Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-09-05 / 35. szám
Fotó: UIP Duna Film 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. szeptember 5. MOZISAROK Trópusi vihar Az amerikai Box Office első helyén egy hónapig tanyázó, új Batman-kasszasikert, a hazánkban is nagy sikerrel vetített Sötét lovagot csak Ben Stiller új vígjátéka tudta a második helyre szorítani. A „Trópusi vihar” vitriolos szatíra az álomgyár működéséről és a karrierista, álszent, hollywoodi sztárok egoizmusáról. A „film a filmben” koncepcióra épített komédiát forgatókönyvíróként, rendezőként és főszereplőként (hoppá egoizmus!) is jegyző Ben Stiller ezúttal a süllyesztő felé sodródó, egykor sikeres akciófilm-világsztárt, Higg Speedmant alakítja, akinek utolsó nagy visszatérési lehetőségét egy éppen készülő háborús filmdráma, a Trópusi vihar főszerepe jelenthetné. Éhes színész Oscarral álmodik, Speedman főleg, úgyhogy a meglehetősen elkényeztetett exsztár hatalmas lelkesedéssel veti magát rá a lehetőségre. A készülő film további főszereplői szintén ismerős, mesterien megalkotott karikatúrák. A jobbára vulgáris és altesti poénokra épülő filmjeivel világhírűvé vált Jeff Portnoy (Jack Black zseniálisan parodizálja saját magát) a Trópusi viharral akaija bebizonyítani, hogy drámai alakításokra is képes. A többszörös Oscar-díjas, beképzelt Kirk Lazarus (Robert Downey Jr. fergetegesen hozza a hiú hímprimadonnát) még pigmentbeültetés műtéteknek is hajlandó alávetni magát, hogy a film affoamerikai őrmesterét megformálhassa, és így újabb szobrocskát nyerhessen a következő díjkiosztó gálán. A negyedik főszereplő Alpa Chino (Brandon T. Jackson arrogáns és cinikus), aki hipp-hopp zenészként ugyan már hatalmas vagyonra tett szert, de mérheteden kapzsiságában filmszínészi babérokra is vágyik. A csapat ötödik tagja Kevin Sandusky (Jay Baruchel), aki állástalan kezdőként egyszerűen csak boldog, hogy végre rámosolygott a szerencse. A forgatás elkezdődik a meglehetősen dilettáns rendező, Damien Cockbum (Steve Coogan bravúrosan hisztériázik) irányításával. Ám a produkció túllépi a tervezett költségvetést, a gyártó stúdió vezetői pedig le akarják állítani a projektet. Cockbum ekkor úgy dönt, hogy átejtve a producereket, valamint a négy ri- pacsot és a kissé naiv ötödik főhőst, a méregdrága műtermi és stúdiókömyezetből eredeti helyszínekre települve, gerillastílusban, minimális kiadások mellett fejezi be a filmet. Azonban a látszólag veszélytelen, vadregényes délkeletázsiai dzsungel mélyén egy drogkereskedőkből és drogcsempészekből álló milícia az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség embereinek hiszi a vadonban szinte azonnal eltévedő maroknyi, marakodó társaságot, és az események merőben új irányt vesznek... Stiller metszőén éles és mulatságos hollywoodi látlelete remek szórakozás, nem kímél senkit és semmit. A Stiller által meglehetősen görbére csiszolt tükörben a legjellemzőbb sztárallűrök köszönnek vissza, remek csapatának köszönhetően gyakran bizony önironikus formában is. A színészek láthatóan mindany- nyian lubickolnak kiválóan megírt gúnyos szerepeikben, harsányan mulatva kollégáikon, valamint saját magukon - és legalább ilyen jól mulattatva a közönséget is. A film egyik tébolyult jelenetében a bűnözőkből álló milícia fogságába esett Speedman kiszabadítására a nem kifejezetten sovány Portnoy vállalkozik. Jack Black egy vízi bivalyon, gúzsba kötve, félmeztelenül érkezik meg a drogcsempészek táborába. A mindig vidám színész így emlékszik vissza az ominózus jelenetre: „Ebben a jelenetben például csak alsónadrág volt rajtam, amikor a vízi bivaly hátára kötöztek, és azon aggódtam, vajon milyen érzés lesz a vízi bivaly szőre a meztelen hasamnak és a mellkasomnak. Vajon érdes lesz? Lehet, hogy allergiás reakciót fog kiváltani? De az igazság az, hogy nagyon puha volt, olyan, akár egy drága tigrisbőr szőnyeg, amilyet a kandalló elé terítve lehet látni néhány filmben. A bivalytehén azonban nem igazán örült annak, hogy én a hátán vagyok. Néhányszor megcsapkodott a farkával, aztán hátranézett, és a szeméből azt olvastam ki: „Mindjárt ledoblak, haver!” Cs. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el szeptember 15-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Ben Stiller egyik korábbi rendezésében Jim Carrey játszotta a főszerepet. Mi volt a film címe? Az augusztus 22-i szám filmes játékának megfejtése: James Caan volt. (Ő alakítja a Zsenikém - Az ügynök haláli című filmben az USA elnökét) Nyerteseink: László Pálné és Metzinger Szabina. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Templomi dzsesszkoncerttől az operettig Idén is sikeres volt a Bárka - ezúttal családi - kikötője Megmutatni mire képes a dzsessz ereje, amikor reneszánsz és barokk szerzemények szólalnak meg A Bárka Kikötő idén részben új helyszínen, a Ferenc téren várta a látogatókat. A háromnapos rendezvény ezúttal valódi családi esemény volt, kézművesműhellyel, filmvetítéssel, egy újraértelmezett Mágnás Miska-előadással és egyéb ínyencségekkel. Ám a templomi koncert sem hiányzott a repertoárból. Mágnás Miska a magyar operettirodalom legismertebb műve, melyet újra és újra bemutatnak prózai és zenés színházakban egyaránt. Ez azonban nemcsak a szatirikus, mulatságos történetnek köszönhető, hanem Szirmai Albert és Gábor András olyan örökzöld slágereinek is, mint például a Cintányé- ros cudar világ vagy a Csiribiri kék dolmány. A darab eredetileg a legendás színészpáros, Fedák Sári és Rátkai Márton számára íródott, és 1916-ban mutatták be. Azóta már számtalanszor feldolgozták, de Miska és Marcsa szerepét mindig átütő színészi erejű művészek, igazi közönségkedvencek alakították. A címszereplő egy komikus figura, Miska. A „vazsmegyei gyerek”, a talpraesett lovászfiú a szemünk láttára válik előkelő arisztokratává. Tenyeres-talpas párjából, a mosogatólány Marosából is pillanatok alatt estélyi ruhás dáma válik. Mindez azért történik, mert a büszke és konzervatív család hallani sem akar arról, hogy Baracs, az egyszerű tiszttartó feleségül vegye lányukat, Rolla grófnőt. Baracs Iván haragjában úgy dönt, visszavág, és megszégyeníti a mágnás családot. Egyik lovászgyerekét, Miskát piros frakkba öltözteti, és bevezeti az úri társaságba, mint Taszi- ló grófot, aki most tért vissza a tigrisvadászatról. És ha ez még nem lenne elég, Rolla grófnő dámát varázsol az elkeseredett mosogatólányból, hogy az újra kedvese mellett lehessen. így válik Marcsából Mary grófnő, Tasziló unokatestvére. Mary a családdal szemben kiáll a fiatalok mellett, s így az operett felhőtlenül juthat el a vidám fináléig. A darab rendezője Spolarics Andrea, a Bárka Színház alapító tagja. A vizsgaelőadás- _ ként indult operettet pedig már % két éve töretlen sikerrel játsz- | sza a színház. Ez nem is csoda, s hiszen a fiatal szereplőgár- 0 da nagyon dinamikussá teszi a darabot. A szombat esti előadás alatt a Ferenc tér megtelt, és szemmel láthatóan kicsik és nagyok egyaránt élvezték a fergeteges produkciót. Merőben más jellegű élvezetben lehetett része annak, aki a Balázs Elemér Group dzsessz- koncertjére volt kíváncsi az Assisi Szent Ferenc-templomban. Még a tavalyi év októberében került sor a Zeneakadémián a Balázs Elemér Group „Early Music” című lemezének bemutatójára, amely a koncertkörút végén érkezett meg a Bakáts térre, hogy itt is ámulatba ejtse közönségét, mire is képes a dzsessz ereje, amikor reneszánsz és barokk szerzemények szólalnak meg - látszólag - hozzájuk nem illő hangszereken. Balázs Elemér itthon és a nemzetközi dzsesszéletben is elismert és keresett dzsesszdobos az új évezred kezdetén alapította csapatát. A Balázs Elemér Group (BÉG) azóta sikert sikerre halmoz, és új lemezük, az „Early Music” is továbbviszi a korábbi lemezek egyedi hangzásvilágát, amelyet olyan sikerek fémjeleznek, mint a bécsi, a londoni, a berlini, a prágai, a hágai, a pozsonyi és a skopjei nemzetközi dzsesszfesztivál, és olyan elismeréseket hoztak az együttesnek, mint a 2005-ös Fonogram-díj. A BÉG hangzásvilágát alapvetően a különleges ritmika és a dallamközpontúság határozza meg, amelyet a férfi és női énekhang kontrasztja tovább színesít. Az együttes már megalakulása óta számos zenei kultúrából merített, így nem meglepő, hogy mostani lemezük a barokk és a reneszánsz zenékre, a „régizenére” alapoz, a 14. század első reneszánsz mesterétől, Machauttól indulva az érett barokkig, Bachig járja be a zene útját. Az augusztus 30-ai, Bakáts téri templomban tartott turnézáró koncerten a lemezen szereplő katalán énekesnő, Núria Rial helyét a fantasztikus hangú Takács Zsuzsanna vette át. Az ő szopránja és a BÉG énekesnőjének, Hajdú Klárának enyhén füstös - „dzsesszes” - hangja nagyszerűen egészítették ki egymást és Winand Gábort, a BÉG másik - a hazai dzsesszélet talán legtöbbet foglalkoztatott - énekesét. És vele még mindig nem értünk végére az énekesek sorolásának, hiszen a Balázs Elemér Grouppal együtt lépett fel - és természetesen a lemezen is szerepel - a Voces4 énekegyüttes, amely már korábbi BEG-lemezeken is közreműködött. A dzsessz alapja azonban mégiscsak a zene, ezt pedig a zeneszerző-dobos- együttesvezető Balázs Elemér mellett testvére, a fiatal dzsessz- generáció egyik legjobb zongoristája, Balázs József; Soós Márton, a tehetséges, fiatal bőgős; Lamm Dávid, a magát már számos zenei ágban kipróbáló, végül a dzsessznél kikötött Babos-tanítvány szólógitáros és nem utolsósorban Czibere József ütős-kongás szolgáltatta. Hol az ének aláfestéséül, hol ének nélkül, bőven megtűzdelve hangszerszólókkal és improvizációkkal, amelyeket jól láthatóan az együttes vezetője irányított szemvillanásokkal, akárcsak egy nagyzenekari karmester. Papp Orsi-Steiner Gábor Moreno Pincas szeret élni A Zsidó Nyári Fesztivál képzőművészeti csemegéje Álmok Éj anyánknak Szamosfalvi és Bruyere az IF-ben Egy életvidám ember vizuális naplója ez a képsorozat A RadaR művészeti egyesület, a Ráday Galéria és a La Galérie Sofitel közös rendezvényeként jöhetett létre a Zsidó Nyári Fesztivál egyik kiemelkedő képzőművészeti eseménye: Moreno Pincas zsidó származású, Francia- országban és Izraelben élő festőművész válogatott műveinek kiállítása. Moreno Pincas festményei életképek. Azt a szeretett közeget mutatja be, ahol mindennapjait tölti: hol Izraelben - ahol a tengerparti lét, a családi élet, a zsinagógák transzcendens tere képezik témáit -, hol pedig Párizsban, mert Franciaországból Párizs az a hely, ami a szívéhez legközelebb áll, a presszók, kávéházak, a cirkusz, a vidámpark, a nyüzsgő nagyvárosi intim zugok színes világa. Egyfajta sajátos realizmus az eszköz ezen élmények bemutatására. Nincs itt semmi rendkívüli. Egy életvidám ember vizuális naplója ez a képsorozat. Maga a hétköznapi élet nyüzsgése a derű és az életöröm forrása. Élni jó és érdekes. Ezt sugallja minden kép. Azt a tényt, hogy milyen jó is heverészni a parkban, a tengerparton, mennyire jó egy kiadós ebéd után ejtőzni és közben szemlélődni, figyelni az emberi kommunikáció apró gesztusait, megértőén, összekacsintva. Mégis egy érdekes kettősség érezhető a képeken. Ez a beskatulyázhatatlan realizmus Goya, Toulouse Lautrec vagy George Grosz képeit idézi technikailag, ám képeinek álomszerűsége, a Chagall- szerű lebegés, az oda nem illő fantasztikus részletek és a lehetetlen lehetségesként való ábrázolása meghökkentő. Jóízű hedonizmusa megfér azzal a látásmóddal, ahogy friss szemmel rácsodálkozik - szinte a vámos Rousseau naivságával - az őt körülvevő hétköznapok eseményeire: az életre! Mindezt tetézi, fokozza sajátos térábrázolásával. A torzított perspektívában a megszokottól eltérő, fordított a tér, a távoli nagyobb, a közeli kisebb, de ez így nem teljesen igaz, mert a tér még furcsán meg is csavarodik, lapul. Itt minden a mondandó (mesélendő, anekdotázan- dó) szolgálatában áll. Képeit mégis az aprólékos kidolgozás, a pontos részletek és a látszólag oda nem illő részek burjánzása jellemzi. Külön élmény az állatok jelenléte - és „kibeszélésük” a képekből. így áll össze ez az életképsor, mely helyenként tarka díszletnek tűnhet, és örvénylő ecsetvonásokkal megfestett, naiv realizmusával alkotójának sok sikert, ^ számos díjat szerzett. A kiál- í lítást szeptember 4. és októ- ,g bér 4. között tekinthetik meg | az érdeklődők a Ráday Gálé- < riában. Knox Az IF Galéria eddig is számos érdekes kiállítást rendezett, és megszokhattuk, hogy különlegességekkel is szolgál. Most éppen Szamosfalvi Albert Franciaországban élő és Jean Marie Bruyere belga grafikus-festőművész kiállításával. Szamosfalvi Albert budapesti tanulmányai után, melybe beletartozott Erdély Miklós híres Indigó Szakköre is, a 70-es évek sokféle avantgárd akciójában tevékenykedett. Készített performance- okat és installációkat az akkor oly népszerű Fiatal Művészek Klubjában és másutt is. A budapesti „Embersport” zenekarban játszott, az akkori underground jellegzetes alakjaként többször összetűzött a hatalommal, majd végül a zaklatások elől külföldre kellett emigrálnia. Francia- országban kötött ki, itt kezdett új életet. Végigjárta a poklokat is, volt utcai rajzoló, hippi, szőlőmunkás és kőműves is. Jelenleg Dél-Franciaországban, Provance-ban él, kis magángazdaságában dolgozik, és verseket, fotókollázsokat, festményeket készít a maga örömére. Most kis időre hazalátogatva 17 képet hozott magával, expresszív képeket, melyek nem Provance-ról szólnak, de egy tépelődő lélek belső rezdülései bontakoznak ki belőlük a figyelmes szemlélő előtt. Ahogy egyik versében írja is: „Gyufák a napok,/És égő szájunkat csókok oltják,/Felkap a szél és szemembe röpít/Felnőtt gyerekek telítik az utcát,/saját köldököm/a múltba szív/. A másik kiállító, a belga Jean Marie Bruyere festőművész, a közös összejövetelek, művésztelepek rendszeres résztvevője festményeiből hozott ízelítőnek néhány darabot. Az ő képei világszerte ismertek, Belgiumban, Izraelben és az USA-ban voltak kiállításai, bár Európában inkább képregényei által vált ismertté. Comics figurák tucatjának, így Spironnak, Titinnek, Jojónak megteremtője, és számtalan képregény történetének írója is. Ezen a kiállításon nagyszerű grafikáinak néhány gyöngyszeme látható, és lan- kás tájképei, melyek női testek részletei is, egyszerre lágy ívű természeti képek és erotikát sugárzó formák. Knox Szamosfalvi Albert képei egy tépelődő lélek belső rezdüléseit jelenítik meg
