Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-03-28 / 12. szám

I Ferencváros 2008. március 28. A HÉT TEMAJA: A HÉT KÉRDÉSÉ Gondolatok a könyvtárban Hogyan tovább, Szabó Ervin? (folytatás az 1. oldalról) A három ferencvárosi fi­ókkönyvtár - az országosan összesen ötvenhat hasonló intézmény közül - kezdemé­nyező szerepet játszik az egy­séges informatika folyamatos továbbfejlesztésében. A József Attila-lakótelepen lévő Bör­zsöny utcai könyvtár felújítása után az olvasók újra kezdik felfedezni a könyvek otthoná­ban rejlő lehetőségeket, mind többen veszik igénybe a szol­gáltatásokat, folyamatosan növekszik a könyvtár taglét­száma. A ma már korszerűtlen Boráros téri könyvtár felújí­tását 2009-2010-re tervezik. A legtöbb fejtörést a Mester utca-Haller utca sarkán lévő könyvtárfiók okozza, mivel ez is megérett az átalakításra, de talán ennél is jobb lenne új he­lyet találni számára, ám úgy, hogy a beiratkozott tagoknak mindez ne okozzon kényel­metlenséget. A könyvtár az önkormányzattal együtt kere­si a legjobb megoldást. Hogy ki jár ma könyvtárba? Dr. Fodor Péter szerint olva­sóközönségük alapvetően két korosztályból verbuválódik. Az első a diákoké, akik há­rom okból keresik fel az intéz­ményt. A fő ok természetesen a kölcsönzés, de közel ugyanak­kora hangsúlyt kap a nyugodt tanulás lehetősége, és amit a főigazgató még kiemelt, hogy a könyvtár manapság egyfajta kulturális találkozóhellyé vált. Ezt a funkciót az idősebbek is szívesen használják ki, ők a könyvkölcsönzés mellett gyak­ran napilapolvasás céljából ke­resik fel a könyvtárakat. A főigazgató szerint nem kell attól tartani, hogy az olva­sás „kimegy a divatból”. Igaz, évről évre némileg csökken a dokumentumok kölcsönzése, ám eközben folyamatosan nö­vekszik a könyvtár látogatott­sága. Ezért inkább arról van szó, hogy átalakulnak a szó- s kások, a munkához egyre töb- 1 ben használják az internetet, o hiszen ott gyorsabban találják a meg a keresett információt, < de a könyvolvasás mint szó­rakozás, kellemes időtöltés, semmi mással nem pótolható. Dosztojevszkijt például nem lehet képernyőn olvasni, mert elvész a könyv varázsa. A Szabó Ervin könyvtár ezért folyamatosan követi a fejlődést, új koncepciókat dolgoznak ki. Fontos projektjük például a dokumentumok digitalizálása, ami lehetővé teszi a jövőben ezek online elérését is. Ami azonban nem terjed ki minden­re, elsősorban az unikális szo­ciológiai-társadalomtudományi gyűjteményt és a Budapest- gyűjteményt szeretnék a bitek nyelvére lefordítani. A digitali­zálás csak a könyvtárak munka- megosztásával lehet sikeres. Nyitottak a hagyományos könyvtári tevékenységtől lát­szólag távoli területek felé is, többféle programot is tervez- nek-kínálnak a különböző kor­osztályoknak, családoknak. Sikeresek például az interne­tes tanfolyamok, különösen a nagyon fiatalok és az idősebb korosztály körében. Ugyancsak népszerűek hét végi, családok­nak szóló rendezvényeik. Dr. Fodor Péter szerint a könyvtár érvényesülésének tit­ka - csakúgy, mint számos más területen - a folyamatos meg­újulás képessége, valamint az, hogy a szolgáltatásoknak ne csupán széles skáláját nyújt­sák, hanem ezek minőségileg is a legmagasabb kategóriába sorolják az intézményt, olyan hellyé, ahova jó időről időre visszatérni. Steiner Gábor Helyzetkép vizitdíj után Lehet forrást találni a többletteljesítmény elismerésére Áprilisban már nem lesz ilyen üres a rendelő (folytatás az 1. oldalról) Ráadásul tavalyelőtt az öt éve bevezetett, havi húszezer forintos eszközfinanszírozá­si hozzájárulást is megszün­tették - vázolta a vizitdíj bevezetése előtti helyzetet a háziorvos. Ilyen körülmények között a vizitdíj már csak a működési költségek fedezésére volt ele­gendő, a sokat hangoztatott fejlesztésre, eszközvásárlásra nemigen jutott. Dr. Sántha Éva elmondta, hogy jelenleg a rendelő a két orvossal havi egymillió-kétszázezer forint bevételre számíthat vizitdíj nélkül, ám a bérek, a könyve­lési költségek levonása után alig marad 140 ezer. Ebből kellene fizetni a rezsit, ami szinte lehetetlen, hiszen csak a távfűtés százezer forintba kerül.- A rendelő dolgozóinak nyolcvanöt és kilencvenhárom ezer forint között mozog a nettó fizetése, ám nem tartom elképzelhetetlennek, hogy má­jus elsejétől ezt minimálbérre kell csökkentenünk - mondta dr. Sántha Éva, majd hozzá­tette, hogy szerinte a vizitdíj bevezetésével kapcsolatban az egyetlen pozitívum az volt, hogy engedélyezték a gyógy­szerek három hónapra történő felírását. Ezzel együtt valamelyest a háziorvosi praxisokban is kevesebb páciens jelent meg a vizitdíj bevezetése után, az ezzel járó adminisztratív te­endők miatt azonban itt sem vált hatékonyabbá, gyorsabbá az ellátás.- Mindezt egybevetve lát­ható, hogy a vizitdíj beveze­tése nem jelentett megoldást a problémára, főleg, hogy ily módon a betegek is kétszer fizettek ugyanazért az ellá­tásért. Úgy gondolom, hogy sokkal átfogóbb, észszerűbb reformra lenne szükség, minél hamarabb - mondta befejezé­sül dr. Sántha Éva. Benke Hunor Pótolható-e vizitdíj eltörlé­sével kieső bevétel a házior­vosok számára? - egyebek közt ezt tudakoltuk dr. Kökény Mihály országgyűlési képvise­lőtől, a parlament egészség- ügyi bizottságának elnökétől.- Milyen hatással van a vizitdíj eltörlése a ferencvárosi egész­ségügyi intézményekre?- A vizitdíj bevezetésének legfontosabb célja az indoko­latlan orvoshoz járás vissza­szorítása volt, ezt a feladatát be is töltötte. Más kérdés, hogy mi történik majd április else­jétől, mert sok helyütt most üresek a rendelők, s félő, hogy a betegek - kihasználva az új- § bóli ingyenességet-a jövő hó- „ napban rohamozzák majd meg | az orvosokat. ö Az egészségügyi szolgálta- u- tások igénybevételének ész- szerűsítése mellett kisebb jelentőségű volt az a többlet- bevétel, ami a vizitdíj eltörlése miatt most elmarad. Már csak azért is, mert különböző okok miatt mintegy négymillióan eleve mentesültek a megfi­zetése alól. Az érintett intéz­mények közül egyébként csak a FESZ áll az önkormányzat kezelésében. A kórházak költ­ségvetésében mindössze 1-2 százalékos a kiesés, a legérez­hetőbb veszteséget viszont az alapellátásban kénytelenek elszenvedni: a kerület házior­vosai - nagyjából az országos átlagnak megfelelően - ezután havi 150-200 ezer forinttal kevesebbel gazdálkodhatnak.- Beszéljünk tehát róluk. Mi­képpen kompenzálható szá­mukra a kieső jövedelem?- A vizitdíjnak nem volt kapcsolata a költségvetés­sel - éppen emiatt lehetett népszavazást tartani róla ezért a kormánynak nincs is semmilyen kötelezettsége a kompenzációra. Van viszont felelőssége az alapellátás működőképességének meg­őrzésére, ezért - szigorúan többletteljesítményhez kötve- a kieső összeg valamilyen megközelítő mértékű ellen- tételezésére számíthatnak a háziorvosok. Április 30-áig kell elkészí­teni az országgyűlés számára az előterjesztést az alapellátás finanszírozásának finomításá­ra, ami egyebek közt ezt cé­lozza. Ez a munka egyébként már régóta folyik, most csu­pán felgyorsítjuk a koncepció kidolgozását. Hasonló átalakí­tás vár a jövőben a szakellátás finanszírozására is.- Milyen többletteljesítményhez kötnék a jövedelemnövelést?- A cél az, hogy a költsége­sebb szakellátásból minél több feladat kerüljön át az alapel­látás szintjére. Elképzelhető például egy olyan megoldás, hogy ha a háziorvos megszerzi a szakképesítést, megvásárolja a szükséges eszközöket, s így emeli praxisa színvonalát, ak­kor ezt a többletteljesítményt elismeri majd a finanszírozás is. Pályázati úton bekapcsolód­hatna például a magas szintű megelőző tevékenységbe.- Ez az átalakítás azonban újabb pénzügyi forrásokat feltételez. Honnan jutna erre pluszpénz?- A költségvetésben nincs szabad forrás, ezért csakis az egészségügy rendszerén belül­ről. A pénz azonban megvan, tavaly ugyanis 28 milliárd fo­rintos többletbevétel szárma­zott a gyógyszerár-támogatás rendszerének átalakításából és a biztosítási jogviszony el­lenőrzésének szigorításából. Ezt a múlt évben elsősorban a kórházak finanszírozásának kiegészítésére fordítottuk. Az idei első hónapok tapasztala­tai arra utalnak, hogy a ten­dencia tartós, s továbbra is pozitív szaldóval zár az egész­ségügyi kassza, ami fedezetet teremt a többletteljesítmény honorálására.- Az egészségügyi ellátások - mint fogalmazott - „ésszerű igénybevétele” nem csupán és nem is elsősorban a betegen, sokkal inkább a háziorvosán múlik. O ma mennyire érde­kelt a rendszer gazdaságos működtetésében?- A 90-es években beve­zetett kártyadíj, azaz a min­den egyes beteg után kapott állami normatíva érdekeltté tette a háziorvost betegei számának növelésében, ám kétségtelen, hogy közben a finanszírozási rendszerbe nem épültek be olyan ösz- szetevők, amelyek az orvost a teljes egészségügyi ellátás minél gazdaságosabb mű­ködtetésére ösztönöznék. A háziorvos felelőssége ket­tős, egyfelől orvosi, másfelől gazdálkodási felelősség is ter­heli, s egy orvos nem feltétle­nül jó menedzser is egyben. A gazdálkodás követelménye emellett növeli az orvosok ad­minisztrációs terheit is, amit már így is túlzottnak érez­nek, ám ezektől nem lehet eltekinteni, hiszen az orvos közpénzek elköltéséről dönt, amelyeknek meg kell tartani az ellenőrizhetőségét. Mégis úgy gondolom, hogy a kor­szerű elektronika birtokában, a világháló korában mindez jelentős mértékben egysze­rűsíthető, s kialakítható az érdekeltségi rendszer beveze­téséhez szükséges háttér.- Mondana konkrét példát is, hogy miként lehetne kiszűrni a feleslegesen költséges beavatko­zások forrásait?- Például a magas vérnyo­más és az agyi érbetegségek kialakulása között nagyon szoros kapcsolat mutatható ki. Ezért nagy valószínűséggel a háziorvos figyelmetlenségére vagy rossz gyógyszerfelírás­ra vezethető vissza, ha egy adott praxisban folyamatosan az átlag feletti az agyvérzéses esetek aránya, amelyek gyó­gyítása sokkal többe kerül, mint a vérnyomás egyszerű kordában tartása. Az agyvér­zéses esetek aránya viszont számítógéppel, központilag nagyon könnyen nyomon követhető. Persze annak eldöntése, hogy ez milyen finanszírozá­si következményekkel járjon, már az orvos szakma feladata kell, hogy legyen. Kocsis Kristóf JUT ESZEMBE... amíg volt vizitdíj? Környezettudatosság Reggel van, araszolok a szerkesztőség felé. Előt­tem kukásautó torlaszolja el az utat, mögöttem tö­mött sorban várakoznak a Tompa utcai zseniális for­galomcsillapító megoldás­sal kilométeres kerülőre kényszerített kocsik. Van időm gondolkozni. Példá­ul a környezetkultúráról, amelynek pallérozására az Iparművészeti Múzeum ' lapunkban nemrég meg­szólaltatott igazgatónője is építené programját. Az alapoknak valahol itt, az utcán kellene kezdődniük, ám a gonddal felújított há­zak előtt sorakozó kukák körül nem éppen kulturált szemeteszsákhegyek tor­nyosulnak. A kukásautó - múzeumba alighanem csak ritkán járó - személyzete ügyesen lavírozza ki mögü- lük a teli edényeket. A zsá­kok meg maradnak, ahol voltak, mert rendnek kell lennie: tanulja meg a lakos­ság, hogy „az FKFV csak a kukába helyezett háztartási szemetet szállítja el”. Persze a szemét terme­lőjében is felébredt már valamifajta igény környe­zetének rendben tartására, mert teszem azt, hagyhatta volna gyűlni a szemetet a konyhájában, vagy kite- hette volna akár a terasz­ra is. Jó jel, hogy legalább a kapualjig levitte, tehát tanítható. Mutatom az egyik köz- tisztaságinak az utca kö­zepére sodródott zsákot. Int, hogy érti, mi a bajom, és - hogy ne legyen utáni­ban - sikkes mozdulattal visszarúgja a járda mellé, mielőtt fellépne a szeme­teskocsi hágcsójára. Tartok tőle, mást értünk környezeti kultúra vagy egyszerűen csak a közterü­leti rend alatt. Alighanem még messze az idő, amikor­ra mindenkiben felébred az igény a tiszta, rendezett környezet iránt, s kemény munka vár pedagógusokra és környezetvédőkre, hogy a környezettudatos szemlé­let beépüljön már az iskolai nevelésbe is. Ám az is lehet, hogy egy­szerűen csak figyelnünk kellene egymásra, felelős­séget érezni, túllépni pil­lanatnyi érdekeinken. Ma azonban sajnos ez a legne­hezebb. Kocsis Kristóf főszerkesztő Dr. Fodor Péter főigazgató szerint a folyamatos megújulás a legfontosabb Mire futotta a vizitdíjból? Péceii János szerelő Szerencsére van munkám, és egészséges is vagyok, így az alatt a rövid idő alatt, amíg volt vizitdij, összesen egyszer kellett fizetnem, az a háromszáz forint nem vá­gott a földhöz. Sokkal job­ban bosszantott, hogy az egyetlen automatánál vagy negyedórát várakoztam, amíg fizetni tudtam. Hantos Miklós tanár Nem, és szerintem senki sem. Az, hogy nem akart senki fizetni, nem azért volt, mert olyan megterhe­lő lett volna. Hanem mert igazságtalan többször meg­fizettetni ugyanazt. Főleg, ha az újabb költségek nem járnak semmilyen többlet­szolgáltatással, csak úgy kell fizetni őket, mint vala­miféle illetéket. Hornyai Béláné nyugdíjas Én bizony jobban meggon­doltam. A nyugdíjam nagy részét a rezsire fizetem, fűtésre, közös költségre, gyógyszerre. Alig marad va­lami, pedig egész életem­ben dolgoztam. És akkor kifizessek még két-három vizitdíjat, mert több vizsgá­latra utalnak be, vagy csak egyszerűen a gyógyszerírá­sért? Szabó Károly mérnök Én nem. De a családom­ban vannak idősek, akik­nek többször is kell orvos­hoz menniük, meg néha kórházba is kerülnek. Vi­zitdíj, kórházi napidíj, egye­bek - összességében sok. Az pedig nagyon demagóg szöveg, hogy mindenért fizetni kell - mintha eddig ingyen lett volna az egész­ségügy. Jobban meggondolta, hogy orvoshoz menjen, amíg volt vizitdij?

Next

/
Thumbnails
Contents