozart három zongorára írt koncertje megrendelésre készült. Előbbit Paul Sachemek, a svájci karmesternek, műgyűjtőnek és zenei mecénásnak felkérésére 1939A Ráday utca közepe táján a 18. számú ház udvarából közelíthető meg a Lux Galéria. Works on paper (vagyis munkák papíron) hirdeti az embléma annak, aki ért angolul. Mindenesetre most, a második kiállítás megnyitásakor már látható: igen érdekes művészeti sorozat következik. A Ráday utca végén, a Német Kulturális Központ tőszomszédságában működik a Videospace galéria, amely az új művészeti kifejezési formák: a multimédia, a videó installációk bemutatására szakosodott. Itt látható most Kútvölgyi Léna, Szabó Eszter és Zádor Tamás közös kiállítása. Az a közös a kiállítókban, hogy mindhárman a legmodernebb technikával, mint például a videóval és a számítógépes animációval dolgoznak. Érdekes, hogy ezt a technikát mindegyikük másként használja. A hagyományos festészet táblaképeinek zárt szimbólumrendszere helyett mindhárman sok részletből összeálló képfolyamatokban jelenítik meg azt a látványt, amit a hagyományos gondolkodású néző az úgynevezett műalkotásnak nevez. Ezen belül az eszközök sokfélék. ben írta Bartók, néhány nap alatt, s 1940-ben mutatták be Svájcban. Mozart versenyműve Antonia Bodron grófnő és két leánya számára készült 1776-ban. A családi muzsikálásnak nagy divatja volt a korabeli arisztokraták körében, és ennek a divatnak sok remekmű köszönhető, köztük ez, a „Lodron-koncertnek” is nevezett versenymű. A Mozart-darab előadása ígérkezett az est fénypontjának, hiszen most is egy család - nem is akármilyen - játszotta el a művet. Ránki Dezső, Klukon Edit és £ ’ rs Ránki Fülöp együtt zongorázá- | sa valóban nagy élményt jelen- ” tett, valami hiányérzetet mégis | hagyott a közönségben. A szó- -g katlan és meglehetősen szeren- csétlen színpadi elrendezés is okozhatta (a három zongorista egymás mellett, háttal ült a közönségnek), hogy éppen ennek, a családi együtt muzsikálásnak a különleges örömét, közös áhítatát nem tapasztalhattuk meg. Korrekt „munkakapcsolat” érződött a három muzsikus között, nem több. Holott éppen arra a bensőségesebb, „cinkosabb” Már kész a jövő évi teljes programjuk is, amely hitelesíti ezt a kijelentést. A furcsa, szerteágazó tematikájú kiállítás a nemrég megnyílt Lux Galériában, meglehetősen nehezen található meg. Ha szerencsénk van, a hátsó bejáraton a szomszéd utcából bejuthatunk, és a Kútvölgyi Léna Teleprezencia című munkája például a néző közreműködését igényli. A fekete falú sötét teremben csak a kivetítő fénye világít. A kezünkbe adott opál fólián, ezen a légies monitor darabon jelenik meg a kép a vakító fény felé tartva. Kiderül az is nézés közben, hogy ez a kép csak egy kis részlete a kivetítésnek. A térbeli helyzetet változtatva újabb részleteket láthatunk. Ezt nevezi az alkotó „fapados interakciónak” így részletekben talán megnézhető minden pontja a képfelületnek, csak akkor látható együtt az egész, ha olyan közel kerülhetünk a kivetítőhöz, hogy az egész vetített kép ráfér. De ez nem biztos, hogy szabad, vagy csak egy - egy pillanatra lehetséges, mert a többi néző is mellettünk tülekedik, és látni akar. Kútvölgyi Léna először a hallható zene szövegét írta, mint egy verset, utána zenésítette meg, több zenei műfaj keveréegyütt-muzsikálásra számítottunk, ami visszaad valamit a közös családi zenélés hangulatából, s ilyen értelemben is megidézi a kort, amikor egy-egy házi koncertre egy Haydn, egy Mozart , egy Beethoven írta a programot. Beethoven VIII. szimfóniáját a megelőző VII.-kel állítják párhelytörténeti gyűjteménnyel átellenben megtaláljuk a bejáratot, vagy marad a meghívón található telefonszám. A Lux Galéria koncepciója szerint be kíván mutatni minden művészeti irányt, amely papírból és papírra készül. Szerepel terveikben a 19. századi „hagyományos” akvarellektől, grafikai keként. A felvételen az összes szerepet ő játssza, ő a gitáros, az énekes, a fúvós egy virtuális dobozban, melynek falait borító minták is a zene lüktetésére változnak. Mozgásérzékelő érzi a néző megjelenését, a szerkezet működése ettől függ. Minimum impresszió a másik kép, amely egy digitális képkeretben megjelenő, állandóan részleteiben változó, mozgó mű. Zádor Tamás falra kivetített, nagyméretű, idegesítően gyorsan vibráló kép együttese, elcsúsztatott hullámzó képkockái kissé sokkoltak, f Másik munkája a filmtörté- | net elejére is utaló Pergetős >g könyve viszont élmény, sze- S műnk előtt filmmé válik az állóképek tömege. Teljesen más szemléletűek Szabó Eszter munkái. Ezek képbeli vándorlásokként érzékelt időbeli eltolódások, de mi nézők nem vagyunk ennyire tudatosak, csak megfigyeljük, hogy az ba, mivel mindkettő derűs hangulatú, „gyors” mű (egyikben sincs lassú tétel). Ahogy Kocsis Zoltán a koncert előtti beszélgetésen elmondta, a VIII. szimfónia „pechje” a rövidsége, emiatt ritkán játsszák, mivel nem tölt ki egy szokványos koncert-félidőt. Kocsis - akinek szakmai nyomatoktól a fotón át a kortárs papíralapú kísérletekig minden, ami belefér ebbe a választékba - mondja a tulajdonos Szabó Károly. Az első kiállításuk után, amely nagyméretű gesztusképeket mutatott be, most fotókiállításra, Erdős Gábor fotóművész képeinek bemutatására került sor. Természetesen ez sem hagyományos fotókiállítás, a kiindulási pont a holokauszt. A kiállítás címe egyben az egyik képcsoport címe is: Mi mindannyian. Erről így vall az alkotó: „A II. világháború során koncentrációs táborokba kerül- teket eleinte mind lefényképezték. Ahogy azok az arcok ma ránk tekintenek a fényképekről, első ránézésre teljesen egyformának tűnnek, de ha kicsit tovább nézzük őket, láthatóvá válnak a különbségek, az egyéniségek. Az akkor elkövetett háborús bűntettek szinte bárkivel, mindannyiunkkal megeshettek volna. Nem számítottak a különbségek. Az sem számít, hogy fantasztikus pónis vagy antihősök hősökké növekednek, látjuk az emberi esen- dőséget, a hétköznapok apró botlásait, kikövetkeztethető vágyait a megelevenedő akvaalázatát, pózoktól és maníroktól mentes céltudatos karmesteri munkáját most is megtapasztalhattuk - vállalta ezt a huszonnégy perces „félidőt”, és így most először a Művészetek Palotájában is elhangzott Beethoven egyik legszebb szimfóniája. Ferencz Zsuzsa céllövöldéi kétpálcás, a babák is hasonlónak látszanak.” Ez a téma fogadja a látogatót, a babákról különböző nézetű fotók készültek, 40 darab, melyek egy 4xl0-es tömbbe rendezve láthatók. A másik két, hármas sorozat teljesen más, egy-egy ab: szúrd helyzet kúpí”megjelení-t’ *‘ tései. Valóban különös hatású a Keleti pályaudvar aluljáróterében az úszni készülő, fürdő- nadrágos férfi, de a villamos megállójában műkorcsolyázó kosztümös férfi is ezt a természetes képtelenséget rögzíti. A másik terem képei már egyértelműen a fotósról szólnak. A hétköznapias beállításokkal fényképezett ismerősök Erdős Gábor fotóművész legjobb és legrosszabb tulajdonságait írták egy maguk elé tartott , papírlapra. Ezekből a képekből (az ismerősök hosszú sorából) áll a kiállítás többi része, amelyek hosszú, egybefüggő csíkként borítják a többi falat. A kiállítás november 11-éig látható. Knox rellekből, amelyek azért mégsem animációs filmrészletek. A kiállítás a Videospace galériában november 14-ig tekinthető meg. Knox A október 24-i szám filmes játékának megfejtése: A pókember volt. Nyerteseink: M. Tóth László és Móricz Péter. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11,, e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Filmes nyereményjáték Szinte bárkivel, mindannyiunkkal megeshetett volna Erdős Gábor fotókiállítása a Lux Galériában Erdős Gábor fotóművész legjobb és legrosszabb tulajdonságait írták egy maguk elé tartott papírlapra Képvadászat Videók és installációk a Videospace galériában Az a közös a kiállítókban, hogy mindhárman a legmodernebb technikával dolgoznak
