Ferencváros, 2008 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2008-03-28 / 12. szám

Fotó: Intercom 4 K ULTÚRA Ferencváros 2008. március 28. MOZISAROK Bakancslista - The Bucket List SplitDeco, a digitális festészet Ferencvárosból indult az építészeti osztott dekoráció „A legjobban mindig azokat a dolgokat sajnáljuk, ame­lyeket nem teszünk meg az életben, nem pedig azokat, amelyeket megteszünk." (Jack Nicholson) A bakancslista ötlete Carter Chambers (Morgan Freeman) egykori filozófiatanárától szár­mazik. Ő ajánlotta diákjainak, hogy életük során állítsanak össze egy bakancslistát, ami azokat a dolgokat tartalmaz­za, amelyeket mindenképp meg akarnak tenni, mielőtt feldobják a bakancsot. Carter a hatvanas évei közepén járó autószerelő halálos betegen, annak tudatában, hogy az orvosok alig egy évet jósol­nak még neki, kórházi ágyán elkezdi összeírni bakancslistá­ját. A kórterem másik lakója, Edward Cole (Jack Nicholson), a szintén halálos beteg, kiáll- hatatlan modorú üzletember is hozzáíija a saját, meg nem valósított terveit Catrer listá­jához. A kezdetben csak az unalmas kórházi hétriápok- ba szórakoztató színfoltként bevitt tervezgetés során Cole felajánlja, hogy a kezelésekkel mit sem törődve hagyják ott a kórházat, és közösen váltsák valóra terveiket. A pénz nem akadály, hiszen Cole milliókat halmozott fel sikeres üzlet­emberként. A különös ajánlat ötlete azért vetődik fel, mert Carter és Cole a lista összeál­lítása közben, a nyilvánvaló különbségeik ellenére, hamar felfedezik, hogy két nagyon fontos dologban hasonlítanak egymásra. Egyrészt egyikőjük sem tudatosította magában, hogy ki kellene egyeznie végre önmagával és az élete folya­mán meghozott döntéseivel. Másrészt égető vágy ébred bennük, hogy hátralévő ide­jükben azt tegyék, amit min­dig is szerettek volna. Némi habozás után Carter elfogadja Cole ajánlatát, és a bakancs­lista rendhagyó előjegyzési naptárrá lép elő. A két nagyon különböző gondolkodású és világlátású hatvanas férfi or­vosai tiltása ellenére elhagyja a kórházat, és különös szö­vetségesekként megpróbálják Adjon választ alábbi kérdé­sünkre, és juttassa el április 8-ig a szerkesztőségbe pos­tán, e-mailben vagy szemé­lyesen! A kérdésre helyes választ adók között kisor­soljuk a Lurdy Házban talál­ható Palace Cinemas kétszer két tiszteletjegyét. (A'válasz mellett ne felejtsék el feltün­valóra váltani álmaikat. Kör­beutazzák a világot, eljutnak az egyiptomi piramisokhoz, az afrikai szavannákra, Indiá­ba a Táj Mahalhoz, és Kínába a nagy falhoz is. Mulatságos kalandokat élnek át, miköz­ben visszatekintve teljesen különböző életútjukra meg­osztják egymással legfél­tettebb, mélyen eltemetett titkaikat is. Bár életükből hát­ralévő idejük vészesen fogy, igaz barátokká válnak, és ba­rátságuk pozitív irányban vál­toztatja meg személyiségüket és életszemléletüket... Rob Reiner, a hollywoodi veterán filmrendező szerint a legnagyobb kihívást „a vidámság és a komolyabb érzelmek egyensúlyban tar­tása jelentette, vagyis hogy a film úgy szórakoztasson, hogy közben ne legyen ol­csó a humora. Ez egy ko­moly téma, amit a hozzá illő tisztelettel akartunk kezelni. Ugyanakkor szám­talan vígjátéki helyzet rejlik benne, és a két fantasztikus színész összjátékából kirob­banó energia igazán öröm­teli szórakozást nyújt”. És valóban. Reiner bravúros rendezésének köszönhető­en a film elkerüli a giccsbe fulladás csapdáit, Nicholson és Freeman is remekel, ala­kításaikban nincs kimódolt- ság és modorosság. John Schwartzman operatőrnek köszönhetően a csodás hely­színeken mi is ott lehetünk a két szimpatikus, életigenlő kalandorral - Marc Shaiman zeneszerző hangulatos szer­zeményeinek kíséretében. A „Bakancslista” szívszorító és egyben szívmelengető tra­gikomédia életről, halálról, barátságról, szeretettől, a család fontosságáról, emberi létezésünk mindnyájunkat foglalkoztató, különböző kér­déseiről. AReiner-Nicholson- Freeman-trió filmje olykor filozofikus, gyakran humo­ros, lezárását tekintve pedig katartikus alkotás, amelynek megtekintése során, ilyen­olyan okokból, nézői szem garantáltan nem marad szá­razon. CS. D. tetni telefonszámukat vagy egyéb elérhetőségüket) E heti kérdésünk: Rob Reiner rendező és Jack Nicholson 1992-ben már dolgoztak együtt egy világsikerű filmdrámában, mely mindkettőjüknek Oscar-jelölést hozott. Mi volt a film címe? Az Artoris Műterem egy alko­tóművészekből álló csoport, mely egy új irányzatot, a SplitDecót képviseli hazánk­ban. A SplitDeco™ irányzat megalkotása Orgoványi Gábor képzőművész, az Artoris Műte­rem művészeti vezetőjének nevéhez fűződik, aki a Ferenc körúton él, és csapatával együtt űzi - kizárólagos jog­gal - a digitális festészet ezen egyedülálló formáját. Bevallom, ama konzervatív műélvezők közé tartozom, akiknek a festészetet az egyéni fantázia és kreativitás kézzel formába öntött megnyilvánu­lása jelenti. Épp ezért kéte­lyekkel indultam el március 21-én a Ferencvárosi Művelő­dési Központban megnyitott, a SplitDecóról szóló kiállítás­ra. Persze előre elolvastam azt, amit tudni lehet róla, és az, hogy számítógéppel hoz­zák létre, ellenérzésekkel töl­tött el. Aztán ott ragadtam, mert elvarázsolt a bemutató, a SplitDecoLive-show. Czeglédi Júlia textiltervező már régóta foglalkozik egy különleges textiles műfajjal. Zászlókat, valójában lobogó­kat készít. Ezen feltűnő helyre kitűzendő kelmék színeikkel, formájukkal sok mindent kife­jeztek már! Leginkább uralmat jeleztek, valaminek a birtoklá­sát egyén vagy közösség által. Az évszázadok során sokan hal­tak hősi halált a zászlóért, e szent jelkép kitűzése diadalt, bevonása A kivetítőn egy kitekert idézet: erdő mellett jó lakni. Gyönyörű hangú énekes nagy- bőgőkísérettel zenét ad egy vetített rajzolás alá. De micso­da rajz! A vásznon először csak kövek jelennek meg, aztán egy gomba, aki talán megemeli a kalapját, hozzá egy kohold vagy állat, magam sem tudom, és szép lassan kirajzolódik egy erdei meseillusztráció csigákkal és bokrokkal. Már megerősítve éreztem mindazt, amit előre gondoltam, amikor a kész ké­pet egyetlen gombnyomással a feje tetejére állították, és kiraj­zolódott az erdei boszorka vagy tündér, kinek-kinek ízlése sze­rint. Mert ez a műfaj az egyéni ízlésről szól, nem a művészéről, hanem a megrendelőéről, aki legextravagánsabb kívánságát is megteremtettetheti, ha la­kását saját elképzelése szerint szeretné díszíteni. A művészek célja sem más: modem köntös­be szeretnék bújtatni a sivár iro­daházakat, fel szeretnék dobni a közösségi terek hangulatát, olyan tereket kívánnak egyedi­vagy letépése vereséget és halált, megbecstelenítése az egész kö­zösségnek szégyent, gyalázatot jelentett és megtorlást követelt. Az államiságot jelentő zászlók mellett az idők során kialakultak olyan, messziről jól látszó, élénk színű és különböző formájú jel­lobogók, amelyekkel különféle jelzéseket lehetett adni. Ez a kettősség már alkalom az ipar­művésznek, Czeglédi Júliának, -aki kézifestő és nyomottanyag- tervező -, hogy egyéni zászló­vá és széppé varázsolni, melyek gazdái nem szimpla dekoráci­óra vágynak környezetükben, hanem igazi értéket képviselő művészeti alkotásra, amely esztétikai rendeltetése mellett funkcionális szerepet is játszik. A művészeti vezető Orgo­ványi Gábor, aki a moszkvai Szurikov Művészeti Akadémián tanult, elvégezte a Magyar Kép­zőművészeti Főiskola grafika szakát, valamint mesterképző kurzusát. Grafikai nívódíjjal többszörösen kitüntetett alko­tó, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, a SplitDeco™ irányzat meghono­sítója. Ez a művészeti irányzat csak Magyarországon újdonság, tőlünk nyugatra már jó néhány évtizede virul ez a manuálisan, digitális technikával készített építészeti dekoráció, amely több különálló, de összefüggő elemből áll, és illeszkedik az adott helyiségben lévő építésze­ti elemekhez, illetve berende­zési tárgyakhoz, hangsúlyozva vagy épp elfedve azokat. Solténszky Kornélia kát vagy lobogókat tervezzen, amelyek inkább egy individuum manifesztumai, mintsem „zász­lók”. Egyéni jelzései messzire látszanak, csak a jelrendszert kell megfejtenünk. Az Eriin Galériában kilenc lo­bogóját és három zászlótervét állította ki. A hatalmas, legalább háromméteres lobogók majd’ mindegyike már látható volt, a Ráday utcai fesztiválok vala­melyikén. Központi helyen az EU-zászlók variációi az egyesü­lésről, ennek értelmezéséről, és a betagozódó Magyarországról szóló tűnődések. A kék felületen nemzeti színű ablakok nyílnak, a másikon az eredeti EU-zászló csillagkörén belül lyuk (az ötven­hatos lyukas magyar zászló ana­lógiája), a lyukat hálóval tölti ki, erre varija rá a nyomott anyag­ként megfestett Európa-térképet. Majd két variációt láthatunk lyu­kas zászlókra. Ezek már nagyon színesek, piros, zöld, közte sárga, kétfarkú az egyik, a másik dupla lyukas. Majd megcsodálható a nyersszín alapra fehérrel rányo­mott visegrádi metszet rajza, körülötte piros-zöld színekkel és reneszánsz indázó motívumok­kal. Számomra a legizgalmasabb talán a várost megidéző, a klasz- szicista ablaknyílásokkal szinte valóságos, ötemeletes házzász­lója, melynek minden ablaká­ban történik valami, olykor csak különösen megcsillan a fény... Knox A március 21-i szám filmes játékának megfejtése: Juno és Paulie gitáron játszik Nyerteseink: Paulovics Klára és Nagy Marianna A nyereményhez gratulálunk! A szerkesztőség címe: 1094 Budapest, Ferenc tér 11., e-mail: ferencvaros@maraton.plt.hu Az ötvenhatos magyar lobogó analógiájára készült EU-zászló Filmes nyereményjáték A kép kilép a megszokott négyzetes keretből és alkalmazkodik a környezethez A zászlók új jelentése Czeglédi Júlia kiállításáról Táncképek Jókuti György fotói a Trafó Galériában Jókuti: Yasmeen Godder A Trafó táncelőadásainak pillanatait idézi meg az elő­térben megrendezett fotóki­állítás. Kellemes benyomást tesz arra is, aki nem látta az előadásokat, de különleges élmény a nézőnek, aki folya­matában látta már a táncjáté­kot - ahol nincs visszajátszás, mint a fociban a góloknál és a nagy helyzeteknél. Meghökkentő újra felidézni a fotókkal a táncelőadások ihletett pillanatait. Jókuti György így fogalmaz bemu­tatkozó soraiban: az érdem a koreográfusoké, táncosoké, a látványok, fények tervezőié. Hozzáteszem, a fotósé is, ha jó érzékkel képes kiválaszta­ni és megörökíteni a jelentős pillánatokat. Jókuti három éve foglalkozik hobbiként a kortárs tánc fotózásával, ám e rövidke idő ellenére is már 15 újságban, illetőleg honlapon jelentek meg a fotói. A kortárs táncelőadásokon kevés, jelzésszerű díszlet kö­zött játszódik a cselekmény, látványos kosztümök helyett inkább a testre feszülő dresz- szek a jellemzők. Ebben az eszköztelen környezetben még jobban kiemelődik a mozdulat jellegzetessége és szépsége, a testbeszéd vagy a fények és árnyak játéka. Mindez együtt van jelen például a francia Ballett Preljoca előadásán készült fotón. A másik hálás téma: megmutatni, hogy a ko­reográfus vezérletével hogyan töltik ki a táncosok (Yasmeen Godder) a rendelkezésükre álló teret. Megkapó a Pár, a Férfi és a Nő, a köztük lévő bonyolult kapcsolat ábrázolá­sa (Budapest Tánciskola) is a fotó eszközeivel. Drámai az a sziluettkép, amely egy kerekes székes szereplő magányát és elszigeteltségét mutatja meg az üres dobogón (CandoCo Dance Company). E felvételek túlmutatnak az előadások puszta dokumentá­lásán, önálló művészi alkotás­sá nemesülnek. Jókuti talán a mozgás, a ritmus visszaadásá­ban bátortalan még egy kis­sé. Nem feltétlenül szükséges minden részletnek borotva­élesnek lennie a fotón, sokszor drámaiságot vagy éppen játé­kosságot visz a felvételbe egy lendülő kar, egy pörgő test, a szemmel követhető mozdulat­sor. Legközelebbi kiállításán biztosan ritmusos-mozgásos felvételekkel is megajándékoz bennünket. Krivánszky Árpád Capoeira Ferencvárosban is hódít A capoeira egy brazil harcmű­vészeti játék, amely 300 éves múltra tekint vissza. Őshazája, Brazília után meghódította az egész világot ez a test és lélek teljes összhangját megköve­telő harci tánc. A capoeirát az Afrikából Bra­zíliába hurcolt rabszolgák önvédelemre fejlesztették ki. Zenére, táncra, rituáléra épül, elrejtve a rabszolgatartók elől, hogy halálos küzdelemre ké­szítik fel magukat. A capoeira zenéje meghatározza a játék ritmusát és stílusát. Az éne­kek is rendkívül változatosak lehetnek: a téma igazából bár­mi lehet, általában azonban a híres capoeristák élete, vagy a szerelem áll a dalok központjá­ban. A capoeristák a dal vagy a fő hangszer, a berimbau - brazíliai egyhúros hangszer - által diktált ritmushoz iga­zítják mozdulataikat. A játék helye a roda, vagyis a capoeirások alkotta kör. Noha nem cél a másik elpusz­títása, gyakori az olyan roda, ahol megengedett a lábsöprés, a gáncsolás és a földre vitel. Bár a capoeira elsősorban rú­gásokkal és lábsöprésekkel tá­mad, sok akrobatikus elemet is alkalmaz. A cigánykerék, a kézenállás, a kézen-, illetve fejen átfordulás, a különböző ugrások, cselek és szaltók egy­aránt jellemzőek. Madeiras az FMK-ban oktatja a Capoeirát Az egész testet megmozgató, nagy odafigyelést igénylő harci tánc hazánkat is meghódította. ,A capoeirát bárki, bármikor elkezdheti, nem kell hozzá semmilyen előképzettség, és nagyon edzetté tesz” - mondja Lincoln Pereirade Madeiras, a Ferencvárosi Művelődési Köz­pontban működő Capoeira- iskola oktatója. „Brazíliában a capoeirát mindenki ismeri, de csak azok művelik, akiket érde­kel ez a művészet. Ma ez már nem a harcról, inkább a táncról szól. Itt Magyarországon sok nő is űzi, talán, mert olyan sport, amelyben nem veszítik el női­ességüket, ugyanakkor harcmű­vészet is, amelynek elsajátítása során megismerik a hagyomá­nyokat és a portugál nyelvet is”- teszi hozzá a négy éve itt élő mester. Papp Orsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents