Ferencváros, 2007 (17. évfolyam, 1-9. szám)
2007. március / 3. szám
Ferencvárosi séták - A zaci Tudják, ugye, mi a zaci? Így hívtuk- hívjuk a zálogházat, ahová be-be- csaptuk nagyanyánk elvékonyodott jegygyűrűjét vagy a molyrágta rókagallért, hogy kihúzzuk a hónap végéig, mert kölcsönkérni se tudtunk kitől. Nem volt éppen kellemes procedúra, amint a becsüs leplezetlen undorral mustrálta kincseinket, aztán adott rá valami nevetséges összeget. Mindig sokkal kevesebbet legrosszabb reményeinknél is. Megalázottan osontunk ki a zálogház ajtaján, és szentül megfogadtuk, hogy soha többé... Be is tartottuk - a következő hónap végéig. És ez így ment, amíg volt mit a zaci- ba tenni, s ami még fontosabb, kiváltani onnan. Száz évig, idén januárig a Ferencvárosban, a Kinizsi utca 12. szám alatt volt a magyar zálogházak egykori központja, később a BAVBizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. székháza. Az impozáns épületnek néhány hónapja új gazdája van, nem tudjuk, mi a terve vele. Kanyarodjunk inkább vissza a múltba, pontosabban 1773-ba, amikor Mária Terézia aláírta az első magyar királyi zálogház alapító okiratát. Az alapító levél latinul, húsz finomított kutyabőrre íródott, és a zálogtárgyak felvételével, kezelésével és őrzésével kapcsolatos szabályokat rögzítette. A „zálogosdi” 230 év után is alapvetően ezen szabályok szerint működik, a Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. az ország legrégebbi jogfolytonos cége. Őse, az első magyar zálogház Pozsonyban nyűt meg azzal a céllal, hogy letörjék az uzsorakamatot. Az intézmény hamar népszerűvé vált, s a 19. század közepére már nemcsak a szegény emberek számára vált nélkülözhetetlenné, hanem virágzó üzletágnak is bizonyult. Becsüsnek lenni jó szakma volt, aki nem hibázott, az biztos állásra és később nyugdíjra számíthatott. Pesten a mai Királyi Pál utcában, a volt Clarissa zárdában nyílt az első zálogház a 18. század végén, melyet a nagy érdeklődésre tekintettel egyre több követett. A zálogházak központja előbb Budán, majd 1802-től Pesten működött. Az új, korszerű tárolási helyiségekkel rendelkező székház vörös téglás, eklektikus épületét 1903-ban emelték a Kinizsi utcában; akkor, amikor Pesten és így a Ferencvárosban is gombamód nőttek ki a földből az ehhez hasonló szép és korszerű épületek. Más világ volt a kisebb zálogházaké a század első évtizedeiben. Hogy milyen, azt Heltai Jenő írta meg zseniálisan Jaguár című regényében. Tőle is megtudhatjuk, hogy például egy Teleki téri, éjjel (!) nyitva tartó zálogház nem tartozott a legbiztonságosabb és legvonzóbb helyek közé a városban, de az író arról is aprólékosan beszámol, mi minden volt fölhalmozva egy ilyen műintézetben: „bútorok, rézágyak, fegyverek, vázák, képek, szobrok, színes üvegpoharak, porcelánfigurák, festett legyezők, ezüstszelencék, tajtékpipák, könyvek, zenélőórák, a polcokon nagy batyukba kötve alkalmasint ruhanemű, csillárok, biciklik, tűzifecsken- dők, létrák, szilaj összevisszaságban minden.” Vagyis lényegében bármit zálogba lehetett adni. S mivel sokan nem tudták vagy nem is akarták kiváltani értékeiket, a záloghitel egyre szorosabban fonódott össze a használtcikk-kereskedelemmel, beleértve a műkincs-kereskedelmet is. így jött létre 1951-ben a Bizományi Áruház Vállalat, amelyet szintén jól ismerünk. (A „zaci” mellett megjelent a „bizi”.) A háború után a fő üzletág a bizományosi árusítás lett, melynek elsődleges célja az volt, hogy „államosítsák” a magánkézben lévő használt- cikk-kereskedelmet. Vagyis hogy ne a gyerekkorunkból még ismert ószeresekhez („használt ruhát, cipőt, bútort, tollat, mindent veszek!” - kiabálták nap mint nap a porolók tövéből a sárga keramitkockás udvarokon) vándoroljanak az akkor még bőségesen fellelhető kallódó értékek, hanem az államhoz. Miként korábban a zálogházak, az ötvenes évektől kialakult a bizományi üzletek hálózata, ide hordtuk megunt télikabátjainkat. Azóta újra fordult a világ, ma már a second hand a divat, de a zálog- és bizományos üzlet továbbra is él és virágzik. Kár, hogy a patinás cég száz év után elhagyta régi, szép székházát s vele együtt kerületünket. Reméljük, az új tulajdonostól legalább egy emléktáblát fog kapni a legnagyobb múltú magyar cég egykori központja. Ferenci Zsuzsa Fotó: Steiner Gábor Ferencváros 2007. március
