Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-08-29 / 34. szám

4 KULTÚRA Ferencváros 2008. augusztus 29. MOZISAROK Szex telefonhívásra Élet-kép-regény Péreli Zsuzsa életmű-kiállítása az Iparművészetiben Úgy gondolja, hogy e „középkorias” műfajnak túl kell élnie a XXI. század rohanását, mert a műfaj nem dohszagú, nem avitt és erre bizonyíték Péreli összes alkotása Stílusgyakorlatok Szentendrei keramikusok a Zikkuratban Az új erotikus thriller ezen a héten megérkezett a hazai mozikba is. A 25 millió dollá­ros költségvetésből leforgatott film a tengerentúlon meglehe­tősen nagyot bukott, előállítási költségének eddig alig ötödét hozta vissza, és a becsült világ­körüli összbevétellel is valószí­nűleg alig termel majd profitot. Pedig egyáltalán nem rossz produkció. Az első filmes Marcel Lange- negger munkája iránti ameri­kai érdektelenség okait nem a rendező, a forgatókönyvíró vagy éppen a színészek gyen­ge teljesítményében kell ke­resni. A Szex telefonhívásra ugyanis, bár nem újítja meg a műfajt, viszonylag jól sikerült darab. Az egyesült államokbe­li kudarc oka sokkal inkább a filmben megjelenített zsáner dömpingje lehet. A napjaink­ra már klasszikussá érett „mű­fajteremtő” Elemi ösztön óriási sikere óta rengeteg, általában meglehetősen gyengére sike­redett „utánzat” került a mo­zikba, például a kasszasiker folytatása, az Elemi ösztön 2 is, mely'óriás'fkudarc volt. Rá­adásul a kisebb stúdiók folya­matosan ontják a számtalan kereskedelmi televíziós csator­na részére vagy éppen rögtön a DVD-piacra szánt, gyak­ran megkérdőjelezhető szín­vonalúra sikeredett erotikus thrillereket. Ebben a túlkíná­latban már-már törvénysze­rű, hogy Langenegger filmje is bukásra ítéltetett. A két fér­fi főszereplő, a filmet produk­ciós cégével is jegyző Hugh Jackman és a kaméleoni képes­ségeit már eddig is számtalan­szor bizonyító Ewan McGregor játéka legalább annyira meg­győző és hiteles, mint a két női főszereplő, Michelle Williams és Maggie Q. alakítása. Rá­adásul a feszes atmoszférájú cselekmény jó néhány kiszá­míthatatlan fordulatával szá­mos meglepetést tartogat a nézők számára. A történet középpontjában Jonathan (Ewan McGregor), egy magányos, New York-i könyvelő áll, akinek szürke élete egyik pillanatról a másik­ra megváltozik, amikor véletle­nül (?) megismerkedik a felső tízezer egyik tagjával, Wyattel (Hugh Jackman), a karizmati­kus és dúsgazdag ügyvéddel. A Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el szeptember 8-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók kö­zött kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas két­szer két tiszteletjegyét. társadalmi hierarchiában egy­mástól meglehetősen távol eső pozíciókban dolgozó és élő két férfi összebarátkozik. Wyatt egy olyan luxusvilágba vezeti be új barátját, amelyről addig álmodni sem mert. Később, az ügyvéd segítségével, Jonathan tagja lesz egy meglehetősen ellentmondásos szexklubnak, melynek „ügyfelei” egy tele­fonkód segítségével rendelhet­nek partnereket maguknak. A titokzatos és gyönyörű „S” - sei (Michelle Williams) eltöltött első kalandját követően azon­ban Jonathan számára az ese­mények meglehetősen bizarr fordulatot vesznek, és a sze­rencsétlen (?) férfi akarva-aka- ratlanul (?) egy rafinált módon kiagyalt bűncselekmény kulcs­figurájává válik... Mark Bomback forgatóköny­ve intelligens és kiszámítha­tatlan, ahogy kezdenek igazán felgyorsulni az események, egyik csavar a másikat követi egészen a letaglózó végkifejle­tig. Langenegger, a reklámfil­mek világából érkezett és ott elismert, számos díjjal jutalma­zott rendező egy igazi veterán operatőrt, a világhírű Dante Spinottit kérte fel munkatárs­nak. Spinotti, akit a legna­gyobb rendezők is egyenrangú alkotótársként kezelnek, ismét bebizonyítja, hogy a szakma egyik legjobbja. (Koltai La­jos, Szabó István állandó ope­ratőre is egyik példaképének tekinti Spinottit.) A film bra­vúros képi megoldásaival kap­csolatban külön érdekesség, hogy egy újonnan kifejlesz­tett, digitális Panavison kame­rával, a Genesisszel vették fel a túlnyomó többségében éjsza­ka forgatott krimi nyomasztó hangulatú jeleneteit. „A Genesis sokkal érzéke­nyebb - mondja Spinotti. - Sok­kal többet lát az árnyékokból, mint a filmmel működő kame­rák. Ezért aztán merőben más­képp is meg lehet közelíteni a képeket. Rögzítheted a valósá­got, méghozzá anélkül, hogy bármilyen téren módosítanod, világítanod kellene. A Genesis segítségével tükrözni tudtuk mindazt, ami a szereplők lel­kében végbemegy. Segítségé­vel filmre vehettük a sötétség, az éjszaka birodalmát, azt a világot, amely estétől másnap reggelig tart - az éjszaka és a bűn világát.” Cs. D. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Melyik filmdrámában nyújtott alakításáért jelölték a legjobb női mellékszereplő Oscar-díj- ára Michelle Williamst? Péreli Zsuzsát a műpártoló kö­zönség elsősorban a gobelinje­iről ismeri. Kétségtelen, hogy művészetének ez a fő vonula­ta, az Iparművészeti Múzeum ki­állításán sétáló néző azonban meglepődhet, hogy hányféle kép­zőművészeti ágba kóstolt bele a művésznő. Láthatunk itt a szövések mel­lett olajfestményeket, akvarelle- ket, toll-, tus- és ceruzarajzokat, papírplasztikákat és kollázsokat egyaránt. A Tahiban élő és alkotó mű­vésznő minden gobelinjét maga szövi, pedig egy-egy nagyobb méretű alkotás elkészítése fél-egy évbe is belekerül. Számára a szö­vés nem más, mint „munkaterá­piás festészet”. Úgy érzi, csak így lehet maga is része a képnek. A jelenkori művészetben valahogy elfelejtődik a minőség: a skicc- szerűen felvázolt „művekkel” szemben ő az aprólékosan, szív- vel-lélekkel megszőtt gobelinek híve. Úgy gondolja, hogy e „kö­zépkorias” műfajnak túl kell élnie a XXI. század rohanását. Középkorias - a szó a gobelin­nel kapcsolatban valamiféle avít- tas, dohszagú dolgot sejtet, Péreli A nyarat sokan uborkaszezonnak tartják, amikor mindenki nya­ral, és nincs semmi különleges program a városban, mégis van kivétel. Az elmúlt évad egyik leg­érdekesebb kiállítása volt látha­tó a Ráday utcában. Sara Berti szobrászművész - aki Bologná­ban és Budapesten él és dolgo­zik - plasztikáiból és képeiből, vázlataiból rendezett kiállítást a Galéria IX-ben. „Csak építészeti vázukat kép­zeltem el, és a magyarázó részletezés helyett eleven, kifejező szintézisre töreked­tem... az arabeszk vonzott, mint a reneszánsz művésze­ket... minél kisebb a szobor, annál fontosabb, hogy a for­ma jellegzetességeit érvény­re juttassuk...” - írja Henri Matisse saját expresszionista szobrászatáról. Az ő szobrá­szati teljességre törekvésének egyfajta nagyon érdekes, mai folytatása Sara Berti munkás­sága. Torzításai a tapintási érzékelésre hatnak. A bel­ső izomfeszültségeket hang­súlyozza. Az emberi testet megfosztja végtagjaitól, arc­vonásaitól, bátran készít torzót, hogy a hajlékony ívelé­seket hangsúlyozza. Számára fontos a mesterség, a kétkezi gobelinjei azonban legkevésbé sem ilyenek! A mai kor, a mo­dem világ számtalan formában tükröződik alkotásain. Kezdve a felhasznált, szövésbe komponált anyagokon (csipkék, selymek, tollak, pénzek) keresztül a foly­ton megújuló technikáig, nem beszélve a témaválasztásról. Szá­mos munkája például nincs tele­szőve; a szabadon hagyott, csak a függőleges tartófonalakat láttató felületek még inkább a megszőtt fő mondanivalóra irányítják a fi­gyelmet. A bőség zavarával küszködöm, amikor ki szeretnék emelni né­hányat e remek alkotások közül. A házgyári épületek felett lebe­gő „Szegény angyal” - akinek a mhája régiónk értékét vesztett pénzeiből szövődött - egyszer­re fejezi ki a pénz teljhatalmát, s irányítja rá a figyelmet a lesza­kadók kétségbeejtő helyzetére. A régi oltárok táblaképeihez ha­sonlatos kétoldalas „Amnézia” a felbomló emberi kapcsolatokról szól: az; egykori társak elfelejtik egymást. Egyik oldalán a képből kifelé néző férfiportré mellett egy szálaiban is felbomló, arc nélkü­li nő szerepel, a mű túlsó felén mindez fordítva megismétlődik. munka, a „csinálás” amikor a test és a lélek együttműködé­sével megtörténik a TEREM­TÉS. Nem használ modern médiákat még kisegítő esz­közként sem. A formát sza­badon variálva, a megérzések virtuóz megjelenítésével kö­zelíti újabb és újabb variációk­kal a végső, letisztult formát. Valójában munkái így soroza­tokká válnak. Ilyen a vízi sorozat víz­ben eleső, futó, lépő, elhajló, meghajtó, alámerülő, mozgó, továbblépő, kisméretű bronz­plasztikái. Kutató érzékeny­ség, remekül megmintázott gesztussor jellemzi ezeket a kisméretű, mégis monumen­tális szobrokat. A szobrok mo­numentalitását jól igazolja a Lagosanto (Ferrara) városban felállított, ötméteres köztéri szobra, amely ugyanazt a tömör tartalmat közvetíti maradékta­lanul, mint amit kisplasztikái­ban megszerethettünk. A kiállított anyagban a plasztikák egy másfajta, nagyméretű, inkább mági­kus-szimbolikus irányultságú darabjai voltak a hangsúlyo­sak. Ezek a terrakotta festett fejplasztikák egyszerre rituá­lis elemek és élő személyisé­gek. A fakarókra tűzött fejek, A „XX. századi látkép” - a bele­szőtt flakonokkal, tubusokkal, dobozokkal, más hulladékokkal - egy beteg kor látlelete. Az „Élet­fa”, amely a Kecskeméti kórház számára készült, harmóniájával az élet diadalát üli a betegség fe­lett. Az „Eső” címet viselő gobelin pedig a piktogramok egyszerűsé­gével ábrázol egy meteorológiai jelenséget. Péreli hittel vallja, hogy az ő munkája - és a Földön mindenkié - valamiféle szolgálat: ezt fejezik ki a katonaéletből me­rített életképek. A kiállított alkotások nincse­nek rejtjelezve, megfejtésükhöz nem kell ismerni holmi titkos jel­szót. Hozzánk szólnak, s inkább a szívünkhöz, mint az eszünkhöz. Állást foglalnak világunk dolga­iban, ugyanakkor Péreli Zsuzsa nem erőlteti ránk általuk a saját véleményét, inkább továbbgon­dolásra késztet. Felemel és gyö­nyörködtet. A kiállítás a Múzeum földszint­jén tekinthető meg szeptember js 14-ig. Aki a kiállítás zárása után 1 <D is szeretne gyönyörködni ezek- .'S ben az alkotásokban, a múzeum- | shopban megvásárolhatja a tárlat ■* anyagát tartalmazó reprezentatív albumot. Krivánszky Árpád mint installációk, különös ál­dozati helyekké válnak. A lány halála című kompo­zícióban a fakarókra tűzött terrakottafejek látványa ben­nünk egészül ki valódi szen­vedéstörténetté. A megrettent anya nem látható keze között valóban érezzük, hogy elom- lik a hatódó lány. Ez a mű­vészet különös láttató ereje! Pedig mindössze két terrakot­ta festett fej, egymáshoz erő­sített fakarók és egy vödörnyi föld az egész. De ahogy eze­ket a részleteket elhelyezi a művész, nos ez az a titok, amely az igazi művészetnek, művésznek máig sajátja! A kiállítás képei is sorozatok voltak. Variációs vázlataiban a formát szabadon változtat­va keresgél, munkamódszere a folyamat végiggondolása, a közbülső fázisok rögzítése, így jönnek létre ezek a moz- dulatvázlat-torzók. Expresz- szív, stilizált, mégis valódi élő női testek ezek, a kompozíci­ók központjában az ágyék, a medence, innen bomlik ki a forma, teremtődik a feszült CD tér és a tömeghatás. Torzó- s szerűség és befejezetlenség s jellemzi, mégis igazi asszoci- g atív terek jönnek létre mun- káiban. Knox A Szentendrei Keramikusok Egye­sületének tagjai figyelemre mél­tó kiállításon gondolkodtatták el a nézőket. Az agyag, ez az ősi és oly jól formázható, alakítha­tó anyag, mindegyik keramikust megihlette és érdekes kísérle­tekre késztette. Az eredményt látjuk most kiállítva a Zikkurat Galériában. A Zikkurat Ferencváros, de talán egész Budapest legkülönlege­sebb kiállítótere, ahol most a 14 szentendrei keramikus munkái­ból láthatunk válogatást, ahogy ők találóan elnevezték: stílus- gyakorlatokat - agyagból. Herceg Zsuzsanna hatalmas vállalkozása Dante Isteni színjátékából a kör alakú „Nagy Mű” szerkezetének megjelenítését kíséreli meg. Óri­ási figurális sakk-készlete ámu­latra késztet, míves, sík festett kerámialapjai a düreri grafikától a németalföldi népi formákon át az iszlám szakrális kalligráfiáig a díszítőművészet sok lehetőségét bemutatja. Illés László irodalmi indíttatású kerámia kisplasztikáin a kortárs Csehovot látjuk. A kis­plasztikák mellett rögtön hozzá­olvasható a vonatkozó novella is, mégsem csak illusztrációk ezek a szobrok? Gálffy Ildikó vázái sem szokványosak. Sáros, földes por­hüvelyek, túlnőnek a használa­ti tárgy léten. Búkor Zsuzsa éteri finomságú táljai, mázas kerámia­dobozai tartalmilag és formai­lag is az iparművészet remekei. Müller Krisztina Nünü teáskanná­ja, mint valami pihenő állat nyug­szik posztamensén. Maholányi Gabriella szentendrei sétálói alig háromarasznyi ülő, álló, tekere- dő, emberszerű figurák tömege. Bokor Zsuzsa áttört, konstruktív, helyenként mázas kerámiaplasz­tikákat állított ki. Vizmathy Má­ria játékos egykerekűzői, kötélen hintázó, vaskos lánykája népi ke­rámiákra emlékeztet. A külön kiállított fehér és fe­kete cserepekből kinövő fehér és fekete szanzavérák csoportja már más világ. Kisfalusi Márta lapos és íves formákból állít össze fa­liképeket, reliefeket. Szilágyiné Rencz Mariann lábas tálja szép, áttört mázaskerámia-plasztika. Sápi Zsuzsanna fény- és árnyék­tartókat készített. Lantos Judit munkái a leglátványosabbak. Mázatlan porcelánból készültek a ledobált alsóneműk, az állj ké­szen a szerelemre! című instal­lációban. A tárlat a hónap végéig tekint­hető meg. Knox A augusztus 15-i szám filmes játékának megfejtése: „Beverly Hills-i zsaru”-trilógia zenei főtémáját Harold Faltermeyer komponálta. Nyerteseink: Marosvári Mónika és Szócskái Gábor. A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A kiállított alkotások túlnőttek a használati tárgy léten Filmes nyereményjáték Sara Berti kiállítása az évad egyik legértékesebb tárlata volt a Ráday utcában Testbe zárva, nyitva a világra Sara Berti kiállítása a Galéria IX-ben

Next

/
Thumbnails
Contents