Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2008-04-25 / 16. szám
4 KULTÚRA Ferencváros 2008. április 25. MOZISAROK Börtönvonat Yumába - 3:10toYuma James Mangold rendező - Christian Bale és Russel Crowe főszereplésével - lenyűgöző westerndrámát forgatott, mely a hatalmas nemzetközi siker után most megérkezett a hazai mozikba is. A „Börtönvonat Yumába” az 1957-ben, Elmore Leonard novellája alapján, Delmor Deves rendezésében, Glenn Ford és Van Heflin főszereplésével készült, ma már klasz- szikusnak számító western- film újrafeldolgozása. James Mangold azonban nem csak egy hagyományos értelemben vett remake-et vitt vászonra; a coltok és winchesterek puffogása közben a két főszereplő személyisége is felcsillan. Ha úgy tetszik, egyfajta rendhagyó lélekana- lízist készített bravúros munkájában a,jóról” és a „rosszról”, valamint arról, hogy ez a két, végletesen különböző karakter milyen kölcsönhatással van egymásra. A vadnyugat hőskorában járunk, valahol Arizonában. Ben Wade (Russel Crowe ezúttal ördögien gonosz), a rettegett törvényenkívüli egy újabb sikeres postakocsirablást követően embereit az államhatáron túlra küldi, hogy rejtsék el a zsákmányt, ő pedig betér a közeli poros kisvárosba titkos szeretőjéhez. Egy fatális véletlen folytán a helyi Pinkerton- iroda emberei felismerik és letartóztatják a férfit. Azonban a legközelebbi törvényszék és börtön a hatalmas távolságra lévő Yumában van. Ráadásul az odatartó vonat a lóháton is jó egynapi távolságra lévő nagyobb városban áll csak meg. A helyi seriff és a Pinkertonok maroknyi csapatot toboroznak a helyiek közül, akik fejenként kétszáz dollárért, életük kockáztatásával hajlandók a veszedelmes és roppant intelligens bűnözőt a távoli állomásra vinni és ott felrakni a másnap délután odaérkező, Yumába tartó börtönvonatra. A csapat vezetője, Dán Evans (Christian Bale az örök vesztes kisember szerepében) a hosszú ideje tartó aszály miatt az anyagi csőd szélére sodródott farmer lesz, aki a polgárháborúban mesterlövészként szolgált. Evans úgy gondolja, hogy a felajánlott kétszáz dollárból megmentheti a farmját, és feleségének, illetve két kisfiának soha többé nem kell éheznie. Mivel nagyon kevés a rendelkezésre álló idő, a néhány fős csapat lóhalálában útra kel a veszélyes fogollyal. Wade bandája azonban fülest kap, ráadásul a Pinkertonok által kitervelt, a vérszomjas bandatagok félrevezetését szolgáló elterelő művelet is kudarcba fullad. Mindkét oldalon eszeveszett versenyfutás kezdődik a vészesen fogyó idővel, az események könyörtelen hajszába fordulnak, mi pedig a feszültségtől mozdulatlanságba dermedt nézőtérről egy immár klasszikus wes- ternből készült újabb klasz- szikusnak ígérkező mozit izgulhatunk végig... Bale és Crowe a filmtörténet talán leghitelesebb és legmeggyőzőbbjó és rossz párosát alkotja. Kiválóan ráéreztek a karaktereikben rejlő lehetőségekre, amelyeket lenyűgöző módon hoznak felszínre - pályafutásuk eddigi alighanem legemlékezetesebb alakítását nyújtva. Karaktereik dialógusai, vitái szikráznak, világnézetükből, mentalitásukból adódó különbségeik ütköztetése mesteri. Az útjuk során - a szabadon bocsátásáért cserébe Wade által újra és újra felkínált, egyre magasabb összegekből - adódó konfliktus és kísértés tébolyí- tó. Továbbá a rafinált gazember szökési és időhúzási kísérletei is, csakúgy, mint az egyre vadabb tempót diktáló, hihetetlenül feszes cselekmény. A kiváló rendezésen és színészi alakításokon túl meg kell említeni a vadregényes tájakon forgatott film Phedon Papamichael operatőr által széles vászonra komponált, csodálatos képsorait és Marco Beltrami remek stílusérzékkel megalkotott zenei világát is, amelyek szintén maradandó élménynyel ajándékozzák meg a nézőket. CS. D. Filmes nyereményjáték Adjon választ alábbi kérdésünkre, és juttassa el május 5-ig a szerkesztőségbe postán, e-mailben vagy személyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisorsoljuk a Lurdy Házban található Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A válasz mellett ne felejtsék el feltüntetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: James Mangold rendező 2005- ben egy nagy sikerű életrajzi filmdrámát készített ,y\ nyughatatlan” címmel. Kinek az életét mutatta be a film? A április 11-i szám filmes játékának megfejtése: az ufonauták ruhája alufóliából volt. Nyerteseink: Harmatit Erzsébet és Serghei Károly A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu A Kossuth-díjas Pogány Judit köszöntése A kerület nevében dr. Gegesy Ferenc virággal fejezte ki köszönetét Április 18-án a Ferencvárosi Pinceszínház és a kerület vezetése kis házi ünnepségen köszöntötte Pogány Judit szín- művésznőt, aki március Idusán vehette át Kossuth-díját. Az Örkény István Színház művésze óriási sikerrel játssza a Pedig én jó anya voltam című Vajda István-darabot a ferencvárosi teátrumban. Az április 18-ai előadást követően kis állófogadás keretében gratulált dr. Gegesy Ferenc polgármester a művésznőnek, hangsúlyozva, hogy a kerület polgárai nevében köszöni, hogy itt láthatjuk, ezzel a csodálatos monodrámával a Pinceszínházban. A Pedig én jó anya voltamra még most, a huszonhetedik előadás után is nehéz jegyet szerezni, ugyanis akik látták, hírét viszik, hogy Pogány Judit lenyűgöző művészi jellemformálásának hála, megrázó erejű, katartikus élményt nyújtó előadáson vehetnek részt. Molnámé, a gyermekgyilkos fiú édesanyja másfél óra alatt éli át újra fia elvesztését és a család sok éven át tartó tragédiáját. A derék proli asszony erején felül megtett és előteremtett gyermekének mindent, kényeztette, szolgálta, ám - valódi érzelmi kapcsolat híján - csak tárgyakkal és gesztusokkal tudta anyai szeretetét bizonyítani. Irreális vágyak fűtik mind az anyát, mind fiát, míg végül visszavonhatatlan tragédiába fullad a sorsuk, és Molnárnénak, talán életében először, fel kell tennie őszintén a kérdést: hol rontottam el? A választ mindenki tudja, csak Molnárné nem, ezért kell önmagának is bizonygatnia, hogy jó anya volt. Vajda István szinkronrendező 1979-ben olvasott egy újsághírt arról, hogy gyerekgyilkosság történt a Hárs-hegyen. Annyira érdekelte a téma, hogy magnóval a kezében bejárt a fiúhoz a börtönbe, végigjárta a környezetét, és nem csak az anyával, az alkoholista apával és a kacska kezű testvérrel készített riportot, hanem a szomszédokkal, a volt levélhordó és színházi kollégákkal, a volt menyasszonnyal és a megszúrt kisfiú családjával is. Olyan anyagot gyűjtött ösz- sze, hogy kitelne belőle 16 darab is - mondta Pogány Judit, amikor a darabról beszélgettünk. Elmondta, óriási regény lehetősége van az anyagban, amely soha nem volt ennyire aktuális, mint most, amikor „nincs olyan újság, amely ne lenne tele azzal, hogy vala- _ ki valakit lelőtt, leszúrt, meg- 1 gyilkolt, megfojtott, elásott, g fejbe vert - tette hozzá a mű- s vésznő. -g Elmondta azt is, hogy na- “■ gyón szereti a darabot, mert úgy érzi, hogy ez a pályán töltött 42 évének összegzése. Mindaz, amit ebben a szakmában megtanult a színészet lényegéről, az empatikus képességről, azt itt mind működteti. Amúgy is a drámai szerepeket szereti, mert azokat érzi olyan erejűnek, amelyekben kiadhatja aznapi közölnivalóját a világról, azokban fogalmazódik ,A drámai szerepekben adhatom ki leginkább közölnivalómat a világról' meg leginkább az, amit a világ értékrendjéről magában gondol. De, mint mondja: „nagy baj lenne, ha egyhangú lenne a pályánk, és csak drámai szerepeket játszanék, nem lenne komédia vagy akár operett”. Hogy mit jelent számára a Kossuth-díj? - a kérdésre így válaszolt: „Ha a gyerekkoromra gondolok, akkor nagyon nagy öröm, hiszen akkor úgy könyveltem el az értékrendemben, hogy aki Kossuth-dí- jat kap, az egyrészt öreg, másrészt nagy ember, tehát ez egy fontos dolog. Aztán az életem során rájöttem, annyi más szempont irányítja az odaítélést, hogy nem tudtam úgy gondolni rá, mint a szakmánk legnagyobb elismerésére. Úgy halt meg Csákányi László, Őze Lajos, hogy nem kapták meg, noha megérdemelték volna. Ugyanígy Vajda László, akivel ellentétben, az ugyanabban a társulatban dolgozó, nálánál 15 évvel fiatalabb tagok viszont igen. Akkor, bevallom, nekem is átfutott az agyamon, hogy a nálam 15-20 évvel fiatalabbak, akik rajtunk nőttek fel, miattunk jöttek le Kaposvárra, azok megkapták, míg én nem. De ez nagyon rövid szakasz volt az életemben. Ezzel együtt, amikor megjött a levél, nagyon örültem, mert hiába kaptam életem során számtalan szakmai díjat, az 1987-ben kapott Érdemes Művész-díjam óta, azaz 20 éve, nem kaptam állami elismerést. Sajnálatos, hogy ezt az idei díjkiosztót is bepiszkították: egyik kollégánk nem vette át, amihez biztos joga van, de az ő értékítélete szerint, mert én átvettem, ócska ember vagyok. Ezzel devalválja azokat az óriásokat is - Sinkovits Imrét, Darvas Ivánt, Gobbi Hildát és hosszan sorolhatnám -, akik elődeink voltak, és Rákosi, illetve Kádár kezéből elfogadták az elismerést. Azt most mind át kell húzni, azok vacak díjak voltak? Ezt nem szabad ilyen szempontból megítélni, ezt a viselkedést ócska hősködésnek ítélem. Számomra nem értékelődött le a díj. Olyan csodálatos gratulációkat kaptam, amelyekről álmodni sem mertem.” Solténszky Kornélia Egy darab tér a 2B Galériában JSXil’.Jill .Yft&eit»! lh Gyűrűk és töredékek Weininger Andor és a Bauhaus Fusz György porcelánplasztikáiról Lágy alakzatok keverednek a geometrikusán rendezett kompozíciókkal A Bauhaus néven híressé vált művészeti iskola mindössze 14 éven át működött Németországban, míg a hatalomra jutott fasiszta rendszer be nem záratta 1933-ban. Módszerei, elméleti és gyakorlati munkái a mai napig hatnak valamennyi művészeti ágban. Nagy alakjairól számtalan könyv, kiállítás emlékezett már meg - most a 2B Galériában rendezett tárlaton egy eddig méltatlanul mellőzött, de az idő múlásával egyre jelentősebbé váló mester, Weininger Andor munkásságát ismerhetjük meg. A mester 1921 és 1928 között tanult, majd tanított a Bauhaus művészeti iskolában. Tevékenyen részt vett az iskola életében, közben sok hirtelen született ötletét vetette papírra. Egész életében a síkok és a térábrázolás kapcsolata, vagyis a világ metaforájaként kezelt színház foglalkoztatta. Kísérletei közt talán a legjelentősebb - számtalan színházi újítás elődjeként - a „gömbszínház” elvének kidolgozása volt. Később megtervezte a gépesített színpadi revüt. Most, utólag látszik, hogy ezek a 20. század legfontosabb és legújszerűbb színházi tervei közé tartoztak. Művészeti tevékenysége emellett felölelte a festészetet, a szobrászatot, a díszlet- és jelmeztervezést, utópisztikus színháztervezést, a színpadi és zenei előadó-művészetet is. A képeiben központivá váló perspektívarendszerekben számtalan esetben tér vissza a díszletfalakra emlékeztető síkidom. Furcsa ellentmondás, hogy mint alkotó, lassan és vissza- húzódóan hozta létre műveit, mégis a Bauhaus színházi műhelyének egyik legfontosabb tagja volt. Humora és egyéni varázsa, rögtönzőképessége a társaság állandó középpontjává, a legnépszerűbbek egyikévé tették. Legendává vált, hogy a technikai gondok miatt majdnem meghiúsuló jénai Bauhaus hét színházi előadását az ő konferansza mentette meg a bukástól. Népszerűsége a Bauhaus zenekar megalakítása után tovább nőtt. Ennek a zenekarnak nemcsak a repertoárja különbözött a kor tánczenekaraitól, hanem hangszeres összetétele is. A hangzás rusztikus, egyszerű, a dallamot a zongora és az ének szolgáltatta, a többi hangszer, bumbass, dobok és más zajkeltő hangszerek csak a ritmust. Orosz, grúz, lengyel, zsidó, német, magyar dalokon kívül brazil és argentin tangókat játszottak, és persze a kor divatos zenéi, a foxtrott, a onestepp, a charleston, a simmy sem hiányzott a repertoárból. Mindezt sajátos zenei hangzással, így az egész igazi amatőr bohémsággá vált a Bauhaus formalizmusával és pantomimmel vegyítve. Közben ő készítette és játszotta a színházi darabokhoz is a kísérő zenéket. Mint képzőművész is fáradhatatlanul dolgozott, számos rajzot, festményt készített, bár ezen a téren roppant visszahúzódó volt, nem szívesen mutogatta, szinte csak önmagának készítette műveit. Azt vallotta, hogy a művészetnek önmagáért kell szólnia. Gyakran nyúlt vissza régi terveihez, voltak művészi gondolatai, amelyeket élete végéig fejlesztgetett. Könnyed, papírra vetett, lágy alakzatok keverednek a geometrikusán rendezett kompozíciókkal. Ez a kiállítás a Körner András Gyűjtemény anyaga, amely számtalan 20-as évekbeli dokumentumfotográ- s fiával kiegészülve végre képet 1 nyújt Weininger Andor eddig >o kevéssé ismert művészetéről “ május 3-áig a 2B Galériában. Knox A régi knosszoszi agyaghombárok technikájával nehéz, samot- tos agyagból, aztán bronzból, majd porcelánból is furcsa, nonfiguratív töredékeket mintáz mostanában Fusz György, aki a mai magyar képzőművészetben öntöttsamott- és porcelánszobraival vált ismertté. Mostani, a Museion Galériában rendezett kiállításán a legújabb, általa Gyűrű-ciklusnak nevezett sorozatából mutat be darabokat. Az idáig vezető út a negatívba öntött szobroktól az átváltozásoknál vesz igazán más irányt. Új formát és gondolati tartalmat kezd ölteni. A gyönyörű, sima porcelánfejek elfolynak, lebom- lanak, mintha a teremtő keze méltatlanná vált teremtményét megsemmisítené - „porból lettél, porrá leszel”! Munkásságában ez után a Túl- élők-sorozat következik. Ezeknél a kőagyag plasztikáknál már eltűnnek az emberre utaló lenyomatok és formák, marad a konstrukció, ennek elemei válnak céllá, az „őskezdet” a keze alatt lassan testet ölt. Elvont lénystilizációk ezek - az idő és az anyag párbeszéde folyik tovább leleteiben. Most a Museion Galériában egy újabb lépéssel • közelítünk a teremtés irányába. Az egyszerűsödés nem csak a látványban érhető tetten. Hengeres palástdarabok képezik a Gyűrű-ciklust, melynek a durvább bronzöntvények után éteri finomságúnak tűnő porcelán- darabjai egyfajta anyagkalligráfiát hoznak létre. A formálás és deformálás során a plasztika elveszíti anyagszerűségét, egyfajta különös hámréteggé válik. Itt már nincs semmi stilizáció. A folyamat, a töredékké válás folyik, itt már bármi megtörténhet. Az anyag töredékeiben az élet teljességét foglalja magába. Az alkotó már nem áll ellen, nem küzd az anyaggal, kitálja tudatát és születnek a gyűrűk. A művek egy szándékosan leegyszerűsített világ képviselői. Mintha egy különös beavatási szertartás állomásai lennének. Drámai és groteszk, majdnem ép és töredék egyaránt van közöttük. A kiállításon a barna hullámpapír tálcákban a fehér porcelángyűrűk és gyűrűtöredékek sárgásfehér ausztrál gyapjúval konfrontálódnak - a kemény és puha ellentétét felidézve. Knox A plasztika elveszti anyagszerűségét, különös hámréteggé válik
